Az amerikai állatvédő szervezeteknek gondot okoz a sok visszavitt szárnyas.

A járvány tetőzése idején azok az amerikaiak, akik lemerészkedtek szokásos élelmiszerboltjukba, sokszor csak az üres polcokkal találták szemben magukat: se tejtermékek, se élesztő, se konzervek.

Az óriási boom után azonban megváltozott a helyzet: a kezdeti lelkesedés mára alábbhagyott, a „mézeshetek izgatottsága” és lendülete is a múlté. Jelen pillanatban, amikor a dolgok kicsit normalizálódni látszanak az Egyesült Államokban, ezek a csirkék sokaknak már csak újabb felelősséget jelentenek, illetve egy rossz emléket idéznek arról, hogy milyen is volt az életük alig néhány hónappal ezelőtt.

Ki ezért, ki azért, de a hátsókertekben tartott szárnyasoktól napjainkban már annyian szeretnének megszabadulni, hogy az már valós gondokat okoz az állatmentőknek is, írja a FoodAndWine. Nemrég olvashattunk arról, hogy például egy chicagói állatvédő csoport, a Chicago Roo Crew munkatársai annyi visszavitt csirkével kell, hogy megbirkózzanak, hogy már nincs forrásuk a szárnyasok állatorvosi költségeire.

„Pillanatnyilag egyszerűen nem tudunk több állatot fogadni. Már így is túlterheltek vagyunk, az állatorvosi költségeink pedig hatalmasra növekedtek” – nyilatkozta a Chicago Roo Crew önkéntese, Julia Magnus.

Ez a helyzet nem csak Chicago környékére igaz: az ország más vidékein is hasonló gondokkal küzdenek a szárnyasmentők: a lepasszolt csirke sok, a költségek pedig iszonyúan magasak. Úgy tudni, hogy egy New Jersey-ben működő szervezet (Tamerlaine Sanctuary & Preserve) esetében, a jelenleg ott élő 150 csirke orvosi költsége mintegy húszezer dollárra rúg éves szinten.

A menhely társalapítója, Gabrielle Stubbert elmondta: első körben igyekeznek meggyőzni a tulajdonosokat arról, hogy tartsák meg az állatokat, azonban ez az erőfeszítés csak nagyon ritkán eredményes.

„Ha bármilyen problémába vagy nehézségbe ütköznek, ezzel jönnek: ’ez nekem túl sok, már nem akarom őket’”

– meséli tapasztalatait Stubbert.

Az újsütetű csirkegazdák más országokban is gondokat okoznak: Berlin legnagyobb állatmenhelye például egy átlagos évhez képest háromszoros szárnyasállománnyal működik jelenleg, és komoly helyhiánnyal küzd. A brit állatmentők (RSPCA) pedig már a tavalyi év végén megnövekedett egyedszámról számoltak be.

A jelenségnek azért nem csupán a kezdeti lelkesedés lohadása az oka. Sokan végső soron felismerték, hogy a csirketartás nem is olyan egyszerű, mint gondolták, és nem értenek hozzá. Ahogyan arra az NPR (az egyik legismertebb amerikai közszolgálati rádió) korábban rámutatott: néhány botcsinálta farmer

Sok településen ugyanis a városhatáron belül napjainkban már tilos szárnyasokat tartani, nevelni, vagy speciális előírásoknak kell megfelelni (több helyütt például tyúkot lehet tartani, de kakast már nem). A tapasztalatok alapján az is elmondható, hogy többen szembesültek azzal, hogy a megvásárolt tyúkok nem feltétlenül adnak tojást – ami pedig a vétel fő célja lett volna.

Most az állatvédők azon dolgoznak, hogy az emberekben tudatosuljon: a megunt szárnyasokat ne hagyják a sorsukra az utcákon, hanem mindenképpen keressenek egy szervezetet, amely segíteni tud az állatok elhelyezésében.