A neves márka két új, limitált kiadású, ünnepi sörrel jött ki az év végére. A mézeskalácsos vagy a bourbon hordóban érlelt imperial az izgalmasabb?
A Guinness reményei szerint mind a mézeskalács fűszeres, mind pedig a bourbon hordós imperial elnyeri a vásárlók tetszését, sőt, majd azok számára is vonzó lesz, akik alapvetően nem igazán söröznek karácsonykor.
„Hosszútávra játszunk” – magyarázta nemrég az innováció lényegét a Forbes-nak a Guinness Open Gate Brewery márkaigazgatója, Nikhil Shah. „A sörfőzdénkben rejlő potenciált szeretnénk jobban megalapozni, ez pedig nem egy egyéjszakás menet.”
A szkeptikusokat talán megnyugtatja, hogy
„Igazából még tavaly alkottuk meg ezt a sört, hogy a vendégeinket valami kis extrával kényeztessük. A csapatunk egyszerűen imádja” – mesélte a Guinness senior főzőmestere, Sean Brennan, aki elmondta még, hogy a mézeskalácsos stoutot 4 hónapig érlelték Bulleit bourbon whiskey-s hordókban. „Szerettünk volna egy rövidebb időkeretet adni az érlelésnek, hogy a vaníliás-selymes jelleg minél jobban megőrződjön.”
Nézzük, mit tud a két új, limitált sör.
A Guinness Open Gate Brewery első újdonsága a mézeskalács meleg aromáival – gyömbérrel, fahéjjal, szegfűborssal, szerecsendióval - bizsergeti meg a sörivók szívét. Alkoholtartalma ütős 11 százalék, és a gyártó ajánlása szerint remekül passzol például a fügés sült malachoz, a vaníliás panna cottához vagy a creme brûlée-hez is.
A másik sört, az ünnepi imperialt is bourbon hordókban érlelik, és elsősorban csokoládés, kókuszos, vaníliás, whiskey-s ízjegyekkel, s tölgyes lecsengéssel bír. Alkoholtartalma 10,5%.
A stout eredetileg egy ír sörtípus, ami az angol porterből fejlődött ki. Számos válfaja van, de ezek közös jellemzője a testesség, az erősség, és a sötét – olykor már-már fekete – szín, amit az erősen pörkölt maláta „rovására” írhatunk. Ízeiben ez a sörtípus általában karamellás, csokis, kávés aromákkal operál.
Érdemes megkülönböztetni a stoutok két nagy csoportját, mert míg az ír vonalra a kifejezetten száraz, olykor kesernyés ízvilág, és a kávés aromák jellemzőek, addig az angol vagy sweet (régebbi nevén milk) stoutokhoz laktózt adnak, mivel a sötétre pörkölt csokoládémaláta önmagában már nem tartalmaz elég cukrot az erjedéshez.
Egy időben ez a típusú sör rendkívül népszerű volt Oroszországban, így egyre gyakrabban emlegették Russian vagy imperial stout néven is.
Milyen a fogadtatás?
Az ünnepi sörökről néhány weboldalon már olvashatóak a szakértők és vásárlók véleményei. Az Untappd egyik értékelése szerint a mézeskalácsos újdonság „meglepően jó”, míg egy másik így fogalmazott: „karácsony, pohárba töltve!”. A Beer Advocate oldalán valaki így írta le a sört: „pörkölt maláta, tölgy, vanília… karamell és whiskey keveréke”, egy másik értékelő szerint pedig „karamellás-vaníliás édességgel bíró sör, ami már-már az erős ale-ek, sőt, akár az angol árpaborok felé hajlik”.
Az imperialról is elismerően nyilatkoztak az értékelők. Az Untappd-on valaki ezt írta: „úgy tűnik, hogy a Guinness nagyon összekapta magát”. Egy másik hozzászóló leírta az egész élményt: „édesen indít; sok kesernyésen édes, étcsokis aromát éreztem, meg bourbon vaníliás mályvacukrot. A test maga puha és selymes – csaknem szirupos éllel. Aztán az ital végleg kinyílik, és előbukkan a fás-szenes szárazság.”
