Orbán Szilvia
2020. január 4.Pezsgő, particsákók, trombitaszó, éjfélkor adott csókok – a szilveszter éjjelt és az új esztendő kezdetét sokféleképpen ünnepelhetjük, de egy biztos: a világ minden táján léteznek olyan ételek, amelyeket hagyományosan ilyenkor fogyasztanak az emberek.
Érjen minket az óév vége a Föld bármelyik szegletén, ebben az időszakban mindenhol a hosszú életet, gazdagságot, bőséget és szerencsét jelképező ételekkel köszöntik az újévet. S bár a részletek különböznek, a lényeg világszerte azonos: töltsd a szilvesztert a családoddal és a barátaiddal,
oszd meg az ételed-italod a szeretteiddel, hogy a következő év jólétben teljen.
Ami nekünk a kocsonya, a lencsefőzelék vagy a ropogós malacsült, másoknak ez a pácolt hal vagy épp a szőlő. A CNN összegyűjtötte, hogy a világ különböző pontjain milyen tradicionális ételekkel találkozhatunk egy újévet köszöntő asztalon.
Soba tészta és mocsi – Japán
Szilveszterkor a japán családok – egy, a 17. századból eredeztethető hagyományt követve – hajdinából (soba) készített tésztával köszöntik az újévet, amelynek hosszúsága a jólétet és a hosszú életet szimbolizálja.
Az óévbúcsúztatás másik tradíciója az úgynevezett mocsicuki ceremónia: a szilvesztert megelőző napon a családok meghívják legközelebbi rokonaikat és barátaikat, akikkel együtt készítik el a rizsből készülő mocsit, egy hagyományos, ragacsos rizssüteményt. Az elkészített (szó szerint szétvert) tésztából
mindenki csíp egy darabkát, amelyből kis gombócot formál, amit aztán majd az este folyamán elfogyaszt.
Jellegzetes újévi étel a kagami mocsi, amelyet feltörnek és megesznek egy rituálé (tükörnyitás) keretében, a tűzön sütött, majd vízbe mártott kinako mocsi, és a mocsival kínált zöldséges leves, a zóni is.
Tamale – Mexikó
A tamale – ez a kukoricalisztes tésztába töltött, fűszeres, húsos-sajtos batyu, amelyet aztán banánlevélbe vagy kukoricacsuhéba csomagolva gőzölnek készre – gyakorlatilag minden mexikói ünnep stabil szereplője, így természetesen újévkor sem hiányozhat a családi asztalról. Nagyobb városokban éppúgy találkozhatunk vele az utcai árusoknál, mint a menő éttermek étlapjain.
Sós és édes változatai is népszerűek.
Sok családban még ma is szokás, hogy az asszonyok szilveszterkor összegyűlnek, és százával készítik a kis csomagokat, amelyekkel aztán a rokonokat, barátokat, szomszédokat kínálják. Újévkor a tamalét gyakran már rögtön a másnaposság egyik hagyományos ellenszerével, menudóval (puliszkával készült mexikói pacallevessel) együtt kínálják.
Hoppin’ John – az USA déli tagállamai
A Hoppin’ John egy rizses-sertéshúsos egytálétel, amelyet általában a pénzérméket szimbolizáló – s ma már főként takarmányként használatos – tehénborsóval vagy homoki babbal, illetve a papírpénz színére utaló amerikai kelkáposztával, és az aranyra célzó kukoricakenyérrel tálalnak. A hagyomány szerint aki ezt az ételt fogyasztja, attól az új évben nem pártol el a szerencse.
Bár a fogás pontos eredetéről nincsenek egyértelmű adatok, de abban a történészek egyetértenek, hogy
észak-amerikai elterjedésében nagy szerepet játszhattak a földrészre hurcolt rabszolgák.
Első írásos említése egy 1847-ben megjelent szakácskönyvben – Sarah Rutledge: The Carolna Housewife – történik, és a népszerűsége azóta is töretlen. Ahogyan ez a nagy kedvencekkel általában lenni szokott, az elkészítése családonként igencsak változó.
Királytorta – világszerte
Az újévi sütemény számos kultúrában fellelhető: a görögöknél ilyen például a vaszilopita, a franciáknál a gateau/galette de rois, a bolgároknál a bánica, a mexikóiaknál a rosca de reyes. Közös jellemzőjük, hogy általában újév napján fogyasztják őket (némelyiket karácsonykor vagy vízkeresztkor), és általában érmét rejtenek el bennük, amely a megtalálójának szerencsét és jólétet jósol.
Kransekake/kransekage – Norvégia, Dánia
A norvégok és a dánok szilveszterkor különböző méretű, egymásra helyezett, kör alakú tésztából összeállított, látványos süteményt készítenek. A mandulalisztből, tojásfehérjéből és cukorból készülő, gyűrűformájú süteményeket a hagyomány szerint
fenyőfa alakban pakolják egymásra, majd díszítik.
A közepébe gyakran rejtenek egy kis palack bort, vagy aquavitet.
Pácolt hering – Lengyelország, Skandinávia
Mivel a hering bőségesen hozzáférhető a fenti vidékeken, ráadásul ezüstös csillogása is a gazdagságot idézi, ezért az ottaniak szívesen fogyasztják – általában krémes szósszal vagy hagymával – szilveszter éjjelén.
A lengyelek hagyományos ünnepi heringje a Sledzie Marynowane nevű étel (a halat előzőleg egy egész napig vízben áztatják, majd egy bödönben hagymával, fűszerekkel, ecettel és cukorral rétegezik, így tartósítják), míg a skandináv országokban inkább bőségtálakon találkozhatunk a pácolt heringgel, füstölt és más pácolt halak, pástétomok és húsgombócok társaságában.
Oliebollen – Hollandia
A hollandok szilveszteri kedvence egy fánkhoz hasonló, általában almával, körtével, ribizlivel vagy mazsolával készített, bő olajban kisütött gombócka, amelyet az ünnepi időszakban szinte minden utcasarkon, illetve vásárban, zacskókba, tölcsérekbe adagolva is megvásárolhatunk.
12 szőlőszem – Spanyolország
A spanyolok egyik szilveszter éji hagyománya, hogy
amikor éjfélt üt az óra, minden egyes harangkondulásra megesznek egy-egy szem szőlőt.
A szokás a századfordulón, a 20. század hajnalán kezdődött, és állítólag először a déli országrész szőlősgazdái ünnepelték így a termést – az ő berkeikből terjedt el aztán szerte Spanyolországban, sőt, a hagyományt ma már más spanyolajkú országok is követik.
Cotechino con lenticchie – Olaszország
Az olaszok jellegzetes szilveszteri étele a kolbász lencsével, amelyről – csakúgy, mint nálunk – úgy tartják, hogy a fogyasztása szerencsét hoz, hiszen lencse Olaszországban is a pénz és a jólét egyik jelképe. Az évbúcsúztató vacsora gyakori eleme még a zampone (töltött sertéscsülök), illetve a chiacchiere nevű desszert, amely lényegében egy mézbe és cukorba forgatott fánkféle.
Glücksschwein – Ausztria és Németország
Szilveszter napján az osztrákok és a németek hagyományosan illatos-fűszeres forralt bort kortyolgatnak a szopós malacból készített sült mellé. Ilyenkor
a vacsoraasztalt gyakran és szívesen díszítik malacfigurákkal, amelyek a szerencsét jelképezik.
A szerencsemalacok az egész német nyelvterületen nagyon népszerűek; a húsételek és a dekorációs elemek mellett az alakjukkal százszámra készülnek szilveszteri desszertek – marcipán- és csokoládé figurák, trüffelek – is.