A Magyar Konyha stábja negyedik éve teszteli a tópart kulináris kínálatát. Ismert művészeket kérdeztünk meg arról, miért kedvelik a Balatont. Kéri Kitty és Trokán Anna színművészek Veszprém és környékének gasztronómiájáról meséltek.

Veszprém sokak számára "esőnap". Amikor az északi part beborul, a város megtelik nyaralókkal, akik meglepetéssel fedezik fel a település kulturális és kulináris titkait. Kéri Kittynek és Trokán Annának már nincs mit felfedeznie. Az elmúlt években, amióta a két színésznő a Veszprémi Petőfi Színházban dolgozik, a városnak szinte minden zugát bejárták a Tűztoronyhoz vezető titkos lépcsőtől, a kisvasút alagútjáig, a kereszt alatti padocskától a Bárka bárig, ahol a hírhedett "Fény" nevű ital kapható, amit a színészek is csak akkor rendelnek, ha nagyon rossz kedvük van, vagy ha rossz kritikát kaptak.

"Ebben a városban vagy a szél fúj, vagy harangoznak" - idézi a mondást Kéri Kitty, majd hozzáteszi, hogy ő a várost a csípősségével, a szeleivel együtt szereti: "Ha nem a színházban vagyok, akkor barangolok a Várnegyedben, leülök a padomra a kereszt alatt, és bámulom a csodálatos panorámát."

Trokán Anna is a bónusszal kezdi: "Veszprém a Bakonyból tekint le a Balatonra, ott is van a tónál, meg nincs is. Ha itt felébred az ember, hajnalban a Balaton, este a Bakony illatát érzi, és nekem már ez is elég lenne. Pedig még csak most jön a java. Veszprém mindenféle habitusú embernek ad valamit. Télen alvó ékszerdoboz. Ha az országban leesik a hó, akkor itt kétszer annyi esik. Szépséget és nyugalmat áraszt."

Veszprém szeretni való város kulináris tekintetben is. Egy ínyenc számára nem is lehet nagyobb öröm, mint lesétálni a Szerelem szigetére, beülni valamelyik családi kisvendéglőbe, és kortyolgatni a Nivegy-völgy borait. Kéri Kitty főként a Séd patak környékét kedveli, a játszóteret a meredek hegyoldal alatt, a kis hidakat, a madarak csicsergését, a fű illatát. Szoboszlay Sándor vitte el annak idején a Pannónia étterembe, a "Jobb Egyes" asztaltársaság tagjai közé. Ide járt a veszprémi színészek mulatósabb része: Pap Vera, Tordy Géza, Borbiczki Ferenc. Olyan emberek, akik kötődtek a városhoz, a színházhoz.

"Mióta Szobi elment, nem tudok odamenni" - mondja Kitty. Szerencsére számtalan más hely akad. A vidék tíz legjobb étterméből három biztosan itt található (a Chianti, a Villa Medici és az Oliva), de akad kulináris meglepetés néhány kilométerre nyugatra, Bánd községben is (az Udvarház csárda).

• Chianti étterem

"A Fricska a legnagyobb kedvencem - mondja Trokán Anna. - A Benedek-hegy lábánál, a Séd partján, egy régi malomból alakították ki a kávézót vagy még inkább közösségi teret. Olyan, mintha a saját kertemben ülnék, iszogatnék, sütögetnék."

• Fricska

Csak úgy sorolják a titkos helyeket: a Decanter a Tűztorony tövében - ez igazi borbár, különlegességekkel -, a már említett Bárka bár, ami Trokán Anna szerint a kocsmák non plus ultrája, hiszen Magyarországon itt található a legtöbbféle whisky. "Egy nagy bárpult, négy bárszék, két pici asztal. A Bárka az utolsó állomás" - bólogatnak, érezhető tapasztalattal a hátuk mögött.

• Bárka bár

Hogy mi maradt ki? Talán a Jóbarátok halsütöde, a Katica pékség, de ezekért utazni kell néhány kilométert. Ja, és a színház. Mert abban egyetértenek, hogy a színházat, azt mindennél jobban szeretik, még a színházkertnél is. Pedig azon naponta többször is átmennek.