Mindent eljátszott. Félszeg patikust, bugyuta partjelzőt, kolduskirályt, uzsorást. Volt II. Richárd és Napóleon, D’Artagnan és Volpone, Švejk és Böffen Tóbiás, Seress Rezső, a slemil muzsikus és Willy Loman, az ügynök. Hangján generációk nőttek fel (Süsü, Csőrmester. Micimackó). Színpadi, film-, televíziós és szinkronszerepeit felsorolni is képtelenség. Bodrogi Gyula 85 éves.

– 65 éve áll színpadon, azóta főz is. 80 éve gyűjti a késeket. Melyik a nagyobb szenvedély?

– A kés nagyon régi történet. Pápán a papa a repülőtéren, az irodában dolgozott, és akkoriban a leveleken ötpengős Horthy-bélyeget használtak. A papa hazahozta a borítékokat, én leáztattam a bélyeget – akkoriban nagy divat volt a bélyeggyűjtés –, és eladtam. Sok pénzt kaptam értük, és minden barátomnak vettem egy bicskát meg egy sípot, magamnak pedig egy tőrt. A mai napig nem tudom, miért bicskát és sípot, ez egy régi, bennem lévő dolog lehet. A síp gyűjtését azóta elhagytam, a bicskamánia megmaradt. A gyűjteményem ott lóg a falon.

– Mindig hord magával kést?

– Mindig. Most is itt van a zsebemben. Én csak a saját késemmel eszem.

– Néhány késnek kidíszítette a nyelét. A próbák alatt farigcsál?

– Csak ha izgalmas a próba. Jordán Tamás is kapott egy faragást.

– Melyikkel szeret falatozni?

– Mindig mással.

– Egy színész apró tapasztalatokból rakja össze a megformált karaktert. Evés közben is figyeli az embereket?

– Igen. Nem bámulok a szájukba, de sok mindent elárul, ki hogyan viselkedik az asztalnál. Beszélget például, de közben a kanalat, a kést vizsgálgatja. Arrébb teszi a sótartót, leporolja az asztalt, látszólag figyel, valójában egyre idegesebb. Nem meri csapkodni kanállal a tányért, mint egy gyerek, de a legszívesebben üvöltene: „Mikor jön már az a kaja?”

– Ilyen apró megfigyelésekből építette fel a Szerencsés Dániel című film híres zabálós jelenetét is? Egy kiszolgált ávóst alakít, akinek a fia 1956 novemberében a pártgarázsban bevallja, hogy disszidálni akar. Tehetetlen dühében enni kezd. Zabálni. Csak tömi a szájába a kenyérés szalámidarabokat, közben a bicskával majdnem kiszúrja a szemét. Előre megtervezte a jelenetet?

– Dehogy terveztem! Sándor Pál, a rendező leültetett a Pobeda mellé, kezembe nyomta a szalámivéget meg a kenyeret (bicska mindig van nálam), majd rám kiáltott: „Zabálj, Gyula!” Enni kezdtem. „Zabálj!!” – ordította Palika. Elkezdtem gyorsabban enni, de ő csak üvöltött. Egyre mérgesebb lettem. Gondoltam, ha még egyszer azt mondja, hogy „zabálj”, belevágom a kést. De akkor odajött és azt mondta: „Jól van, Gyula, remekül csináltad.”

– Az evés valamiféle rítus?

– Vannak ételek, amelyeket csak meghatározott módon lehet elfogyasztani.Ilyen volt Teri néni csülkös bablevese, amit egy bakonyi vadászházban szolgált fel. Fehér damasztabrosz, hatalmas piros fazék, fényes merőkanál, óriási porcelántál, megrakva krumplis pogácsával. Jobb kezedben a kanál, a másikban a gőzölgő pogácsa. Egy kanál leves, egy harapás pogácsa. Aztán megint leves, újra pogácsa.Teljesen más íze van a levesnek, ha így eszed.

Az evés külsőségei hozzátartoznak az ételhez. Nálam mindig van bicska, én a kenyeret is szelem.

Lehetne törni is, de én szeretem kis katonákra vagdosni. Ahogy Szindbád belemetszette a levesbe az erős paprikát. Sietség nélkül. Az evés művészete.Én még a papától tanultam, régi, nagy emlék, amikor leült a család enni, a papa katonákat csinált és kiosztotta. Volt kenyér, zsír, később sajt és kolbász vagy szalonna. Manapság az emberek nem tudnak falatozni. Lassan enni is elfelejtenek.

– Ön is jobban szeret főzni, mint enni.

– Igaz, a kettőt össze sem lehet hasonlítani. Valakit megetetni sokkal nagyobb élvezet, mint enni. Én például két-három falat után jóllakom.

– Nem lehet valami nagy ínyenc.

– Tévedés. Az ínyencet nem az evés érdekli, hanem az ízek.

– És megvannak még az ízek, illatok?

– Az ízek feltétlen, az illatok többsége távozóban.

– Volt valaha igazán, állatian éhes?

– Sírtam az éhségtől. Ha ezt a történetet felemlegetik, ma is összeszorul a torkom. 1944-ben történt Érdligeten. A Szilva utcában laktunk, kinn játszottam az utcán és a szomszéd kertből kijött egy gyerek a kezében egy karéj zsíros kenyérrel. Akkoriban annyira éhesek voltunk, hogy állandóan szédelegtem. Csak néztem ezt a zsíros kenyeret, majd beszaladtam és sírva fakadtam. Kérdezték a mamáék, mi a baj? Ettől még jobban zokogtam, majd kinyögtem. Nem szóltak semmit, de este elmentek valami laktanyába, kimosták az összes szennyest, kivasalták és kaptak egy darab szalonnát meg egy szögletes barna bakakenyeret.Másnap a Dédi kisütötte a zsírt, lett nekem is zsíros kenyér.

– A Déditől tanult meg főzni?

– Nem. A főzés született adottság.Főzni az tud, aki el tudja képzelni, milyen lesz az étel íze. A színészetet sem lehet tanulni. Ez valami rezgésszám, amit a közönség felfog. A technikát meg lehet tanulni, de azt, hogy ki színész (vagy szakács) azt a közönség (a vendég) dönti el.

– A legenda szerint első feleségével, Törőcsik Marival már a hatvanas évek végén teflonban sütötték a húst.

– Ó, ez igaz. Dodi (Láng József) jött rá, hogy a régi fém filmdobozokat belül teflonréteggel vonták be, hogy kevésbé kapjanak fényt. Dodi beletette a húst, megfűszerezte, rátette a doboz fedelét és tűzre rakta. Kész kukta! A József Attila Színházban is így készítettük. Akkor nagy főzések mentek. Horváth Gyula találta ki például a Márta-szeletet, ami tarja, rajta fűszeres kolbász, majd sajt, rá egy másik tarja. Ez is mehetett a filmdobozba. De a Gyuszival vigyáztunk, el kellett ráncigálni a tűzhely mellől, mert berúgott, és a végén mindig hozzátett valami felesleges fűszert és elrontotta az egészet.

– Sok színész a róla elnevezett ételről lett halhatatlan. Újházytyúkleves, Fedák-lepény, Pethesleves. A dupla lecsó a Bodrogi étteremben már majdnem országos hírre vergődött, de a fia eladta az éttermet. A székelymártás sem került föl a klasszikusok közé, pedig ott kedvenc technikáját alkalmazta: leturmixolta a székelygulyást, majd mustárral, borssal feljavítva pirítósra kente. Nem élte ezt meg kudarcként?

– Aki ismer, tudja, én beérem csipetnyi halhatatlansággal is. Hatvanöt éve vagyok színész, és bár nem lettem babonás, azért mielőtt színpadra lépek, most is elmormolom a kis imámat: „Édes Istenem, segíts meg, hogy jól érezzem magamat!” Mert ha a színész jól érzi magát a színpadon, akkor a közönség is a nézőtéren.

– Mi az az étel, amit semmilyen körülmények között nem eszik meg?

– Kérem szépen, a dinsztelt hagyma.

– Akkor hogyan készít pörköltalapot?

– Elfőzöm, ledarálom. Sütve, nyersen bármikor megeszem, de dinsztelve, az nekem a föl a tejeskávéban. A dinsztelt hagymát a színikritikusoknál is jobban utálom.

– Mint Petőfi a tejfölös tormakrémet. De mit szeret a legjobban?

– Ez indiszkrét kérdés, de elárulom.

Kedvencem a körömpörkölt. Kicsontozva, babérlevéllel.

Az egyetlen étel, amit reggelire, ebédre, vacsorára, másnap reggelire is meg tudok enni.

– Ismer vágyserkentő ételt?

– Hogyne.

– Osztriga? Szarvasgomba?

– Körömpörkölt.

– Közismert, hogy szenvedélyes vadász. Melyik vadat tartja a legfinomabbnak?

– A vadkacsát. Komoly vadászok csak a mellehúsát eszik meg.

– A fürj?

– Ízre olyan, mint a veréb, nagyon finom.

– Evett már verebet?

– Hogyne. Verébpörkölt a Bornemisza Anna-féle szakácskönyvben is szerepel. De a tréfát félretéve, a szarvasborjú, a süldő, az őzgida húsa nagyon finom. Meg a fácán. Nálam nem igazolódott be, hogy melyik jobb levesnek: a kakas vagy a tyúk. Mindegyik jó.

– És a varjúleves? Krúdy Gyula megette.

– Egyszer én is főztem Füreden, de olyan büdös lett, hogy ki kellett dobni. A Dédi el tudta készíteni, de csak fiatal varjúból.

– Hogyan éli meg a 85 évet?

– Úgy, hogy nem tudok elszámolni negyvennel. Kimondani, hogy 1934-ben születtem, az megy, de kimondani, hogy 85 éves vagyok, az nem. Olyan, mintha másvalakiről beszélnék.

– Szokta mondani, hogy nem tud megöregedni.

– Megakadtam a kamaszkornál, igen, de úgy, hogy néha mégis bölcs vagyok, mint egy öreg kínai. Persze az évek múlnak, a ráncok sokasodnak a szemem alatt, de a lelkem sima, mint a baba feneke.

Én belül állandóan boldog vagyok, naponta többször megköszönöm Istennek az életet.

Eltitkolom a fájdalmaimat és nem is értem, hogy másoknak a panaszkodás miért jelent megkönnyebbülést. Én mindig arra gondolok, hogy biztosan sokat hibáztam és már attól boldog vagyok, ha nem vádolnak meg el nem követett bűnökért. A fantáziám meg a testem – külön életet élünk.

– Fél a haláltól?

– A halál az élet természetes következménye. Ha a cigarettásdobozra ráírják, hogy vigyázat, a dohányzás halált okozhat, akkor a szülőszobák falára is ki kellene írni: „Vigyázat! A születés halált okoz!”

– Egy régebbi beszélgetésben a homokfestészethez hasonlította a színházat. Miért?

– Indonéziában apálykor a művészek csodálatos képeket rajzolnak a homokba. Aztán jön a dagály és elmossa. Aki homokba fest, az számol a dagály erejével. Nem bánja, különben vászonra festene. Számára a dagály hozzátartozik a képhez. Aki kíváncsi rá, annak még a dagály érkezése előtt meg kell néznie, különben soha többé nem látja. Az előadás végén lehulló függöny: ez a dagály. S minden előadás újabb és újabb kép. És mindegyik másmilyen. Ez a színház varázsa. (Egyébként ugyanez a főzésé is.) A filmvásznon örökre megmarad a színész arca, de már nem játszik, csak játszott. Múlt időben. A színház a folyamatos élő jelen. Múltja nincs. Nem bizonyíthatom, hogy jó voltam. Csak egyetlen helyen maradhatok életben: a nézők emlékezetében. 

DUPLA LECSÓ

(4 fő részére)

Hozzávalók:

• 20 dkg füstölt házi kolbász
• 6 dkg füstölt szalonna
• 40 dkg lecsópaprika
• 20 dkg paradicsom
• 10 dkg vöröshagyma
• erős zöldpaprika
• só, őrölt bors
• fűszerpaprika

Elkészítése:

Igazi szalonnás, kolbászos lecsót készítünk, friss hozzávalókból, lehet csípős is. Kicsit túlfőzzük, de vigyázzunk, ne égjen le! Botmixerrel turmixoljuk, majd adagonként egy darab összevágott lecsópaprikát és paradicsomot beleroppantunk (csak addig főzzük, amíg átforrósodnak a zöldségek és roppanósak maradnak). Paradicsomszeletekkel, erős zöldpaprikával, kolbász és baconchipsszel tálaljuk. 

CSÜLÖKPÁSTÉTOM

A csülköt megfőzzük a bableveshez, felvágjuk, ledaráljuk, úgy készítjük, mint a tatár bifszteket, csak tojást nem teszünk bele. Utána a savanyúkáposztaleveleket kettévágjuk, beletöltjük a darált csülköt, és belerakjuk a jénai tálba. Leöntjük tejföllel és hidegre tesszük. Pirítóssal esszük.