Ha Krúdy az ínyencek királya, akkor Bródy Sándor a hercegük. A Ködlovag mellett a Nap lovagja. Elegáns dandy, kackiás bajusszal, nyakában laza művésznyakkendő, fején zsirardi-kalap.

Nagy Endre szerint már a keze is gourmet-kéz volt, evés közben az ujjait minduntalan törölgette, mintha nem is ujjak, hanem műszerek lennének. Kéjesen vájkált az őszibarack, a paprikás csirke puha húsában, szétbelezte a farsangi fánkot, nyilván szülész lett volna, ha nem írónak teremti az Isten. De szakácsnak is teremtette.

Ellentétben Krúdyval, aki még a fedőt sem emelte meg soha, Bródy szenvedélyesen főzött. A margitszigeti kisszállóban, ahol együtt laktak Szép Ernővel, Molnár Ferenccel, Bródy szobájának a falán gyúródeszka lógott. A szekrényben csipetkét, fűszereket tárolt, a fakanalat hamarább megtalálta, mint a töltőtollát. Pompás gulyásokat rottyantott itt a szerény vaskályhán, de Krúdy családjának - hétféle élő halból, legfőképp kecsegéből -

Ünnepnapokon maga készítette a pezsgőben párolt szarvasgombás pulykát.

Különben kisétkű volt, mint minden igazi ínyenc. Hatalmas kóborlásaihoz - útravalónak - elég volt egy kis kenyér, szalonna. Ezt Gárdonyi Géza hozta neki Egerből. Főként az első világháború idején. Ha Gárdonyi följött Pestre mindig hozott Bródynak egy ötkilós kovászolt kerek kenyeret, meg egy tábla szalonnát, amit aztán a Tabánban, a Mélypince törzsasztalánál átadott neki. Bródy nyomban megszegte a kenyeret (Krúdy szerint ez volt a legjobb ízű kenyér, amit valaha evett) és szalonnázni kezdett. Közben Gárdonyit bosszantotta, hogyan tudta idáig úgy elhozni a szalonnát, hogy nem lett zsíros a kabátja. Cserébe a jó falatokért ebédre invitálta az egri remetét, aki szabadkozott nagyon, mert egyrészt gyomorbajos volt, másrészt fukar természetű. „Egyszerű menü lesz, egyfogásos” - nyugtatgatta Bródy.

Persze nem így történt. Az étteremben a pincér hatalmas fatálakon hordta be a pompás sülteket, primőröket, kávét, francia pezsgőt. Gárdonyi épp csak csipegetett. Fizetéskor aztán – úriember módjára - megfelezték a számlát. „No, édes Görém, ízlett az ebéd? - kérdezte Bródy - Ízlett, Sándorkám, de ezentúl majd külön ebédelünk.”

Az evés Bródy szerint komikus tevékenység. Szörnyen nevetséges. Milyen dolog az, hogy különféle színű tárgyakat rakunk a szájunkba, mint valami zsákba? „Ki csinálta ezt a pokoli viccet, hogy enni kell?!  - kérdezi a Húsevők című novellában - Szépnek kellene mondanom, ha nem volna kissé kényelmetlen a gondolat: falunk és felfalatunk!”

Az evés kínja és gyönyörűsége, a vágy és az étvágy kapcsolata nála éppúgy megjelenik, mint Krúdy életművében. Bár ellentétben a „Hosszúval” (Krúdyt becézték így barátai), ő írni akart egy szakácskönyvet, aminek a vázlatát el is készítette.

Lenézte a főzeléket, a paprikás csirkét, a gyümölcslevest. „Az szósz ritka rántással – és passz!” Az ételek közül legtöbbre (a pörkölt mellett) a gyöngytyúklevest tartotta, ökörfarokkal megerősítve. Jászai Marinak, Feszty Árpádnak és Glück Frigyes vendéglősnek fogolylevest is készített. Mondogatta, hogy fekete varjúból is lehet igazi levest főzni, nyilván kóstolta, éppúgy, mint Krúdy. Ignotusnak, a Hét szerkesztőjének, aki Emma asszony álnéven adott ki receptgyűjteményt ironikus ódát rögtönzött a „zsírra pörkölés” tudományáról.

Nemzeti karakterünknek, éghajlati viszonyainknak legjobban te felelsz meg, ó pörkölt. De valóban légy is megpörkölve, ne legyél hóka, sápadt, világos. Égő barnának kell lenned, és ne legyen alattad a lé rövid, de hosszú se, híg se.”

És hogy miért lepte meg a főzés szenvedélye? „Annyit sietve elmondok, hogy ennek, de csakis ez egynek egész életemben, nem asszony az oka. Az elhívattatást örököltem az édes apámtól, aki már a forradalom előtt kaviárt és korpaciberét vacsorált. Tanulni, asszonytól is tanultam, Pappnénak hívták azt a drága jó úri asszonyt, vagy egy fertály esztendeig voltam a kosztosa Szatmárhegyen. Csak egy adóvégrehajtó felesége volt, de a vármegye fiatal úri leányai hozzá jártak főzni tanulni.”

A legnagyobb próbatétel Bródy szerint gyöngytyúklevest főzni, de próbálkozni kell vele, mert ez a leves eszményi típusa. Új libát már könnyebb, hacsak az ember nem komplikálja, nem kísérletezik vele és nem tölti meg szarvasgombával. Szerencse dolga ez is, hogy sikerüljön. „De ha sikerül, az öreg Dumas ilyenkor mindig felül a koporsójában és cigarettára gyújtva fütyörész.” Kell ennél több egy ínyenc számára?

Az írás Vinkó József kötetének részlete.