Megkopott külső, értékes belső

Mi, magyarok sokáig híresek voltunk arról, hogy van elég fantáziánk és türelmünk ahhoz, hogy bármilyen elromlott kütyüt megjavítsunk, kitolva annak élettartamát. Aztán jöttek a fogyasztói társadalom rövid életű elektromos és elektronikai termékei, s gyökeresen megváltoztak a vásárlási szokások is, aminek eredményeként egyre több készülék vált, válik hulladékká.

A nyugati világot egy Ázsiában készült fotósorozat ébresztette rá, hogy nem szabad lemondani az e+e-hulladékok (elektromos és elektronikai hulladék) Európában történő újrahasznosításáról, amelyet tovább erősített a hulladékok erőforrásként, nyersanyagforrásként való megjelenése. Hazánk szintén felismerte, hogy ez a sokáig szükséges rossznak ítélt hulladékcsoport valójában – szinte szó szerint – aranybánya, hiszen sok értékes, hasznos, kinyerhető anyagot rejt. A magyar leleményesség és kreativitás nem ismer határokat – legyen szó akár új készülékek feltalálásáról, akár a régi gépek használható alkatrészeiből készülő új berendezésekről.

A kilencvenes évektől beszivárgott Magyarországra is a nyugati fogyasztói társadalom új módija: a nem a tartósságra és minőségre, hanem pár éves amortizációra tervezett technológia és a státuszszimbólumnak számító mosogatógép a szomszédos Ausztriából. Mi is pazarlóan kezdtünk el bánni a műszaki cikkekkel, s csak az uniós normák bevezetése után kezdtünk ráeszmélni az újrahasznosítás fontosságára. Ezzel párhuzamosan elkezdtünk nosztalgiázni a hajdani leszedhető ajtajú NDK turmixgépek tartósságán, vagy a nagyszüleink idejében használt csatos üvegek praktikusságán. Egyesekben pedig joggal merült fel a kérdés: valóban nincs érték már a megunt, pincében-padláson elhelyezett tárgyainkban? Biztosan ott vannak a legjobb helyen?

Elszállított mosógép

Ami Nyugat-Európát illeti: a kilencvenes években készített felmérésekből kiderült, hogy rohamosan nőtt az elektronikai termékek kibocsátása és ezzel együtt a hulladék mennyisége is, hiszen nemcsak azért válnak meg az emberek a gyorsan elavuló elektronikai eszközöktől, mert azok használhatatlanná váltak, hanem azért is, mert a még működő készülékeiket újabb fejlesztésűre cserélik le. Egy mai háztartásban legalább ötször annyi gép, eszköz, berendezés szolgálja a kényelmünket, mint harminc évvel ezelőtt. (A még működőképes készülékek továbbítására találták ki később az ún. „charity” hulladékkezelést, melynek során a gépeket eljuttatják szegényebb emberekhez vagy országokba.)

Hosszas tárgyalássorozat után 2002 novemberében végre megszületett az a két EU-s direktíva, amely az elektromos és elektronikus készülékek hulladékkezeléséről, valamint egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikai berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szólt. A rendelkezések célja, hogy az állampolgárok számára feleslegessé vált készülékekbe beépített értékes és ritka földfémeket és egyéb anyagokat az ipari szektorban hasznosítsák és másodnyersanyagként visszajuttassák az anyagok körforgásába.

Ezeknek a direktíváknak, irányelveknek, szabályoknak azonban csak akkor van értelmük, akkor tudják beteljesíteni a küldetésüket, ha a laikus ember mielőtt leselejtezné megunt készülékét, elgondolkodna azon, meg tudja-e javíttatni az adott készüléket, ha pedig nem, akkor hová tudhatná úgy elhelyezni, hogy szakavatott kezek abból – környezetszennyezés nélküli modern technológiákkal – újra hasznos anyagokat készíthessenek. Fontos lenne, hogy a feleslegessé vált műszaki cikkek többé ne a gardróbszekrényben vagy a fiókok mélyén lapuljanak, hanem a tulajdonosuk juttassa el azokat a megfelelő hasznosítókhoz.

Sokan például még mindig nem tudják, hogy az áruházakban leadhatók a régi készülékek, sőt házhoz szállítás esetén is lehet kérni, hogy a régi gépet vigyék el. Sőt, érdemes figyelni, hogy a lakóhelyünkön van-e lehetőség ezen berendezések átadására, akár gyűjtőnapokon, akár folyamatosan, például a hulladékudvarokban. Bármelyik lehetőséget választjuk, a megunt berendezés egy feldolgozó vállalathoz kerül.

Aranybánya

A feldolgozó cégek először különválogatják azokat a készülékeket, amelyekben feltételezhetően van környezetkárosító anyag, például higany, ezeket különös körültekintéssel kezelik a továbbiakban. Fontos tudni, hogy amíg a hulladékká vált berendezések komplettek, egységükben sértetlenek, nem jelentenek veszélyt sem ránk, sem a környezetünkre. Abban az esetben viszont, ha szakszerűtlenül állnak neki bontani – például ha a képcsöves televízióról csak a magas réztartalmú elektronágyút szedik le, az addig hermetikusan bezárt 3-4 grammnyi, toxikus fémeket tartalmazó finom fémpor kiszabadul –, az komoly egészségügyi és környezeti kockázatot jelent.

A különös kezelést igénylő alkatrészek, tartozékok eltávolítása után kézi vagy gépi erővel szétbontják a berendezést, majd különválogatják az egyes anyagtípusokat (vas, réz, alumínium és egyéb ritka földfémek, mű-anyag, üveg stb.), amelyeket anyagukban vagy energetikailag hasznosítanak, a hasznosításra alkalmatlan anyagokat pedig ellenőrzött körülmények között ártalmatlanítják.

A természetre és emberre káros mérgező anyagokon túl (lásd keretes írásunkat) számtalan olyan kémiai elem fordulhat elő az e+e-hulladékokban, amelyeket nemcsak azért érdemes hasznosítani, mert veszélyesek a környezetre, hanem mert értékesek, és köztük nem egy a Föld véges készletű anyagainak egyike, például ritka földfém. Érdekességképpen: egy átlagos mobiltelefonba „sűrítve” a periódusos rendszer elemeinek felét megtalálhatjuk.

A vezetékek anyaga általában réz, de aranyat, ezüstöt és alumíniumot is használnak hozzá; speciális mágnesekben, például kisméretű villanymotorokban nióbiumot, szamáriumot, neodímiumot, kobaltot használnak, a félvezetőkben és termisztorokban indiumot, ötvözetekben és kerámiákban pedig tellúr található.

Kuponok, nyeremények

Lássunk néhány hazai adatot: 2012-ben az elektromos és elektronikai termékek kibocsátása 78-80 ezer tonna volt. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy ennyi új termék került forgalomba. Ugyanebben az évben 42 ezer tonna e+e-hulladékot gyűjtöttek be, ebből 36 ezer tonnát az OHÜ Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft.-n keresztül, annak részfinanszírozásával. A két adat azonban nem vagy csak részben áll kapcsolatban egymással, hiszen a 2012-ben a boltok polcaira került termék jellemzően nem ugyanabban az évben válik hulladékká (hűtőt vagy mosógépet nem vásárolunk és „dobunk ki” évente).

Hogy javítson ezen az arányon, az OHÜ Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft. elektromos és elektronikai hulladék gyűjtőakciót szervezett, nyereményjátékkal összekötve. A január 11-től február 9-ig tartó kampány keretében minden egyes, a partner áruházakba visszavitt kis és nagy háztartási gépért, barkácsgépért, szórakoztató elektronikai és számítástechnikai berendezésért ezer forint értékű vásárlási utalvány a jutalom, az akció végén pedig – a kuponnal együtt kapott nyereményszelvény segítségével – egy autót is lehet nyerni. Ezzel is érzékeltetve, hogy egy kis kütyü mennyi értéket jelenthet.