Szöveg: Melocco Anna - Fotók: Dorkó Dániel
2021. április 10.Drive-in bevásárlás, törzsvendégek, gyerekpódium, szusi és egy nagycsaládos, piacszervező anyuka. Az ország első karanténpiacán, a dunakeszi Kispiacon jártunk, ahol a klasszikus piaci portékák – zöldség-gyümölcs, húsáru, péksütemények – mellett helyet kaptak a kézművesek is: vehetünk mézet, szarvasgombát, termelői lisztet, sőt környezetkímélő tisztítószereket is.
PÉNTEKENKÉNT háromtól megtelik a Dunakeszi repülőtér parkolója. Nyitásra már készen állnak az előre
összekészített csomagok, így az is hozzájuthat a heti betevőhöz, aki ki sem szeret szállni a kocsiból. Kovács Zsuzsa, a HR-esből piacvezetővé avanzsált háromgyerekes anya állandó mozgásban van.
A termelők és segítők tudják a dolgukat, de mindig akad megoldandó probléma, megválaszolandó kérdés, változtatási javaslat.
Zsuzsa szerint a folyamatos pörgéshez „megvan egy áldása, a szétszórt figyelme”. Nagyon sok mindenre tud egyszerre figyelni, de mindenkit arra kér, hogy ha lényeges dolgokat szeretne vele megbeszélni, keresse a piac után vagy írjon emlékeztetőt. Ilyenkor ugyanis „problémamegoldó üzemmódban van”. Állítja, hogy mindenre létezik megoldás, csak szándék és akarat kérdése, az pedig megvan.
HR-ESBŐL PIACOS
A Kispiac jelenlegi formáját és működését gyakorlatilag teljes egészében Zsuzsa álmodta meg. Amikor harmadik gyerekét, a most nyolcéves Nórit várta, megbeszélték a férjével, hogy otthagyja a multit, ahol HR-esként dolgozott, és kitalálja, mivel foglalkozzon. A napi közel három óra utazás a munkahelye és az otthona között elképzelhetetlennek tűnt a sok gyerekkel.
Nóri születése után csatlakozott a Dunakeszi Nagycsaládosok Egyesületéhez, ahol önkéntes munkát vállalt a zárt körű havi vásárok megszervezésében. A rendezvényen egy időspóroló bevásárlórendszer működött:
aki előre leadta a honlapon a rendelését, annak a piacnapon már csak a pakkot kellett átvennie, és mehetett is.
Egyre többen érdeklődtek „kívülről” is, a termelők és a vásárlók pedig szívesen vették volna a gyakoribb piacnapokat. Egyre többen kérték Zsuzsát, hogy vállalja ennek a megszervezését is, úgyhogy végül beadta a derekát.
TERMELŐLÁTOGATÁS ÉS SZUSI
Megnyitotta a rendelőfelületet a városiaknak, a piacot pedig minden pénteken, a nagycsaládos egyesület
klubházának kertjében szervezték meg. Az első egy-két évben még keresgélni kellett a termelőket, majd lassacskán elkezdték kinőni a kertet. A férje segítségével új honlapjuk is lett.
Az önkormányzattól megkapták a repülőtér parkolójára a területhasználati engedélyt, majd pályázati segítséggel, Zsuzsa elképzelései alapján kiépült a piactér, ami a mostani dunakeszi Kispiac helyét adja.
A negyven szabadtéri rögzített asztal mellett van lehetőség mozgóbolti árusításra, és helyet kapott egy kis pódium is, ahol a gyerekek leülhetnek.
Hatalmas mulatságok kerekedtek itt, a gyerekek zenéltek, táncoltak, birtokba vették a teret – nagyon várják, hogy a járvány elcsitultával ismét folytatódjon a buli. A jelentkező termelőket Zsuzsa választja ki.
A „termelőlátogatások” során hosszan beszélget a jelentkezőkkel, és azt is tüzetesen megnézi, hogyan készülnek a termékek.
Többeket kiszűr, de ottjártunkkor így is éppen egy új termelői sor kialakításán dolgoztak a frissen csatlakozóknak.
A piac tehát átalakult és kibővült, egyre többen jártak péntekenként a repülőtéri parkolóba, és egyre többen állították össze bevásárlólistáikat is előre, ami alapján átvették az összekészített kosarat.
A klasszikus piaci portékák – zöldség-gyümölcs, húsáruk, péksütemények – mellett helyet kaptak a kézművesek is:
vehetünk mézet, szarvasgombát, öko- és biotisztítószereket, termelői lisztet, de a járványhelyzet miatt – egyedülálló módon – már szusit is vihetünk haza.
A piacot – egy pillanatnyinak nevezhető megtorpanás után – nemhogy nem darálta le a pandémia, de a közönsége és a termelői sokszínűsége még bővült is.
Az első szigorítási rendelet miatt – amely szerint a piacok csak három óráig tarthattak nyitva – először megijedtek ugyan, tekintve, hogy a Kispiac éppen háromkor nyit péntekenként, de rövid tanakodás után Zsuzsa, férje segítségével új tervvel állt elő. Kitalálta, hogy a megrendelő felületről érkező igényeket házhoz szállítással elégíti ki. A 170 megrendelt kosár kiszállítását, infrastruktúra hiányában úgy oldották meg, hogy minden termelő kapott néhány – adott esetben nem is a saját termékeit tartalmazó – ládát és házhoz vitte egy lista alapján.
Az összetartás és a bizalom tehát működött, de mindez akkora energiabefektetéssel és aggódással járt, hogy Zsuzsa kijelentette: kiszállítást soha többet! A polgármesterhez fordult segítségért, és az iskolaigazgató egyetértésével megkapták az – akkor már online tanítási rendben működő, tehát üresen álló – iskola parkolóját, s teljes egészében átálltak drive-in piacra. A csomagolás az addig is használt metodika szerint zajlott, az átvétel annyiban változott, hogy a vevő ki sem szállt a kocsiból, tulajdonképpen érintkezés nélkül vette át a megrendelt árut, amelyet maguk a piacosok tettek a csomagtartóba.
A megrendelés összegét tartalmazó papírt egy átlátszó tasakban, gumikesztyűben adták be az autóba, és ugyanebben a tasakban vették át a pénzt is. Így, míg sok kistelepülési piac bezárt vagy elnéptelenedett, a dunakeszi Kispiac Zsuzsának köszönhetően ismét megújult, és egy péntek sem telt el úgy, hogy a vásárlók hoppon maradtak volna. A pandémia első hullámának csitulása után lassan visszatért a piaci élet is, sőt a termelők és a vásárlók száma még mindig tudott növekedni. A drive-in piacot is megtartották, minden alkalommal középiskolás önkéntesek segítik az átadást.
FÜRJTOJÁS ÉS GOFRI
Mindegyik megkérdezett piacos egyetértett abban, hogy jó itt lenni. Ismerik egymást, összeszoktak, mindig jó a hangulat, és az új látogatókon kívül rengeteg visszatérő vásárló jön hétről-hétre.
Az – egyebek mellett – frissen szedett idénygombákat, különleges főtt-füstölt fürjtojást és a Gofri kutya által talált szarvasgombákat kínáló Máté Józsefhez is éppen egy állandó vásárlója érkezett, amikor beszélgettünk, aki azonnal elkezdte reklámozni nekünk a kedvelt portékákat.
Ifjabb Illés Gábor, aki csodálatos libatöpörtyűt és -pástétomokat, kolbászt és libamellsonkát árul, elmondta, hogy a forgalmuk még meg is ugrott a pandémia első hullámában. Az éttermüket ugyan be kellett zárni, de a rendelések száma nagyon megemelkedett, a későbbi nyitás során pedig visszatértek a törzsvendégek, és bővült a piacozó közönség is, ami Gábor szerint annak köszönhető, hogy az emberek szívesebben járnak már szabadtérre vásárolni.
A kora tavaszi napsütésben ottjártunkkor is egyre többen érkeztek a piacra. Hosszú sor állt a péksüteményeknél, maszkban válogattak a zöldségekből, és szinte minden pillanatban állt valaki a szusit kínáló séf, Katona András asztala előtt is.
Katona András több londoni Michelin-csillagos étteremben dolgozott és szakácsmesterséget is tanított – a pandémia alatt kezdett kizárólag a szusira koncentrálni. Tavaly márciusban alig három nap alatt állított össze három menüt, és kiszállítást is vállalt a környéken. Mint kiderült,a vásárlók ki voltak éhezve az ázsiai konyhára, Dunakeszin kívül is gyorsan híre ment, András pedig szállított már Fótra, Gödre és Leányfalura is. A piacról októberben hallott, és mivel Zsuzsa is jónak találta az ötletet, hamar asztalt kapott a Kispiacon, ami azóta stabil lába a vállalkozásának. Az emberek elsőre meglepődnek, egyáltalán nem szokványos egy szusis placc piaci környezetben, de alig néhány alkalommal fordult csak elő, hogy András ne tudott volna mindent eladni.
Zsuzsa pedig évi két hét kivételével, amikor szabadságra megy a családdal, minden pénteken kint van, intézkedik, megnyugtat, problémamegold, állandó mozgásban van. Ha öt éve azt mondja neki valaki, hogy egy piacot fog vezetni, biztos nem hitte volna el, most viszont már addig csinálja, „amíg dolga van vele”. Néhány éves terve sincs, de abban biztos, hogy nyugdíjas korában a nemrég örökölt badacsonyi panzióban fogadja majd a vendégeket, és megmutatja nekik, hogy milyen az önfenntartó életmód. Tulajdonképpen ő is termelővé válik.
