A boldogi nagyrózsánál kevés különlegesebb süteménnyel találkozni: már a látványa is elképesztő, a sütése olyan technológiával történik, amit máshol nem látni, az elkészítése pedig olyan trükkös és szeszélyes, hogy csak néhányan tudják minden csínját-bínját. Utánajártunk, mitől lesz tökéletes.

A boldogi nagyrózsa ünnepi sütemény, amit régen gyerekszülés után vittek a komaasszonyok a házhoz:

a nagyrózsákat díszesen hímzett komakendőbe bugyolálták,  így vitték a levesekkel és minden egyébbel az anyákat ellátni.

Ma már készítik menyegzőkre, lakodalmakra, születésnapokra, házassági évfordulóra, keresztelőre, és minden olyan családi ünnepre, ahol sokan összejönnek. Boldog környékén rendezvényeken is találkozhatunk vele, szokták olvasztott csokoládéval és lekvárral is tálalni – a rózsa szirmai könnyen megtartják a töltelékeket. Hagyományosan porcukorral szórják meg, ami nem csak ízt ad a süteménynek, de ettől lesz mutatós, szépen kidomborítja a nagyrózsa szirmait és rétegeit is.

Az eredeti forma a kétszirmos, ennek a közepén dúsabb hullámok és szirmok vannak, mintha öt rózsabimbót fogna össze a kinyílt rózsaforma, míg az egyszirmosnál csak három rózsabimbó nyílik ki belül. Eredetileg öntöttvas formát használtak a sütéshez, ma már egyszerűbb, hajlított lemezből készült formákat is lehet kapni, ezeket könnyebb tartani sütés közben. 

A kész boldogi nagyrózsa könnyű, roppanós, íze és állaga fánkhoz és ostyához hasonlít.

Nagy szakértelem és rengeteg gyakorlat kell ahhoz, hogy tökéletesen sikerüljön, de az alábbi recepttel és sok-sok türelemmel érdemes próbálkozni – nekünk nem sikerült, így látogattuk meg az ország leghíresebb nagyrózsakészítőjét.

Misányi Józsefné Zsuzsanna külön süteményes-konyhájában süti az édességeket, a boldogi nagyrózsa is ebben az egyszemélyes otthoni műhelyben készül, ahogy a mézes krémes, a diós kosárka, a szelet sütemények. Néha rendelésre, de főleg a család részére. Negyven évig hegesztőként dolgozott, de a nyugdíj alatt hiába töltötte hímzéssel az idejét, kereste az útját, hiányzott valami. Így kezdte el a boldogi nagyrózsa készítését.

A nagyrózsát az unokája mutatta neki, ő kérte, hogy készítsen ilyet, majd elment a helyi hagyományőrző
csoportba, aztán onnan szinte szabad volt az út. Aki a boldogi nagyrózsa fém- (eredetileg öntöttvas) formáját készíti, receptet is ad hozzá, így kezdődött a próbálkozás. Hogy mennyit gyakorolta? Zsuzsanna azt mondja, sok idő kellett hozzá, ez neki öt-hat sütést jelentett.

Legyen vékonyabb a tészta, ne legyen túl forró az olaj, ne süljön túl hirtelen, de ha nem elég meleg, akkor a fánk megszívja magát, megpuhul

– ezt kellett kikísérletezni. Másnak ez nem megy ilyen könnyen.

„Az az igazság, hogy a nővéremet próbáltam megtanítani rá. Bekevertem a tésztát, elvittem a formát hozzá, elkezdtük sütni. Gyere, Mari, mondtam, fogom a kezedet! Fogtam a kezét, belemártottuk a formát a tésztába, aztán az olajba, de úgy rásült mind a három, ahogy meg van írva. Leszedegettük a tésztát, újramelegítettük minden alkalommal a formát, de csak nem sikerült, abba is hagytuk” – meséli Zsuzsi néni. Azt mondja, azért kell sok olaj a sütéshez, hogy elvegye a hőt:

ha kevesebb az olaj, akkor a tészta vagy egyből megég, vagy puha marad.

Nem szabad sok szódabikarbónát beletenni, mert az a fánkot szétnyomja, nem tartja meg a formáját, buborékos lesz, de ez történik akkor is, ha túlverjük a tojást. 

Naponta úgy 150 darabot készít, ennél több már nem fér bele egy napba. Száraz, meleg helyen kell tárolni, hűtőbe nem szabad tenni, hiszen a párától megszívja magát, de esőben is le kell takarni selyempapírral, hogy ropogós maradjon. Családonként változik, hogy ízesítik-e, de alapvetően vaníliás porcukorral kínálják. Esküvőkön szokták még csokiszökőkúttal feldobni, mert a fánk kiválóan megtartja az olvadt csokoládét, de talán ízesítés nélkül is tökéletes.

„Ha az első jó, akkor az összes többi jó lesz! Én könnyűre szeretem csinálni: van, aki nehezebbre veszi, de én azt szeretem, ha ilyen vékony, könnyű, ropogós” – mondja Zsuzsi néni. Az biztos, a boldogi nagyrózsa érzékenyebb műfaj, mint a palacsintasütés. A faluban azt mondják, Zsuzsanna a legjobb rózsafánkkészítő az országban, az övé ropogós, vékony, nem szívja meg magát, és valóban kevesen tudják utánozni, hiába gyakorolják.

MIÉRT BOLDOG BOLDOG?

Boldog első írásos említése 1395-ből maradt fenn, ekkor került Boldogazzonhothvana Zsigmond király
birtokába, aki 1424-ben Borbála királynénak adományozta. A település többször cserélt gazdát. Borbála
Bodogfalw néven Berzevici Pohárnok Istvánnak engedte át, 1439-ben pedig Báthori István nádoré lett Boldogfalva, Buják várával együtt. 1458-ban önálló plébániája és saját temploma volt, ezért önálló „községgé” avanzsált. A földesúri adóktól szenvedő jobbágyok élete a mohácsi vész után még nehezebb lett, mert a törököknek külön is kellett adózniuk. 1552-ben, amikor a török hadak elindultak Szolnok és Eger ostromára, a boldogfalui nép már nem várta meg a közeledő, óriási török hadsereget, a legenda szerint egy éjjel a Buda–Hatvan–Eger hadiút mellől Bonta István bíró vezetésével a Zagyva és Galga között elterülő mocsárvilág egyik szigetére menekültek, ahol a bíró a botját leszúrva kijelentette:

„Itt leszünk mi boldogok!” A község neve így lett Boldog.

Ma is több hagyományt ápolnak, azt vallják ugyanis, hogy a hagyományok boldogítanak. A hímzés is a néphagyomány része: legyen kiskalászos, nagykalászos, lyukhímzés, a helyi szokások, öltözékek, kendők és ünnepek elmaradhatatlan része a mai napig.  

BOLDOGI NAGYRÓZSA

Hozzávalók:

• 5 dl tej
  
• 5 db tojás
  
• 2 ek cukor
  
• 1 késhegynyi szódabikarbóna
  
• kb. 350-400 g liszt
  
• pici só
  
• 1,5-2 l olaj a sütéshez

Elkészítése:
Felverjük a tojást, kimérjük a tejet, előkészítjük a lisztet. A cukrot és a szódabikarbónát egy kis tejben feloldjuk. A tojásokat habbá verjük, fellazítjuk tejjel. Ennek a háromnegyedét a lisztre öntjük, és habverővel sűrű nokedlitészta állagúra keverjük, hogy ne legyen csomós. Ezután hozzáadjuk a maradék tejet, majd át szűrjük, így teljesen sima tésztát kapunk, és amíg felmelegszik az olaj, addig hagyjuk állni. Néha keverjük át a masszát.

„A híg tejfölnél sűrűbb, de a sűrű tejfölnél meg ritkább állagúnak kell lennie” – mondja Zsuzsanna.

Közepes lángon a formával együtt felhevítjük az olajat, érdemes őket 20 percig forrósítani sütés előtt. Az előkészített, pihentetett tésztába belemártjuk a forró formát: figyeljünk, hogy a tészta csak a forma háromnegyedéig érjen, különben a rózsa nem nyílik ki az olajban, rásül a fémre, amiről késsel lehet lekapargatni utána. 2-2,5 percig sütjük, ezalatt a rózsa kinyílik, aranysárgára pirul, majd az olajból kiemelve könnyen lejön a formáról. Hagyjuk kihűlni és porcukorral meghintve tálaljuk. Selyempapírba csomagolva, száraz helyen egy-két hétig eláll.