Ha van magyar márka, amely nem csak „Magyarországon világhírű”, akkor az a Zwack Unicum. A gyomorkeserűt épp 225 éve nyújtotta át II. József császárnak udvari orvosa, dr. Zwack. A legenda szerint tehát 1790-ben hangzott el az elhíresült mondás – „Das ist ein unicum!” –, ami aztán egy sikeres magyar márka névadója is lett, s egyúttal megalapozta a családi legendáriumot is.

Ötven esztendővel a szállóigévé vált mondás után, 1840-ben alapították meg a Zwack gyárat, a titkos recept szerint készülő gyógynövénylikőrt pedig 1883-ban vonták védjegyoltalom alá. Elképzelhető tehát, hogy az unalomig koptatott pesti viccel ellentétben a márciusi ifjak mégsem Unicummal alapoztak a Pilvaxban? A családtagok azt tartják: az Unicum olyan, mint egy képlet: ha valamelyik alkotóelemet kiveszed belőle, borul az egész. A gyomorkeserűt kezdettől fogva a ma is használatos gömbölyded palackban forgalmazták, címkéjén fehér alapon vörös kereszttel. Ennek a használati jogáért évente tekintélyes összeget fizetett a cég a Magyar Vöröskereszt Egyesületnek, egészen 1922-ig. Később a kereszt színét aranyra, a háttérét pedig pirosra változtatták.

1892-ben építették fel a Soroksári úton azt a gyártelepet, amely a mai napig a cég központjául szolgál. Sokan hitték azt, hogy itt forgatta Szabó István A napfény íze című filmjét a likőrgyáros Sonnenschein családról, mivel a fikció és a valóság közötti hasonlóság megtévesztő, ám valójában nem is a Zwack gyárban zajlott a forgatás, és nem is a Zwack család története pereg a vásznon – legfeljebb ihletést adott a filmhez.

A Zwack család regénybe illő története egyébként túlszárnyalja a képzeletet: tulajdonképpen esszenciája a magyar XX. századnak. A családregény hangulata keserédes, akárcsak az a likőr, amely köré szövődött: keserű, hiszen számos veszteségről ad hírt, de édes is, hiszen nélkülözhetetlen összetevője egy csöppnyi reménység. Talán ez, a kiolthatatlan reménység az a „titkos” összetevő, ami az Unicumot különlegessé teszi. S ebből a családi vonásból született a szlogen is: „Csak pozitívan!”

A másik fontos összetevő a családi összetartás és munkamegosztás, hiszen szinte megfejthetetlen, hogyan tudott két testvér – az egyik tűz, a másik víz – nézetkülönbségeik és homlokegyenest eltérő életfelfogásuk ellenére profi munkamegosztásban együtt vezetni egy tekintélyes vállalatot. Béla a gyártástechnológiával és a termékfejlesztéssel foglalkozott, János pedig a társaság marketing- és exporttevékenységét irányította.

Különösebben sokat amúgy nem beszéltek egymással. Kettejük irodája között nem is titkárnő, hanem ügyvéd ült, rajta keresztül értekeztek – no meg a kisgyermek Zwack Péteren keresztül, aki küldöncként sokat szaladgált a szülői ház és a nagybácsi otthona között a budavári negyedben. Míg Zwack János – a rendszerváltozás után a céget újraalapító Zwack Péter édesapja, a jelenlegi vállalatvezetők, Sándor és Izabella nagyapja – Úri utcai házát gyerekzsivaj verte fel, addig bátyja, a gyermektelen, puritán életet élő Béla kulcsra zárható zenedobozokat gyűjtött. Olykor egyszerre szólaltatta meg mindet, s gyerekzsivaj híján e ládikák csilingelése töltötte be otthonát.

A II. világháború azonban, ami véget vetett a boldog békeidőknek, megváltoztatta a Zwack család addig megszokott mindennapjait is: egy ideig Zwack Mici közvetlenül a svéd nagykövetség szomszédságában álló budai villája nyújtott számukra menedéket. A család a megmenekülését tulajdonképpen a Budapesten dolgozó svéd diplomatáknak, Raoul Wallenbergnek és Lars Bergnek köszönhette, még ha Zwack János nem élt is a Raoul Wallenberg által kiállított svéd útlevél nyújtotta lehetőségekkel.

A háború után a Zwack család másodszor is felépítette, újraépítette a gyárat, amit azonban 1948-ban kártalanítás nélkül államosított a kommunista vezetés. Zwack János ezért kénytelen volt menekülni, s elhagyta Magyarországot. Egy szovjet katonai teherautó sofőrjét megvesztegetve egy lefordított hordó alatt rejtőzve menekült át az osztrák határon: semmit nem vitt magával, csak az Unicum titkos receptjét a belső zsebében. Családjával Amerikába emigrált, míg Zwack Béla – hamis receptet átadva a kommunista gyárvezetésnek – egy ideig feleségével alkalmazottként még a gyárban maradt, ahol a hamis recept alapján történő Unicum-gyártást felügyelte.

Még nem volt a levegőben a rendszerváltás, amikor a nyolcvanas évek végén Demján Sándor hazahívta Zwack Pétert. A család a barátok intése és az észérvek ellenére hazaköltözött a napfényes Toscanából az akkor még szocialista Magyarországra. Zwack Péter akkor így nyilatkozott: „Az utolsók között hagytam el az országot, és az elsők között jöttem vissza.” Amikor eladóvá vált a likőrgyár, 1992-ben a privatizációs program keretében Zwack Péter partnerével, a német likőrgyáros Emil Underberggel visszavásárolta a teljes Budapesti Likőripari Vállalatot: komoly összeget fizetett érte, és megalapította a Zwack Unicum Részvénytársaságot.

Zwack Péter közel húsz év után, 2008-ban adta át a stafétabotot a család következő nemzedékének. Fia, Zwack Sándor az igazgatóság elnöke lett. Nevéhez fűződik a Zwack Sándor Nemes Pálinka termékek magyar piacra történő bevezetése, tovább szélesítve a Zwack Unicum Nyrt.-hez tartozó Zwack Kecskeméti Pálinka Manufaktúra portfólióját. Lánya, Zwack Izabella az igazgatóság tagja lett. Ő hozta létre a Zwack Izabella Borválogatást, miközben egyben a tokaji Dobogó Pincészet büszke tulajdonosa is. Így a családi hagyományt immár a hatodik generáció folytatja, olyan friss ízek bevezetésével, mint az Unicum Szilva, amit aszaltszilva-ágyon, tölgyfa hordóban érlelnek.