Magyar Konyha
2018. november 10.Idén is több ezer fiatalnak kell döntenie a pályaválasztásról, a továbbtanulásról, akár általános, akár középiskolai tanulmányai vége felé jár. A „mi legyek, ha nagy leszek?” kérdésre természetesen az a helyes válasz, hogy mindenki olyan munkát válasszon, amiben tehetséges, amit szeret, amit örömmel végez – végső soron olyat, amivel boldog lesz. Ez lehet egyetemhez kötött, s lehet sokféle kreatív, ma nagyon keresett és biztos megélhetést nyújtó szakma, hivatás is.
Mindenki számtalan történetet tudna mesélni a környezetéből, amelyben a tehetséges, jó tanuló gyerek azzal áll a szülei elé, hogy ő bizony fodrász vagy éppen szakács szeretne lenni, és a szülő azt mondja: végezz el egyetemet, utána azt csinálsz, amit akarsz. Olyan is van, hogy a már diplomás fiatal érzi úgy, hogy máris „kiégett”, és szeretne műkörmös, cukrász vagy ötvös lenni, és hallani olyan gimnazistákról is, akik tudatosan választanak valami nagyon keresett, biztos megélhetést nyújtó szakmát, hogy minél előbb pénzt tudjanak keresni, meg tudják alapozni a jövőjüket – így érzik teljesnek az életüket.
Tanulni a mesterektől
Sokféle út létezik a boldogsághoz, és aki orvos, tanár vagy szoftverfejlesztő mérnök szeretne lenni, az tegyen meg mindent a felsőfokú tanulmányokért. Tanulni mindenképpen kell, de az elvárások mellett a fiatalnak érdemes figyelni a belső hangra, a megérzéseire is: arra, hogy mit szeret csinálni, mi okoz neki örömöt. A szülőnek is értékelni, bátorítani kell, ha ügyes a konyhában, ha már kiskamaszként is elkápráztatta a környezetét, és minden családi születésnapra ő készítette a tortát. Vagy ha órákra eltűnt a garázsban és barkácsolt, átalakított a biciklijét, lenyűgöző kézügyességgel élesztette újjá a nagyi régi komódját. Vagy ha jó érzéke volt mindig is ahhoz, ahogy emberekkel bánjon, vagy épp állatokkal foglalkozzon.
Mindannyian találkoztunk már azzal a helyzettel is, hogy egy építkezés, vagy lakásfelújítás során nehezen találunk ügyes, megbízható szakembert – egy jó asztalos telefonszáma aranyat ér. Ki ne szeretne ilyen keresett, megbecsült munkát? Az iskolarendszer ma már sokféle lehetőséget nyújt: olyanoknak is, akik megtalálták a vágyott szakmát, és ehhez keresnek képzést, de olyanoknak is, akik később kanyarodnak ide, vagy éppen egy sikertelen felvételi után használnák ki tanulással az időt. Van, aki a szülei örökségébe szeretne lépni, folytatni a családi mesterségbeli hagyományokat, és olyan is, aki éppen az önállósodás útját keresi. A lényeg az, hogy senki ne adja fel az álmait, és tudjon továbblépni akkor is, ha elsőre nem találta meg a helyét. Felnőttként is lehetőségünk van arra, hogy új szakmát sajátítsunk el.
Sztárok a konyhában
A Magyar Konyha magazinban számos olyan történetet meséltünk már el, amikor városi, korábban teljesen más munkát végző emberek költöztek vidékre, és találták meg a boldogságukat valamilyen kézműves tevékenységben. És azt is látjuk, hogy – számos kiváló, képzett, világlátott séfünknek köszönhetően, akik sokat tettek azért, hogy a korábbi helyzet változzon – a szakácsokat is milyen megbecsülés, már-már rajongás veheti körül. Mit tehet az, aki keresi az útját, és akár a konkrét elképzeléseihez keres megfelelő képzést, akár a lehetőségek között böngészve szeretne rátalálni olyan mesterségre, ami eddig nem jutott eszébe? Ahhoz, hogy valaki megismerhesse egy szakma minden csínját-bínját, szükséges a szervezett keretek közötti tanulás, vagyis iskolába kell járni, mesterektől kell tanulni.
Az iskolarendszer pedig többféle választást kínál. Tanulhatunk szakmát középfokú képzésben, így lehetünk például asztalosok, eladók, szakácsok, ápolók vagy akár informatikusok is. A szakközépiskolákban azokat a három év alatt megszerezhető szakmákat lehet elsajátítani, amelyekhez nem szükséges az érettségi. Ilyen a kőműves, ács, eladó, szabó, hegesztő, cukrász, szerszámkészítő. Ezekre a szakmákra jellemző, hogy sok gyakorlati tudást igényelnek, így a képzés jelentős része gyakorló szakemberek között, cégeknél zajlik, nem az iskolapadban. Ebben az iskolatípusban a szakma megszerzése után lehetőség van további két év tanulást követően az érettségi megszerzésére is.
Szőlész, borász, fogadós
A szakgimnáziumok ezzel szemben szakmai érettségit adnak. A négy év során egy-egy ágazathoz kapcsolódó szakmai ismereteket sajátítanak el a tanulók, de választhatnak mellék-szakképesítést is, így az érettségivel szakmát is kapnak. Lehet például pincér az, aki a vendéglátó-ipari ágazatban tanul – és mennyire szükség van a legmenőbb bisztrókban is képzett, kedves felszolgálókra! Csak miattuk is meg lehet szeretni egy helyet. Egy év további tanulással pedig olyan szakképesítés is szerezhető, amelyhez érettségi bizonyítvány szükséges. Ilyen szakma például az autószerelő, az élelmiszeripari technikus, a vegyész technikus, a műszaki informatikus vagy a szoftverfejlesztő.
A hivatáskeresésben a varázsszó legtöbb esetben az OKJ. Ez nem más, mint az Országos Képzési Jegyzék rövidítése, ez veszi lajstromba azokat a szakmákat, amelyeket az iskolákban tanulni lehet. Nem is hisszük, mennyi lehetőség áll rendelkezésre: diétás cukrász, szőlész-borász, zöldség- és gyümölcstermesztő, feldolgozó, virágdekoratőr, vincellér, lovastúra-vezető, húsipari termékgyártó, bolti hentes, halász-haltenyésző, gyógy- és fűszernövény termesztő, gazda, fogadós, erdőművelő, pék – ez mennyire menő ma! –, csokoládétermék-gyártó és számos más, élelmiszeripari szakember, hogy csak néhány példát említsünk. A pályaválasztó fiatalnak nincs más dolga, mint kiválasztani egy szakmát, és megnézni, hogy ezt milyen iskolában sajátíthatja el. Így kerülőutak nélkül lehet valaki keresett és ügyes szakács, cukrász, vagy akár csokoládékészítő.
"Tématámogatás. Készült a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara megbízásából, az innovációs és technológiai miniszter által nyújtott támogatásból."
