Magyar Konyha
2019. július 29.A rozé: van, aki szerint geg a borok között, van, aki szerint egyszerűen csak szép a színe, van, aki szerint jó belépő a kezdő számára a komolyabb borok felé. A lényeg, hogy gyönyörű tételek születnek évről-évre a rosék között, s a könnyed italokat keresők ugyanúgy rátalálhatnak a roséra, mint a komolyabb mutatványok kedvelői. Egerben évről-évre megválasztják a fajták legjobbjait, így egy rozéra is felkerül a korona. Idén a Varsányi Pincészet Cabernet Sauvignon Roséja lett a legjobb rózsaszín.
Mint oly sok gasztronómiai izgalomra, a rozéra is előbb találtak rá a franciák, mint mi. Igaz, hogy náluk inkább a mediterrán stílusú rozék mennek, míg mi, magyarok a könnyedebb, gyümölcsösebb (mondhatni északi) világ felé hajlunk.
Vajon hogy áll a rozé manapság? “Ezt onnan közelíteném meg, hogy
sokan azt mondják, a borfogyasztás elérte a csúcspontot Magyarországon,
de mi nem feltétlenül ezt látjuk. Sokkal inkább azt mondanám, hogy tisztul a piac és a rosszabb minőségű termékek kiszorulnak a polcokról. Egyre többen vannak, akik felismerték azt, hogy csak a minőségi borkészítéssel lehet az élvonalban maradni” - magyarázza Farkas Gedeon, a verpeléti Varsányi Pincészet ügyvezetője. 
A család 90 hektáron gazdálkodik, kiemelkedő adottságú Szent-János völgyben. Immáron második éve az ő roséjukat választották az Egri Borvidék legjobbjának. Az ügyvezető szerint 10 éve még nagyon sok rossz rozét lehetett inni, ám ma már sokkal jobb a helyzet. “Az agyon barrique-olt italok már nem eladhatók, ahogyan a pancsolt lőrék sem.
A magyar borfogyasztókat egyszerűen nem lehet átverni többé.”
A rozét kékszőlőből állítják elő, fehérboros eljárással. Nem lehet magas cukortartalmú, teljes érésben lévő szőlőből készíteni, “úgy mondanám, hogy technológiai érettségben lévő szőlőre van szükség. Ez azért fontos, hogy az elsődleges, szőlőben lévő aromák átjöjjenek.” Mindenesetre ne feledjük: ha valahol mégis rosé szőlőt akarnak nekünk eladni, akkor majdnem teljesen biztosak lehetünk abban, hogy szürkebarátot, esetleg pinkesedő cserszegit, vagy chasselas-t kínálnak. 
A verpelétieknek régi szívügye a rozé, a borvidéken elsők között kezdtek el foglalkozni vele, a Varsányinál kis túlzással mindenféle szőlőből készítettek már rozét. “Volt olyan év, hogy 8 különböző rosénk volt forgalomban. Mindig készítünk például pinot noirt, zweigeltet, merlot-t és syrah-t” - magyarázza Farkas Gedeon. A kilencvenes évek elején alapított borászatnál a legelejétől arra törekedtek, hogy olyan üzemet hozzanak létre, amelyben ötvözni tudják a hagyományokat és a korszerű technológiát.
“Vonzott minket a kihívás is. Némi túlzással mondhatni, hogy
könnyű, illatos, technológiai fehérbort szinte mindenki tud csinálni, azt szinte csak elrontani lehet”.
A rozé ennél valamivel bonyolultabb. Ezért lehet az is, hogy nem mindenki tud jót készíteni, hiszen ahhoz jó technológia, szőlő és borász egyaránt szükséges, ami sajnos sok helyen nem volt adott. 
Még mindig nem tudják elegen, hogy a rozé már régen nem az a korán érő bor. Sokat változott a technológia, így ma már nincs akkora jelentősége, hogy elfogyasztjuk-e egy év alatt, vagy sem. Nagyjából 10 évvel ezelőtt ez még jóval hangsúlyosabb volt. “Közre játszhat ebben az is, hogy ma már jóval tisztább metódussal dolgozunk, stabilabbá tudjuk tenni a bort. Ma már egyre elterjedtebb a csavarzáras megoldás, ami közel sem engedi át annyira az oxigént, mint a parafa dugó” - mondja Farkas. 
15-20 évnyi kísérletezés után egyre izgalmasabb tételek születtek. “Az egyik mérföldkő egyértelműen a 2011-es Menoire rozénk volt, de említhetném valamivel korábbról, 2007-ből a kékfrankos-merlot párunkat is, ahol már egyértelműen látható volt az, hogy sikerül elérni a kitűzött célokat.” Fáradozásaikat széles körben elismert a szakma is. A rozé hazájában, Franciaországban például aranyérmet nyertek a fajta világbajnokságának kikiáltott Le Mondia Du Rose-on.
