A Káli-medencéről már sok mindent megírtak. Hasonlították Provence-hoz, Toszkánához, írtak róla – nem is oly régen – lesújtó véleményt, de senki nem tagadja, hogy a Balaton-felvidék az ország egyik legizgalmasabb pontja.

Főleg gasztronómiai szempontból. Hol  találunk annyi kellemes vendéglőt, hangulatos kis utcát, kulturális fesztivált, termelői piacot, borászatot mint a Káli-medencében és környékén. Aki nem ismeri Köveskál éttermeit, a Kővirágot és a Káli Art Inn vendégházat vagy nem járt valamelyik borász portáján, érdemes egy pár napot eltölteni a dombok között, megcsodálni Hegyestű szikláit, betérni a káptalantóti piacra vagy meginni egy jó fröccsöt az egyik pincészet lócáján.

Mivel sok címet olvashatunk, most az elmúlt hetek élményeiből válogatunk néhányat. Hol ettük a legjobbakat, hol kóstoltuk a legjobb borokat. Mi az, amit valóban nem szabad kihagyni.

Az Istvándy Pincészet Káptalantótiban, a Tóti-hegy oldalában az egyik legjobb választás a gasztronómia szerelmeseinek. A szőlőtőkék között csodálatos kilátás mellett kóstolhatók Istvándy Csilla fogásai. Saját tartású mangalica, rétestésztába csavart dinsztelt lilakáposzta, szürkemarhapörkölt tökmagos polentával és hozzá a birtok legjobb borai.

Köveskál már olyan mint egy gasztronómiai sziget a Balaton-felvidéken. A Kővirág étterem kínálata idén bővült, a minőség viszont változatlan. Friss helyi alapanyagok, halak, vadak, zöldségek. A felfüggesztett étlapról viszont sohasem hiányzik a konfitált kacsamell és a harcsapaprikás túrós csuszával. A fűszerek, mint a zsálya, levendula, kakukkfű vagy menta minden fogás szerves részét képezik. A Káli Art Inn idén egy fiatal séffel újított, Kolláth Marcell folytatja a hagyományt, helyi termelők termékei, minden nap friss menü és fűszerek a saját fűszerkertből. Az év újdonsága a Miakő Borház, amelyet Trombitás Tamás képzőművész álmodott és valósított meg. A kocsmából kialakított kisvendéglőben a padlizsánkrémet érdemes megkóstolni. Köveskálon nem szabad kihagyni a Kerék bárt, ahol a kapu felett lógó bicikliről könnyen felismerhető. Somlyódi Zsuzsa pecsenyezsíros kenyere utánozhatatlan, nem szólva a házilag készített szörpökről.

Dörgicse az egyik legszebb Balaton-felvidéki falu. Levendulás, 13. századi templom és a vulkáni kúpon lévő ültetvények borai. A falu 900 éve híres tüzes borairól.  A Pántlika pincészet látványpincéjében az itt készült borok kóstolhatók. Felső Dörgicsén gyönyörű régi házak, a Sárffy család uradalmának épületei. Itt nyitott meg pár éve a Sárffy vendégház, amely elegáns környezetben, de méregdrága áron kínálja szobáit.

Dörgicsétől nem messze van Szentantalfa, ami szintén megér egy pihenőt. Egyrészt a Dobosi Pincészet bioborai és szőlőlevei, másrészt a környék egyik legfinomabb kecskesajtja miatt. Dobosi Péterék ecetet használnak oltóanyag helyett a natúr és ízesített kecskesajtokhoz. A falu végén tábla jelzi az udvart, ahol egész nap kapható a kecsketej és a kecskesajt.

Pettenkoffer Krisztina a Bácshegy aljában ezzel szemben Franciaországból hozza az oltóanyagot és nem véletlenül nevezik a kecskesajtosok királynőjének. Ugyanis az ő választéka nagyon széles. Rúzsflórával, penésszel érlelt sajtok, viaszolt kemény sajtok, parenyica, mozzarella.

 Szabó Bálint és felesége termékeit a füredi és a tihanyi piacon is megtaláljuk. Az óbudavári kecskesajtok közül érdemes megkóstolni a tihanyi bencés barátokkal készített apátsági fűszeres sajtot.

Ha pedig hűsölni szeretnénk, keressük fel a Theodora-forrást. A 18. században említik először Kékkút nevét és ekkor hallani a savanyú vízről is. Az itt talált vizet először Anna ásványvízként árulták, Tokaji József keresztelte 1921-ben Theodora névre, mert állítólag a bizánci császárnő is a kút vizét fogyasztotta.