„Apu, mi ez?” – kérdezte a lányom. „Menyétkaka, életem.” – válaszoltam, és láttam az arcán, hogy képes elhinni rólam, hogy azt is megeszem. A szárított marhahús valóban nem szép látvány, cserébe finom és egészséges csipegetnivaló, csupa fehérje, nulla szénhidrát.

Minden kultúrában jelen van a szárított hús, de igaz a mesterei a dél-afrikaiak: az ő biltongjuk az amerikaiak beef jerkyjéhez hasonlít, de

annál izgalmasabb ízű és gyakran remek vadhúsokból készül.

A receptet a búroknak, a holland származású telepeseknek köszönhetjük – ők az 1800-as évek elején eléggé összerúgták a port az angolokkal, így tömegesen vándoroltak északra.

A gazdag vadállomány lehetőséget adott arra, hogy fűszeres szárított hússal tegyék változatosabbá, kiszámíthatóbbá a konyhájukat.

A búr-angol viszony mára civilizálódott, egyéb komoly társadalmi problémák vették át a helyét a huszadik században. A szárított hús azonban még mindig nagyon népszerű – chips helyett eszik, munkaidőben rágják, túrákon is ebbe harapnak.

Sajnos idehaza csúnyán néznének az állatkerti gondozók, ha az egzotikus patásaikat étkezési céllal próbálnánk elcsaklizni, de a biltong marhából is autentikus.

Az átlagos magyar hentesnél elaggott tejmarhák szomorkodnak a sovány disznók meg vizes csirkék között,

de ami rossz hír a steak-rajongóinak, a hússzárítóknak ideális. Minél zsírtalanabb, homogénebb izmokra van szükség, akár a mi szürkemarhánk is jó alapanyag lehet.

Általában sütőben, a rácsokra akasztva készítik otthoni körülmények között, de ha van gyümölcsaszalónk, azzal is tökéletes végeredményt kapunk. Az amerikai stílusú beef jerkyhez képest az egyik különbség, hogy a dél-afrikaiak nagyobb darabokat szárítanak egyben a melegített, állandóan ventilált boxokban. A másik, hogy náluk a sós-cukros-ecetes pác az alap, a fűszerek közül pedig a bors és a gyengén pirított, majd megtört koriandermag dominál.

Aszalógépbe nehéz nagy darabokat betenni, így én a letisztított, zsír- és íntalanított húsból vékonyabb, nagyjából három milliméteres csíkokat vágtam. Titkos adalékként a Gabko chili csipkebogyós szószát is használtam, aminek aromája remekül megy a marhához. Hűtőben egy éjszakát pácban tartottam a húst, majd másnap az aszalógépbe tettem.

Hogy elejét vegyük a fertőzésnek,

érdemes magasabb hőn indítani

– folyamatos levegőkeveréssel 70 fokon kezdtem, majd két óra után 45 Celsiuson folytattam. Az alsóbb polcokon hamarabb száradt, így többször ellenőriztem az állagot. Nem csontszárazra kell aszalnunk, egy kis rugalmasság maradjon a húsban – összességében 6-8 órát bátran számolhatunk. (Ha a sütőben készítenénk, ugyanilyen hővel dolgozzunk, csak egy fakanállal támasszuk ki az ajtaját.)

Hűtőben sokáig eláll, de sokáig úgysem marad belőle. Nekem fél kiló hús fér be a gépbe, annyit a fiammal egy nap alatt elrágicsálunk – a lánykának fenntartásaik vannak a menyétkakával. Kirándulások, túrák előtt is érdemes készíteni, hisz kis helyen elfér, könnyű, ízletes fehérjebomba a dehidratált marhahús.