Soha nem látott sikert ért el a Bocuse d’Or szakácsverseny Budapesten megrendezett európai döntőjén Széll Tamás, az Onyx Étterem séfje. Magyarország olyan profin vezényelt le egy, a kifinomult ízlést elsődlegesnek tekintő nemzetközi programot, hogy a győzelem csak a hab volt a tortán.
Nem győztek fényképezni azok a külföldi turisták, akik a Bocuse d’Or szakácsversenyt megelőző este a pesti korzón sétáltak: megállt egy feldíszített villamos, és mintegy hetven fehérkabátos séf indult el a Vigadó felé. A világ vezető szakácsai először a Parlamentben tettek egy sétát, majd felszálltak a kivilágított 2-es villamosra, és a világ egyik legszebb útvonalán átzötyögtek az ünnepélyes vacsorára. De a versenyt lezáró gálavacsora alkalmával a budai várból is lenyűgöző kilátás tárult eléjük.
A verseny protokolláris részéhez kacsolódó országimázs nem is lehetett volna jobb, ám a vendégek, köztük a francia szervezők a kétnapos verseny lebonyolításától és a magyar csapat teljesítményétől is el voltak ájulva: „Are you ready?” – kérdezte a közönséget Jérôme Bocuse kezét a füléhez emelve, majd elégedetlenséget mímelve csóválta a fejét, amíg a tűzoltózenekar, a millió duda, kereplő, összecsattogtatott fazék és fedő még magasabb fokozatra nem kapcsolt.
Paul Bocuse-nek, a neves szakácsverseny alapítójának fia nem csupán még hangosabb szurkolásra akarta biztatni a Hungexpo G pavilonjában egybegyűlt kétezer fős közönséget, hanem a győztes kihirdetése előtt így akarta jelezni: tényleg váratlan eredmény született, amire senki nem számított.
Illetve nem igaz, hogy senki nem számított rá: Rasmus Kofoed, a dánok korábbi Bocuse d’Or-győztese már az első napon úgy nyilatkozott a Magyar Konyhának, hogy nagy meglepetés várható a magyar versenyzőtől.
Nem csoda, hiszen ismerte Széll Tamás stílusát, segített is neki a felkészülésben. Tetszett neki az, amit az Onyx séfje a magyar döntőn készített, a hús- és a halétel gerincével is elégedett volt, jónak találta a mártást, a marinádokat, a dzsúszokat, inkább a prezentálást, az apró részleteket és a tál összképét igazította a Bocuse d’Or elvárásaihoz. Egyetértettek a magyar séffel abban, hogy ezúttal nem használnak semmilyen nemzeti jelképet, bűvös kockát vagy gömböcöt, és bár a gímszarvas volt a hústál alapanyaga, a franciákkal vagy a németekkel ellentétben szarvasagancsot vagy vadászkürtöt sem tettek a tálra. A Magyar tavaszi erdő című kompozíción egy-két ezüstözött tölgyfaág volt és néhány valódi tölgyfalevél, emellett csupán az erdő földjét jelenítették meg.
A döntő leírhatatlan hangulatban folyt. A lelátón franciák, németek, svédek, svájciak, hollandok, oroszok, dánok, norvégok, izlandiak szurkoltak, a bokszokban a versenyző szakácsok és segítőik (commis) vágták a húst, aprították a zöldséget, tekerték a folpackot a magyar és francia commitee-k felügyelete alatt, miközben a coachok stopperrel a kezükben mérték az időt, nehogy kifussanak a rendelkezésre álló 5 óra 35 percből. A magyar coach, Vomberg Frigyes a bokszon kívül állt, háttal a verseny első felére még beengedett sajtó képviselőinek, és időnként bizony keményen hátraszólt, ha a fotósok annyira közel merészkedtek, ha az már a munkát zavarta. Széll Tamást persze ez sem tudta kibillenteni a nyugalmából, az eredményhirdetésen pedig már Vomberg Frigyes is szélesen mosolygott, miközben a commis, Szabó Kevin nem tudta visszatartani a könnyeit.
Hosszú út vezetett idáig, hogy a magyar csapat fölállhatott a dobogó legfelső fokára. Széll Tamás 2008-ban és 2010-ben is megnyerte a Magyar Gasztronómiai Egyesület által rendezett Hagyomány és Evolúció szakácsversenyt, amely már azzal az igényességgel jött létre, hogy a nemzetközi színtéren is megállja a helyét a magyar gasztronómia. Az Onyx – ahol Széll Tamás a séf és párja, Szulló Szabina az executive séf – 2011-ben Michelin-csillagot nyert, a következő évben, 2012-ben Széll Tamás pedig már a Bocuse d’Or európai döntőjében 9. helyezést ért el, s így első magyarként bejutott a rangos szakácsverseny 2013-as lyoni döntőjébe, ahol 10. lett. A következő Bocuse d’Oron Molnár Gábor állt helyt, 13. lett a lyoni döntőben, ahol az első tíz helyezésből hetet északiak vittek el. Idén ismét Széll Tamás állhatott a bokszba az európai döntőn a magyar csapat képviselőjeként, és aratott történelmi sikert.
