Forster Zoltán ízlését hajószakács korában formálta a nagyvilág konyhaművészete. Szüksége is van a nemzetközi tapasztalatokra, hiszen ma - egy igényes vidéki étteremben - többek között egy egészen speciális közönség igényeit kell kielégítenie. Szerinte a főzés olyan, mint a sport: fizikai, szellemi megterhelés, az önképzés terepe.

Forster Zoltán szakmai életútjában nem az otthoni ízek, még csak nem is a hatéves, hajókonyhán szerzett tapasztalat a meghatározó, hanem a dunaföldvári halászcsárda. Ott készült olyan halászlé, amin az utolsó simításokat mindig a két tulajdonos, Zsuzsa néni és Sanyi bácsi végezte. A vendéglátás két alapvetését tanulta meg itt: lelkiismeretesség és alázat. Persze a 150 személyes, Szingapúrból Sydney-be tartó luxushajó konyháján eltöltött két szezon sem volt piskóta, vagy az a négy év, amit elegáns dunai hajókon eltöltött. Mondhatni, a szakmát ott tanulta újra: egy Amszterdam-Budapest hajóúton például mindennap új étlappal kellett előállni. Ideális gyakorlat becsvágyó szakácsoknak. Az ázsiai utakon is előfordult, hogy - valahol Kamcsatka felé - friss hal, különleges tengeri herkentyű került a hajóra. Finoman, szinte észrevétlen hálózta be ízlését a nagyvilág konyhaművészete.

Forster mackós termetű, tiszta beszédű fiatalember. Tekintete szigorú, ám szája szögletében mosoly bujkál. Lapátkeze Bud Spencer méretes pofonjait juttatja eszünkbe, ujjaival mégis meglepő könnyedséggel igazgatja el a tányéron az összetevőket. 

Hat éve dolgozik séfként a Jankovich Kúria Wellness Hotel konyháján. Hűség és kiszámíthatóság ritka erények a mai magyar vendéglátásban. Már csak azért is, mert a kúria konyhájának van egy specialitása: jó minőségű koreai ételek is készülnek itt. Ennek több oka van: egyrészt a tulajdonos érdeklődése a koreai gasztronómia iránt, másrészt üzleti érdek, hiszen a dunaújvárosi koreai közösség kulináris igényeit csak ez a konyha képes kielégíteni.

Forster tapasztalata szerint a koreaiak, ha nyitottak is más nemzetek ételeire, egy hétnél tovább nem bírják hazai ízek nélkül. Ebben hasonlítanak a magyarokra. De nem csak ebben. Az erős paprika, a zsír, a káposzta és a sertéshús hidat alkot a két konyha között. A koreaiak számára a kimcsi ugyanúgy nemzeti jelkép, mint számunkra a töltött káposzta. Forsternek fél évébe telt, amíg elfogadhatóan megtanulta a készítését. A konyhán dolgozó koreaiak eleinte egyáltalán nem voltak segítőkészek, a kimcsi titkát eszük ágában sem volt elárulni. Forster pedig tudomásul vette, hogy a kimcsi több mint étel: hitvallás, évezredes terhekkel bíró hagyomány, tiszteletet parancsoló szellemiséget hordozó üzenet a múltból. Mint a japánoknak a ramenleves.

 Forster Zoltán 2014. őszétől már nem dolgozik a Jankovich Kúrián

A koreai konyha sajátos fűszerhasználata finoman hangolta főzőtudományát: Forster konyhája most a Duna menti ízlés, a lokális elkötelezettség a távol-keleti konyha elemeivel keveredik. A füstölt báránynyelv kovászolt káposztával például a magyar ízlelés szerint készül, ám maga a kombináció, az erőteljes kovászos káposzta tejföllel lekerekített savai nyomokban mégis jelzik Forster világlátott ízlését. A pankó morzsába forgatott, pehelykönnyű polentagombóc is hazai ízeket idéz, ahogy a malacfül: a porcogós, zsíros, mégis könnyed, ropogós fül szezámmagos, szójás ízesítése, az alga, a babcsíra köretként való használata erőteljes ázsiai érzetet kelt, ám ettől ez a fogás mégis jófajta vidéki magyar étel.

Forster Zoltán nem fogadja el a "napi konyhai rutin" kényszerét, szerinte mindig bele lehet vinni valami újat a munkába. A főzés, állítja, olyan, mint a sport: fizikai, szellemi megterhelés, az önképzés terepe.