Termelők

Szöveg: Győrffy Zoltán - Fotó: MKO

2021. június 25.

Egy ideig úgy tűnt, a rozé mindent maga alá gyűr és két vállra fektet. Ez a korábban szinte ismeretlen bortípus a fröccs visszaépülésével egy időben robbant be, és a fiatalok körében is gyorsan népszerűvé vált. Mostanság megtorpanni látszik a rozébumm, de hogy tényleg így van-e, arról beszéljenek a borászok. A szekszárdi Dúzsi Tamás, az egri dr. Lőrincz György (St. Andrea Szőlőbirtok) és a villányi Bock Valér ült a virtuális kerekasztalhoz.

Milyen alkalmak azok, amikor egy borász rozét bont?

Dr. Lőrincz György:
Általában a közös családi eseményeken szoktam bort bontani, és mivel a gyermekeink szeretik a gyümölcsösebb borkaraktereket – és ha van kéznél –, akkor bontok rozé bort is. Szívesen kóstolom kötetlen eseményeken, mondjuk egy kerti együttlét során, vagy baráti alkalmakkor.

Bock Valér:
Úgy gondolom, a rozé a mindennapok bora, de az igazi szezonja mégis akkor jön el, amikor beköszönt a jó idő. Nincs is jobb egy nehéz munkanap után, mint meginni egy jó nagy pohár rozéfröccsöt.
Sok minden mellé el tudom képzelni kiegészítőként, egy fűszeres sült szárnyas fogás mellé éppúgy, mint simán egy frissítő hosszúlépésként.

Bock Valér

Dúzsi Tamás: Rozét bontok, ha szomjas vagyok, és könnyű rozéból iszom egy „hosszúlépést” szódával. Ünnepi alkalmakkor könnyedebb húsételekhez, pulykához, nyúlhoz, bárányhoz előszeretettel fogyasztok rozét, de ilyenkor természetesen nem töltök hozzá szódavizet.

Hogyan látják a magyar rozé helyzetét, ami két évtized alatt egy alig ismert műfajból meghatározó piaci szereplővé vált?

Bock Valér: Véleményem szerint a magyar fogyasztók fogékonyak a rozéra, megszerették, ez különösebben nem fog változni, van létjogosultsága ennek a bortípusnak. A trendek időről időre változnak, mindig jön valami újdonság, de az idő dönti el, hogy hosszú távon kedvelik-e a borfogyasztók. A rozé immár húsz éve stabilan ott van, jelentős helyet követelve magának a borpiacon, és szerintem ez így is marad.

Dr. Lőrincz György: Szerintem is nyilvánvaló sikertörténet!

Fontos ma a borok világában a gyümölcsösség, a jó fogyaszthatóság és az elegancia.

Ez segítette Magyarországon ilyen sikerre a rozé bort.

Dúzsi Tamás:
Kicsit régebbről indítanék. Rozét 1996-ban, Lőrinc fiam születésekor készítettem először.
A szőlőfajta és a bortípus is nagyon esetleges volt. 1994-ben, a kárpótláson az akkoriban a közgondolkodásban a „csak kannásbor készítésére alkalmas” kékfrankosültetvényt tudtuk megvenni. Ebből készítettünk palackos vörösborokat, majd 1996-ban, amikor az erjesztő kapacitásunk kevésnek bizonyult az akkori termés mennyiségéhez, leengedtem 20 hektoliter színlevet a leszüretelt kékfrankosunkból. Ezt a mustot rozénak erjesztettem ki. Nagyon finom, gyümölcsös ízekkel mutatkozott be a kékfrankos, ami  számomra is meglepő volt.

Dúzsi Tamás

Mi lett a további sorsa?

Dúzsi Tamás: Erjesztés után kíváncsiságból megmutattam a kereskedőmnek, aki mindjárt meg is rendelte nálam az egész tételt palackozva. Karácsonykor az egyik bank munkatársainak került rögtön az ünnepi asztalára. A következő évben már céltudatosan álltam neki a rozékészítésnek, bár az infrastruktúránk nagyon kezdetleges volt. Éjszakára kifejtettem az erjedő mustot az udvarra, nappal befejtettem a melléképületbe. Majd amikor melegedett az idő, az akkor még általános iskolás gyerekeim locsolgatták az udvaron a tartályt. Ez volt az akkori hűtőköpeny. Egy borbarát alakított át számomra egy asztali sörhűtőt átfolyós borhűtővé, és így sikerült hűtenünk erjedés közben a mustot.

És a folytatás?

Dúzsi Tamás: Az akkoriban egyedüli borászati szaklap, az Alkonyi László vezette Borbarát tesztjeit évről évre megnyertem a rozékkal. Ezek a sikerek, és persze a fogyasztók érdeklődése, a borpiacunk bővülése adott erőt ahhoz, hogy ezzel a bortípussal foglalkozzam. A borokat a magam ízlésére készítettem ugyan, de szerencsés találkozás alakult ki a fogyasztókkal, akik „rákattantak” a rozéra, és évről évre egyre többen szerették volna megkóstolni ezeket a friss, gyümölcsös borokat. Ez a mai napig kitart.

A többiek mikor készítettek először rozét?

Dr. Lőrincz György: A St. Andrea szőlőbirtokon a kezdetektől, közel húsz éve termelünk rozé bort, viszonylag kisebb mennyiségben. Az alapelv, ami segített a rozék készítésében, az volt, hogy ha lehet érett gyümölcsből ízletes fehérbort termelni hordóban, akkor ezt érett kék szőlőből is meg lehet csinálni.
Erre a biztatásra azért volt szükségem, mert akkor még nem rendelkeztem hűtési lehetőséggel, és a borainkat hordóban erjesztettem. A mi célunk a gazdag borélmény, ami érett szőlő nélkül nem képzelhető el. Természetesen látom, hogy ma keresett az alacsonyabb alkoholtartalom és a feszes, gyümölcshangsúlyos borkarakter, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Mindenesetre bízom benne, hogy a boraink az érzékenyebb és komplexebb borélmény átéléséhez járulnak hozzá.

Dr. Lőrincz György

Bock Valér: 2000-ben, a borászati technikumban kékfrankos rozé volt a vizsgaborom, ez volt az első olyan tétel, amit önállóan, egyedül készítettem el. Még ma is nagy felelősség saját bort készíteni, de mindig van mit tanulni, a lehetőségek tárháza végtelen, mert a szőlő fajtája, a terroir, az adott technológia is mindig hozzáad a készülő borhoz, és pont ettől szép, hogy annyi lehetőség rejlik a készítésében. A saját rozénk jó iránynak bizonyult, ezt igazolják a számok évről évre, és mi is szívesen isszuk. Könnyed, kellemes savakkal bír, és a szamócás szín és aromajelleg igen könnyen megkedvelhető. A minőségből nem engedünk, és igyekszünk minden évjáratot úgy készíteni, hogy szívünk-lelkünk benne legyen.

A sorok között előbukkant már erre utalás, de ha néhány mondatban kellene megfogalmazniuk, mit is jelent önöknek a rozé, mit mondanának?

Bock Valér:
Az biztos, hogy ma már elengedhetetlen számomra a jó rozé, nagyon szeretem inni is, szinte minden helyzethez, alkalomhoz passzol. Ahogy említettem, a készítése is izgalmas, mert sokkal több lehetőség van benne, mint gondoljuk.

Dúzsi Tamás: A rozé az életem része. A kilencvenes években egy még alig ismert bortípus volt, amelynek hazai és nemzetközi felvirágoztatásához hozzájárulhattam a munkámmal. A magyar rozék megállják helyüket a nemzetközi borvilágban is, sőt iránymutatóvá is válhattak. Ezt jelzi az is, hogy

a nemzetközi rozéversenyeken egyre több magyar borász rozéja kap érmet,

sőt magam is sok nemzetközi éremmel büszkélkedhetem. Minden évben a franciaországi Cannes-ban rendezik meg a Le Mondial du Rosé borversenyt, a világ legnagyobb rozéversenyét, ahol immár 38 éremmel vezetem az éremtáblázatot. Ez számomra iránymutató visszajelzés. Innen is tudom, hogy jó úton járunk a borainkkal. Ez ad erőt és kitartást évről évre a borászati munkánkhoz.

Dr. Lőrincz György: A trendtől eltérően számomra a rozé: BOR. Ezt csak ezért említem, mert sokan úgy gondolnak a rozéra, mint egy „borstílusra”: üde, könnyű, gyümölcsbomba, esetleg még szénsavat is tartalmazhat. Pedig a rózsaszín bornak is vannak változatai, ugyanúgy, mint a fehérnek és a vörösnek. Lehet mélysége, gazdagsága, rétegzettsége, vagy akár komolysága is. Én inkább ilyet szeretnék megtermelni. Persze szívesen megkóstolom az ismertebb műfaját is.


Mennyire nyitott a közönség a fősodortól eltérő rozékra, érdemes-e kísérletezni újításokkal?

Dúzsi Tamás: Folyamatosan kísérletezünk. Ennek jegyében készítettem el már 2007-ben az első, hat különböző borfajtát tartalmazó rozéválogatásomat. Különböző fajtákból, különböző parcellákból kerülnek ki ezek a borok. Kísérletezem magyar fajtákkal, kadarkával, kékfrankossal, de kíváncsi vagyok a világfajtáknak a magyar borvidéken betöltött szerepére is. A nagyobbik fiam, Tamás a Vinifera mesterképzésen tanult Montpellier-ben, majd Lisszabonban. Franciaországban jutott el a provence-i rozékutató intézetbe, ahol nagyra értékelték borászati munkánkat, sőt mivel nagyon nyitottak voltak, ezért közösen kezdtünk el egy borászati kísérletet a kékfrankos fajtával. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy minden évben bekérik a borainkat, és együtt lekóstolják a francia termelőkkel, borászati szakértőkkel, újságírókkal. Ezek a kóstolási jegyzetek mindig iránymutatók a munkánkban. Innen jött az ötlet, hogy a címkén feltüntetjük a különböző szőlőparcellákat, ahonnan ezek a borok kikerültek. 2019-ben minket hívtak meg az 5. Nemzetközi Rosé Symposiumra Marseille-be, hogy kékfrankos és kadarka rozéinkon keresztül mutassuk be a kelet-közép-európai régió potenciálját.

Családi „ügy” immár a rozé is.


Dúzsi Tamás: A középső fiam, Bence geológiai tanulmányai közben egy évre beiratkozott Geisenheimbe, az ottani borászati egyetemre, ahonnan hazatérve rögtön beállt a pincénkbe. Immár ő irányítja a szüretet, és erjeszti a borainkat. Az ő ösztönzésére kezdtük ültetvényeinket immár három éve átállítani a bioművelésre. Rendkívüli, jó érzékkel nyúlt hozzá a rozé borainkhoz is, iránymutatásával, kísérletező kedvével kezdtünk neki a késői szüretelésű rozéink palackos, majd fahordós érleléséhez is. Ezekkel a borokkal egy új piaci szegmenst fedeztünk fel a borpiacon.

Dr. Lőrincz György:
A Rosa Mystica rozé borunkban ötvöztük a korai St. Andrea-felfogást és a korszakunk stílusbeli elvárásait. Mivel mi egri bortermelők vagyunk, ezért a rozénk is több szőlőfajtából házasított. Ez lehetőséget teremtett, hogy egyes fajtáknál igazán érett gyümölcsökből termeljünk bort, más fajtánál pedig az úgynevezett technológiai érettséget alkalmazzuk. Ez utóbbiban a 2020-as évjárat is segített.
A bornál egyébként egy kevés fahordós rész is tovább rétegzi a karaktert. Talán kevesen tudják, a birtokunk egy Mária-kegyhelyen, Egerszalókon található. Számomra nagyon fontos, amit a palackra írunk: ez esetben a Rosa Mystica.

Bock Valér: Szerintem a különlegesebb tételek is lehetnek sikeresek, pontosan azért, mert eltérőek a szokványos, sokszor nagy mennyiségben készülő rozéktól, kilógnak a sorból, és ha kiváló minőséget képviselnek, akkor bizonyos, hogy piacra is találnak, mert a fogyasztók is mindig „szomjaznak” az újdonságokra.


Dúzsi Tamás: Úgy érzem, borászati munkámmal hozzájárultam ahhoz, hogy a magyar borászok is bátran merjenek rozé borokat készíteni, és merjenek kilépni a világ borpiacaira is. Kísérletezéseinkkel pedig mindig újabb és újabb felfedezéseket teszünk a fajták, a szüreti időpont és az érlelés tekintetében is. Szerencsére egyre többen próbáljuk feszegetni a rozé mint bor határait, és még szélesebb fajtaválasztékkal ellátni a gasztronómiában tevékenykedő éttermes kollégákat. A rozé nemcsak fogadóbor és a könnyed ételek kísérője, hanem akár tartalmas húsétel partnere is lehet, de a desszertek mellett is megállja a helyét.