Hárman vannak. Egy lélekbúvár, egy borász és egy művész. Csernus Imre, a bevállalós pszichiáter, Csutorás Ferenc (alias Csuti), a naturális borok felkent papja és Mészáros Ferenc grafikus, aki néha pincér. 2010-ben megalapították, pontosabban reanimálták az egri Almagyar-Érseki Szőlőbirtokot. Új márka született, az AÉS.

Csutorás Ferenc és Mészáros Ferenc gyerekkoruk óta ismerik egymást. Sosem volt kérdés, hogy ha valami nagy fába vágják a fejszéjüket, majd együtt csinálják. Dr. Csernus egy borvacsorán találkozott Csutival. Először azt hitte, ő is egyike azoknak, akik csak a celebet és az ezzel járó lehetséges előnyöket látják benne. De aztán hamar rájött (nem véletlenül pszichiáter), hogy Csuti nem az a fajta kihasználós fazon, hanem tiszta szívű, rendes pasas, aki egyedi, gyümölcsös, természetes borokat készít. A segítő szakmát űző embereknek nagy szükségük van a feltöltődésre. Csernus már régóta vágyott egy helyre, ahol regenerálódhat, a vidéki élet pedig egyre vonzóbb lett előtte. Csuti és borai megadták a végső lökést. 2009-ben a doki összepakolt, leköltözött az egri borvidékre. Attól kezdve ingázik, a fővárosban rendel, Szomolyán (16 kilométerre Egertől) él, és 2010 óta aktív tagja a csapatnak, amely megmentette a kivágásra ítélt, százéves érseki szőlőt.

Csutorás, akinek már a felmenői is meghatározó, vezető szerepet töltöttek be az egri borvidék életében, lelkesen kutatta az egri szőlők múltját a levéltárban, és már régóta szemezett az elfeledett dűlővel. "A régi egri érseki területen termett a legjobb nagyburgundi annak idején" - meséli lelkesen. Az elhanyagolt, akácossal benőtt szőlőben itt-ott még termett gyümölcs, amit 2007-ben Csutiék leszüreteltek, és csodás bort szűrtek belőle. A régi tőkéket aztán kivágták, de a róluk metszett csapvesszőkből oltványokat készítettek, közel kilencszázat. Ezeket telepítették el a dzsumbujtól visszahódított dombon, annak a földdarabnak a közvetlen közelében, ahonnan maguk az oltványok származtak. A 3,5 hektáros területre olaszrizling és ménesi kadarka is került, majd megalapították az Almagyar-Érseki Birtokot.

Addigi területeivel, pincéjével, feldolgozójával, technológiai hátterével Csutorás beolvadt az AÉS-be. Az új birtokon így összesen 14 hektár termését dolgozzák fel. Az Almagyar-dűlőben Magyarországon egyedülálló Borkempinget, Borteraszt és Venyige Spát hoztak létre. "Sokfelé jártam már, de olyan birtokon még nem, ahol ilyen közel engednek a szőlőhöz. Kinyúlsz a medencéből vagy a csőszkunyhó ablakából, és megérinted a szőlőt, amelynek a levét éppen kóstolod, miközben a Nagy-Eged látványában gyönyörködsz. Ez elképesztően erős dolog - mondja Csernus Imre. - Azt akartuk, hogy a vendégeink is részesüljenek a mi lelkesedésünkből és boldogságunkból. Nálam ez a vendéglátás csúcsa."

Valószerűtlen ez az idill. A szőlősorok között a kóstolóterasz és az úgynevezett csőszkunyhók nyers betonfalaikkal ellenpontozzák a természetet, lakályos-igényes berendezésükkel viszont megteremtik a komfortérzetet. Nem beszélve a medencéről a tőkék között. Hűsölni a vízben kezünkben egy pohár borral, és bámulni a szemközti Nagy-Eged hegyet, na ezt nevezem én luxusmeditációnak. Hitből kijutott itt rendesen mindenkinek. Csuti a naturális borban hisz. Sokan hangoztatnak manapság hasonlót, hívják kézművesnek, biodinamikusnak, biónak, természetesnek meg még ki tudja minek. Kevesen vannak, akiknek tényleg el lehet hinni, hogy borában a borász az egyetlen adalékanyag. Az AÉS-borok spontán erjesztéssel, fajélesztőktől és minden egyéb adalékanyagtól mentesen, kizárólag tölgyfa kádakban és ászokhordók használatával készülnek, majd tufapincében érnek, melynek egyedi és állandó mikroklímája segíti a spontán folyamatokat. Csuti sokat agyal azon, hogy a megfelelő dűlőt a megfelelő fajtával összehangolja.

Ott van például a Pajdos-dűlő. Ottani szőlőjüket Csutorásék kárpótlásul kapták annak idején államosított javaikért. Pedig a nagyapja mindig azt mondta, ha fizetnének érte, akkor se menne ki a Pajdosba, mert rossz az út, homogén tufa az egész talaj kevés termőréteggel. Bezzeg ma az egész egri borásztársadalom arra esküszik, hogy itt lehet igazán ki emelkedő, gyümölcsös borokat készíteni. Egernek ezen a részén régebben főleg fehér szőlőket műveltek, mára azonban a kék szőlő dominál a területen. Csuti kadarkát telepített ide, mivel ennek a rothadásra hajlamos fajtának a jó száraz, déli fekvésű dűlő kedvez.

A kadarka amúgy is szívügye, szelektálja, kísérletezik vele, évről évre kiválogatja a jól teljesítő klónokat, melyek érdemesek a továbbszaporításra. A kék szőlők közül a kékfrankos, a medoc noir, a pinot noir és a cabernet franc fontos a számára. Ezek ugyanis a mi kontinentális, szélsőségekben megnyilvánuló klímánkon is biztonságosan beérnek. Már 150 évvel ezelőtt megfogalmazták a különböző borszakmai kézikönyvekben, hogy Magyarországon a korán érő fajtákkal érdemes foglalkozni. Fehér szőlőben Csuti számára a leányka, az olaszrizling és a mézes fehér jelentik a szentháromságot.

Eger jövőjét Csutorás alapvetően az Egri Csillagban és a Bikavérben látja. Sajnos a jelenlegi szabályozás nem igazán kedvez neki, ugyanis a Csillag esetében kötelezően négy, a Bikavérnél öt fajta házasítását írják elő. Ez utóbbi csak akkor kötelező, ha dűlőszelektált borban gondolkodik a borász. Csuti szerint viszont sokkal jobb lenne, ha nem kötnék meg a számok a borász kezét. Miért gondoljuk, hogy minél több fajta van egy házasításban, annál jobb a bor? Ez nem szentírás. Két fajta házasításából is elképesztő Bikavért lehet készíteni, ha egyszer maga a bor úgy szép és harmonikus.