Év elején szeretünk visszatekinteni az elmúlt esztendőre. Milyen éve volt a magyar gasztronómiának? Nyíltak új helyek? Vannak új piacok? Mi a tendencia a világban? Mi volt az év legfinomabb fogása?

Statisztikák szerint egy ember élete folyamán átlagosan hat évet és tíz hónapot tölt étkezéssel. Az étel sokkal fontosabb szerepet tölt be az életünkben, mint amennyit foglalkozunk vele. Néha érdemes kényeztetni a hasunkat. Egy emlékezetes éttermi étkezésre vagy egy finom fogásra örökké emlékezni fogunk. Egy jó minőségű alapanyag, egy balatoni harcsa, egy mangalica szűz íze épp oly feledhetetlen, mint egy frissen szedett spenótból vagy mangoldból készült főzelék illetve saláta.

2013. emlékezetes év gasztronómiai szempontból. Magyarországon sorra nyíltak a helyi termékeket áruló piacok, divat lett maguktól a gazdáktól vásárolni és egyre többen figyelnek arra, hogy magyar terméket fogyasszanak. Ott a Szimpla kert, ahova az ország minden részéről érkeznek eladók, a hegyvidéki piac árusai az Alföldről hozzák termékeiket és minden nap másik téren kínálják a zöldséget, tanyasi tojást, tyúkot és tejterméket. A Szövetség az Élő Tiszáért szervezet a környék termelőinek termékeit kínálja több budapesti kerületben. Vidéken is fellendült a kistermelői piac mozgalom. A káptlantóti és tihanyi - ma már turistatömegeket vonzó - piacok mellett egyre többen látogatják a helyi mozgalmak árusítóhelyeit, a Tokaji- hegyaljai piacot, az Abaúj piacot, a Zirc melletti Akli majort, híres lett a nagymarosi, a ráckevei piac és Bioszentandrás is nagy hírre tett szert.

A fast food ellenében tért hódított a slow food mozgalom, közösségek jöttek létre, a kistermelők áruit már interneten is megvásárolhatjuk. Sorra nyílnak a kézműves- és biotermékeket árusító honlapok, a városlátogatók programja lett a piacnézés, a kistermelőknél tett látogatás.

Bár a válság miatt csökkent az étterembe járók száma, a felszolgált ételek minősége többnyire javult. Köszönhető ez az igényesebb fogyasztóknak, a magyar Gault Millau étteremkalauz megjelenésének és az éttermek közötti versenyeknek. Öröm, hogy ma már nemcsak fővárosi éttermekben lehet jót enni. Az év étterme az encsi Anyukám mondta lett, és a Kulináris örökség” kitüntetés pedig az érsekcsanádi Rév csárda kapta.

Ha külföldre tekintünk a Food and Wine magazin az új tendenciákról értekezik. A 2013-as évet „nose-to-tail-fin eating” címmel illeti. Valóban a neves szakácsok körében egyre nagyobb divat az állatok orrától a farkáig történő feldolgozása, annak jegyében, hogy ne csak a legfinomabb falatokat keressék a forgalmazók és a vásárlók, hanem a malacnak a farkát és a fülét is el tudják adni. Bár a magyar konyhában nagy hagyománya van a belsőségek elkészítésének és Bíró Lajos a Bock Bisztróban étlapon tartja a legbizarabb belsőségekből készült fogásokat is, nem csoda, hogy nyugaton is tért hódított a divat.

Elisabeth Auerbach, az Eater magazin újságírója egész évben Michelin csillagos éttermeket tesztelt. Hét országban, 150 különböző étteremben járt. Az év utolsó napján közölte az általa a legjobbnak talált 15 fogást. Az élen Heston Blumenthal Pig in Blanket nevű malactekercse végzett, amelyet a Brayben lévő Fat Duck étteremben kóstolt meg. És, hogy mi van a különleges tekercsben? Érdemes elolvasni a hozzávalókat: sertésoldalas, kelbimbólevél, grillezett karfiol, articsóka, fehér szarvasgomba,, bacon dashi fürjtojás sárgájával és füstölt kókuszemulzió, lardo di colonnata (toszkán szalonna).

Szerencsére már nem szükséges külföldre utaznunk, hogy Michelin csillagos étteremben együnk, de csillagos étterembe se kell mennünk, hogy finomat kapjunk. Sőt Budapest is elvesztette egyeduralmát. Hogy csak néhány nevet említsünk, ahova érdemes ellátogatni: a veszprémi Chianti, a mádi Gusteau, a pannonhalmi Viator vagy a fertőrákosi Ráspi.