Bár néhány országban szokás a bort vízzel keverni, annyi fröccsfajtát, mint amennyit a magyarok kitaláltak, sehol nem találunk. Íme a fröccskódex.

A hagyomány szerint a fröccsöt Jedlik Ányos találta ki 1842. október ötödikén, amikor a "nemzet mindenese", Fáy András fóti présházában váratlanul előhúzott a háta mögül egy palackot, és szódát spriccelt a meglepett társaság borába. "Mi ez? - kérdé Czuczor Gergely nyelvtudós. "Spriccer" - mondá Jedlik, a dinamó (és egyebek) feltalálója. "Túl németes - így Vörösmarty Mihály -, legyen inkább fröccs!"

Eszemben sincs lerombolni a világmindenség első fröccséről szóló legendát, de erősen kétséges, hogy a szót a Fóti dal ("Fölfelé megy a borban a gyöngy: Jól teszi. / Tőle senki e jogát el / Nem veszi.") szerzője találta volna ki. Hiszen a "fröccs", de akár a "fröccsen" szavakat is hiába keressük a későbbi évtizedek lexikonjaiban, még a Czuczor-Fogarasi-szótárban sem leljük, pedig a nyelvésznek (haláláig) huszonnégy év állt rendelkezésére, hogy a költő szóleleményét a magyar nyelv első értelmező szótárába felvegye.

Problémás a szóda ügye is. Mert igaz ugyan, hogy Jedlik Ányos 1826-ban azzal lepte meg rendtársait, hogy mesterséges savanyúvizet állított elő (és később szikvízüzemet is létesített), ám a szifonfejet mégis az angol Charles Plinth szabadalmaztatta 1813-ban. Nem is szólva arról a (makacs) tényről, hogy az angol kémikus, Joseph Priestley tiszteletes már 1767-ben keverte a vizet szén-dioxiddal.

Ettől még a fröccs Magyarhon nemzeti itala! A fröccskultusz lényege nem a bor minősége, még csak nem is a jéghideg, frissen fröccsentett szikvíz szén-dioxid-tartalma, sokkal inkább a bor és a szóda keverési aránya. "Nemzedékek és évszázadok fortélya kellett hozzá, míg a magyar megtanulta és feltalálta a fröc?csöt, ami a hosszú élet titka - írja Márai. - A magyar, mikor feltalálta ezt a csodálatos bölcs és óvatos vegyüléket, mely elég tömény ahhoz, hogy sarkallja a borozgató férfi képzelőerejét, s ugyanakkor eléggé szelídített, hogy ne ártson a nemesebb szerveknek, mély élettapasztalatról tett tanúbizonyságot." Mert a lélek egészen más bugyraiban jár, aki hosszúlépést rendel, és aki maflást. Más kedélyállapotot fejez ki a kisfröccs, pontosabban rövidlépés, macskaugrás vagy tréfa, amit József Attila füttynek is nevezett (hiszen "egy füttyre" le lehet küldeni), mint a háziúr, amit nagyházmesternek is gúnyolnak. Aki nagyfröccsöt kér, amit húzósnak vagy hajtásnak is neveznek (Móra Ferenc szerint ugyanis "egy hajtással lehet a gallér mögé küldeni"), óvatosabb duhaj, mint aki bivalycsókkal indít. Ez az okos, óvatos keverési arány, a fröccsnevek mögött megbúvó önirónia: ez a magyar titok. A hungarikum. Mert hogyan lehetne az ámuló angol utazónak le-festeni annak a fröccsivónak a lelkiállapotát, aki a Kiskoszos nevű kocsmába lépve köszönés helyett fordítottat rendel a csapostól, aki rezzenéstelen arccal, fél kézzel tölti ugyanabba a pohárba a kellő mennyiségű bort és szikvizet, azaz a nagyfröccs tükörképét? Amit Krúdy Gyula (nagy ivászatok után) csak így kért: "Gyógyítóvíz rendel!"

S mennyi történelmi ismeret kellene annak elmagyarázásához, hogy az ötvenes években miért nevezték tömbházmesternek a háziúr nevű fröccsöt? Vagy Kőbányán beöntésnek a lámpás nevű (igen durva) keverést, ami nevét Babay József egyik elbeszélése után kapta, ahol ez áll: "aki ilyet iszik, lámpással keresheti a józanságot"? S mely kocsmai bölcsesség szülötte a sóherfröccs (másik neve távolugrás), ami olyan gyenge, hogy inkább a vesét vizsgáztatja, mintsem az elmét?

Nem is szólva az úri fröccsökről, melyek egy-egy hírességtől származtatják pedigréjüket. A Krúdy-fröccsben (kilenc rész bor, egy rész szóda) az író szerint "a víz megnevetteti a bort". A Deák-bólé (kevés bor, "hőbörgő vízzel" megcsapatva) a józanság itala, de hát mit is várhatnánk a haza bölcsétől? Az Újházy-fröccs már-már macskajajos gyógykezelésnek tűnik, hiszen a híres színész szikvíz helyett jégbe hűtött kovászos uborka levét öntötte a borba, mondván: "így többet lehet a borból meginni". A harmatos (vagy rezzentett) fröccs, ami Tömörkény Istvántól kapta a nevét, annyit tesz, hogy a "kutyaijesztő üvegből" (így nevezte az író a szifont) a rizling fölött elspriccelünk egy adag szódát. Ami a borban landol, az a "harmat". Ha egy deci bor fölött "rezegtetünk", akkor kispermet, ha fél liter fölött, akkor nagypermet. Így kérte Latinovits Zoltán is.

A többi "fröccsnek" már nem sok köze van Jedlik Ányos találmányához. A TBC fröccsnek (tablettás bor kólával, brrrr!), a matrózfröccsnek (korsó sör, fél rummal) vagy a Kass-fröccsnek (vörösbor pezsgővel), ami Kass János grafikus szegedi vendéglős rokonai után kapta a nevét (nevezik Tisza-fröccsnek is). Ilyet itatott a debreceni Bonbonier nevű mulatóban szegény Tóth Árpáddal a mindenre elszánt Tersánszky Józsi Jenő. A zivatar fél liter bor szóda nélkül (Boncz Géza szerint azt már előre beleöntötte a kocsmáros). Az orosz fröccs (két deci szóda, egy deci csapvíz), a postásfröccs (dupla fekete rummal), a színészfröccs a nyomorgó vándorkomédiások itala (két deci szóda, de az is langyosan), a kagálfröccs, másként Borsszem Jankó fröccs, hiszen a vicclap szerkesztői találták ki (két deci vörösbor, kanálnyi málnaszörp). Van még libafröccs, ecetfröccs, almafröccs, diákfröccs, góréfröccs és nyári fröccs (Sommerspritze) is, ez utóbbi (citrommal dúsítva) a mai városi szlengben "csúszik, mint a négyes metró".

A fröccs jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1892-ben a Magyar Közlöny közzétette a házmester összetételét. A Másfélmillió lépés Magyarországon című honismereti tévésorozatot pedig csak így nevezte a kocsmák népe: "Másfélmillió hosszúlépés".

Persze, aki vizet tölt a borba, galádságokra is képes. Például jégkockát pottyant bele (felborítván ezzel a keverési arányokat), csak mert borát és szikvizét időben nem vermelte. Vagy (legújabban) palackozott fröccsöt árusít. Pedig azt minden szomjas ember tudja (fröccsetikában szentírás), hogy borba ásványvizet (pillepalackból) nem töltünk! Csak ress, harapós, friss szikvizet. Szódát. Ha nincs, akkor végső kétségbeesésünkben (de csak akkor) kútvizet, mint a régi görögök vagy rómaiak. De önmagára valamit is adó fröccsbarát ilyenkor inkább kiszárad. A leghatalmasabb hazugság azonban a "fröccsbor" kifejezés. Azt sugallja, hogy fröccsnek a silány csiger is megteszi. A cselédbor. A lőre. A háromemberes vinkó (amiből kettő lefogja a harmadikat, hogy megigya). Csakhogy az nem fröccs, hanem kocsmalötty! Rossz borból csak rossz fröccsöt lehet készíteni.

A legjobbak a reduktív, minőségi száraz fehérborok. Aki pedig azt kárálja, hogy kár a bort vízzel elrontani, mint a szerelmet házassággal, annak Goethe történetével válaszolhatunk. Amikor egy részeg, borissza társaság számon kérte a költőn, miért vizezi a borát, Goethe így válaszolt: "A víz önmaga: hallgatás / Bizonyítják a tóban a halak. / A bor tisztán: elbutulás /Önök a tanúk erre, Urak! / S mert számomra mindkettő iszony: / Borom vízzel keverve iszom."