A Magyar Konyha júniusi száma ezúttal nemcsak recepteket kínál. A hamburgertől Rossini kedvenc fogásaiig, a gazpachótól a zöldborsóig ismét telepakoltuk a lapot érdekességekkel, hiszen az evés jóval több, mint életszükséglet – életöröm és kultúra egyszerre.

A hamburger kultikus étek. Filmek címében, irodalmi művek tucatjában szerepel. Egy gyorsétteremben játszódik az American Graffiti című film, a manhattani modern művészetek múzeumának legismertebb műtárgya egy óriási sajtburger, és egy bucin ücsörög ruhátlanul Virna Lisi filmcsillag is. Van burger formájú telefon, aktatáska, a Popeye rajzfilmsorozatban burgert fal Wimpy, az ingyenevő, de Hamburger Hillnek keresztelték el a 937-es magaslatot is, ahol a vietkongok 1969-ben úgy mészárolták le az amerikai katonákat, mint a McDonald’s üzemekben a hamburgerhúst. A Happy Meal tehát sokkal több mint egyszerű étel.

A burger maga a megtestesült álom: stílus, életfelfogás, a kapitalizmus jelképe. Kulináris és kulturális gyarmatosítás: a boldog gyorsételért minden társadalmi és etnikai réteg rajong, a bölcsőtől a koporsóig.

A húspogácsa és a zsömle találkozásának kalandos története is megtalálható a Magyar Konyha júniusi számában, de akadnak persze más kultikus ételek is. Ilyen például a szárított úszóhólyag, amely Vicky Cheng emblematikus fogása. Ázsia második legjobb éttermének séfje gyerekkorában élő kígyót is evett, de manapság jobban kedveli az úszóhólyagot.

A különcök közé tartozott Lev Tolsztoj is. Az orosz író grófnak született, de hátat fordított a fényűzésnek, beköltözött egy rozoga viskóba, trágyával fűtött és a legegyszerűbb ételekért rajongott. Írói fogások című rovatunkban az ő asztalához telepedtünk.

Júniusi lapszámunkban koktélokat keverünk cseresznyéből, málnából és pezsgőből, írunk a szezon sztárjáról, a zöldborsóról, elkészítjük a spanyolok hideg zöldséglevesét, a gazpachót, sós falatokat és pogácsát kínálunk a meccsnézéshez, elvégre itt a futball-világbajnokság!

Meglátogattuk a Csupaszív Fürjészetet az Eger melletti Bogácson, és elutaztunk Noszvajra is, hogy megünnepeljük a harmincéves Nomád Hotelt.

A Gianni Itáliája című sorozatunkban ezúttal Marche került terítékre. Marche tartomány Gioachino Rossini szülőföldje. Az ínyenc zeneszerzőről nemcsak a Tournedos bélszínt, a libamájjal töltött cannellonit nevezték el, de feljegyeztek számos kulináris történetet is. Az egyik szerint a maestro háromszor sírt életében: amikor kifütyülték első operáját, amikor hegedülni hallotta Paganinit, és amikor egy hajókiránduláson a szarvasgombával töltött pulyka beleesett a Szajnába. „Fantasztikus szakács lett volna – írta róla egyik kritikusa –, ha nem köti le idejét a zene.”

De lekötötte, bár az idő nagy részét valóban nem komponálással, hanem a makarónigép tökéletesítésével töltötte. „Az evésnél nincs pompásabb foglalkozás – mondotta. – Az étvágy ugyanaz a gyomornak, mint a szerelem a szívnek. A gyomor a karmester, aki a szenvedélyek nagyzenekarát vezényli. A fagott, ahogy rosszkedvében dörmög, az üres gyomrot személyesíti meg. A tele bendő egy örömharsona, az élvezet üstdobja. Az evés, a szerelem, az ének és az emésztés egy vígopera négy felvonása. Életnek tűnik, ám a végén szertefoszlik, mint a pezsgőbuborékok. Bolond, aki ahelyett, hogy kiélvezné, hagyja elszállni őket.”

Lehet ennél szebb tanulság?