Egyik oldalon a kihasználatlan éttermi konyhák, másik oldalon az alkalmi jellegű igény a professzionális munkakörnyezetre. A kínálat és a kereslet találkozását ma már online felületek segítik.

A “sharing economy” jelensége mindenki számára ismerős, elég csak az Airbnb-t említeni, amely online piactérként a rövid távú lakáskiadás legismertebb platformja. A koncepció azonban más szegmensekben is egyre nagyobb teret nyer, legyen szó közösségi autóhasználatról, háztartási gép kölcsönzésről vagy szomszédok közötti kölcsönös segítségnyújtásról.

A coworking nemcsak irodai munka lehet

A közösségi munkahely, vagy más néven “coworking” alatt leginkább irodát szokás érteni, holott a modell gond nélkül átültethető számos, távmunkában nem végezhető tevékenységhez szükséges helyszínre, mint egy fodrászüzlet, egy autószerelő műhely vagy éppen egy professzionális konyha.

A legtöbb vállalkozás elindulásánál az egyik legnagyobb akadály a jelentős összegű beruházás, amelyet a munkakörnyezet kialakítása, az eszközök beszerzése jelent. Egy profi éttermi konyha beruházásigénye milliókra, sőt tízmilliókra rúg - gyakran meghiúsítva egyébként életképes, de legalábbis ígéretes üzleti elképzelések megvalósítását.

A hagyományos vendéglátás mellett rengeteg az olyan vállalkozás, amely ugyancsak a gasztronómia területén, de teljesen más modell és időbeosztás szerint működik.

Gondoljunk például a catering cégek erősen hullámzó mennyiségű megrendeléseire, a kizárólag házhozszállításra termelő szellemkonyhákra, az élelmiszeripari kutatás-fejlesztésre, reklámfilmek, oktatóvideók forgatására, ételfotózásra vagy szakmai képzésekre.

Magánszemélyek részéről is jelentkezik igény a szolgáltatás iránt: van, aki csak gyakorolni szeretne vagy megismerkedni a profi eszközökkel, más nagyobb családi vagy baráti összejövetelre készülve szűkösnek találja az otthoni körülményeket vagy egy bizonyos recept elkészítéséhez speciális felszerelésre van szüksége.

Költséghatékony alternatíva

Válaszként megjelentek a piacon olyan szolgáltatók, akik kifejezetten ezekre az egyedi szükségletekre szabták a kínálatukat:

minden igényt kielégítő profi konyhájukat néhány napra, de akár néhány órára is ki lehet bérelni, egy-egy alkalomra vagy rendszeresen, óradíjas vagy tagdíjas rendszerben.

A koncepciónak szinte csak előnyei vannak: jól kalkulálható kiadás ellenében nemcsak a helyiség bérleti díját, a beruházást és a rezsiköltségeket lehet megspórolni, hanem egy csomó adminisztratív teendőt is, a szolgáltató gondoskodik többek között a törvényi előírások betartásáról, a szükséges engedélyekről, az eszközök karbantartásáról, hogy ügyfele kizárólag a munkájára koncentrálhasson. Ehhez olyan magas színvonalú körülményeket kap, amelyről egy kezdő kisvállalkozás nem is álmodhat.

A hely biztosításán túl a cégek kiegészítő szolgáltatásokat is nyújtanak: coach-ként vagy inkubátorként működnek, képzéseket tartanak, a csoportos beszerzésnek köszönhetően kedvezőbb kondíciókat tudnak kialkudni a beszállítóknál.

Az üzleti modell világszerte prosperál, olyannyira, hogy az alkalmi bérbeadással foglalkozó cégek gyakran saját sikerük áldozataivá válnak, nem tudják kielégíteni a növekvő keresletet. Pedig a megoldás egyszerűbb, mint gondolnánk.

Egyetlen étterem sem használja ki 100 százalékban a tetemes összegű beruházással kialakított konyháját. A nyitvatartási időn kívül, szünnapokon, a nyári szabadságolás idején, vagy jelen esetben a kötelező bezárás miatt

az éttermi konyhák sok esetben üresen állnak, bevételt nem termelnek, csak költséget.

Ugyanez a helyzet a menzákat ellátó központi termelőkonyhákkal és az szakképző intézmények tankonyháival is, amelyek hétvégén és az iskolai szünetekben teljesen leállnak.

Online foglalási rendszer garanciákkal

Természetesnek tűnik tehát a kereslet és a kínálat összekapcsolása, amelyre külföldön már vannak is példák. A legtöbb esetben azonban csak gyűjtőoldalakról van szó, amelyek listázzák ugyan az ajánlatokat, de nem nyújtanak asszisztenciát az ügylet lebonyolításában, ilyen például az amerikai közösségi konyhák adatbázisa, a The Kitchen Door.

Ennél kiforrottabb megoldás a Cookwork, amely

az Airbnb mintájára közvetít a bérbeadók és a bérlők között.

Az ambiciózus startup egyelőre csak Belgiumban van jelen, de egész Európára ki akarja terjeszteni hálózatát.

Elődje a Co-oking nevű brüsszeli inkubátor, egy kiválóan felszerelt közösségi konyha, amelyben öt szakember vagy hobbiszakács tud egyidejűleg saját projektjén, de mégis egymást támogató légkörben dolgozni. 2014-es indulása óta a hely tanúja volt számos vállalkozás első lépéseinek és mára egy mintegy 2000 tagot számláló szakmai közösség szerveződött köré.

Az öt férőhely hamar kevésnek bizonyult, ekkor merült fel a kapacitás bővítés gondolata az éttermi konyhák bevonásával.

Az alapító, Elodie Bouscarat megkereste a hasonló szakmai múlttal rendelkező, de flamand nyelvterületen dolgozó Karl Magnus-t, együttműködésük eredménye a 2018-ban indult Cookwork.

Működését tekintve a szállásfoglaló alkalmazás mintáját követi:

egy online naptárban a bérbeadók megjelölik, milyen időpontokban szabad a konyhájuk

- például a hét bizonyos napjain vagy délelőttönként -, megadják a hely paramétereit, az árat. A csatlakozás ingyenes és bármikor visszavonható, a visszaigazolt bérbeadások után a Cookwork jutalékot számol fel.

A bérbeadónak természetesen joga van eldönteni, kinek adja oda a konyháját: a bérbeadást megelőzően a felek online beszélgetés keretében megismerhetik egymás igényeit, és a Cookwork kérésre leellenőrzi az ügyfelet. A bérbeadót védi az 500 eurós kaució is, amely fedezi az esetleges károkat, takarítást.

Az alapító, Elodie Bouscarat az vallja, hogy:

“Bárki, aki ételt készít, legyen hobbiszakács vagy kezdő vállalkozó, megérdemli, hogy a legjobb eszközökkel dolgozhasson."