Tűz és jég, hegy és víz, vörös és fehér. Eger híres vörösborai és Badacsony selymes fehérborai, az északi hegyek lankái és a nagy tó hullámai randevúznak a Borvacsora következő adásában, az M1 műsorán.

Eger maga a történelem, törökök és magyarok harca, Dobó István és Jumurdzsák, s noha elmúltak már a hősi idők, a nagy ostromok, azért megmaradt valami, ami akkor is híres volt, és jó híre máig nem kopott meg: a vörösbor. Itt készül a bikavér, amely egyszer talán régi nagy nevéhez méltó prémiumbor lesz, ide özönlenek a turisták, hogy végigjárják a várat, majd megpihenjenek egy borpince vendégcsalogató hűvösében, a borszagot árasztó évszázados falak között. A Szépasszonyvölgy mára szimbólummá vált, korábban még egyet jelentett a turistáknak szánt tucatborok mérőhelyével, de most már szerencsére változik a helyzet, és egyre meglepőbb minőségű, kézműves borokkal is találkozhatunk itt. Kevés olyan borvidék van, ahol egyetlen délután és egy rövid séta során végigkóstolhatjuk szinte a teljes egri szortimentet, hétköznapitól a kiválóig, varázslatos környezetben, hiszen a kis völgyben megbújó pinceváros szépségét illetően méltó ismeretlen névadójához. Az ugyanis soha nem derült ki, hogy ki volt az a bizonyos szépasszony, akinek híre máig él a völgy nevében; talán egy gyönyörű csaplárosné, aki az egyik pincében mérte a bort, s nem fukarkodott a mosolyával sem, vagy talán az ősi vallás egyik istenasszonya, akinek itt mutattak be áldozatot?

Eger a vörösborokról szól, de van egy szőlőfajta, ami szemlátomást pompásan érzi itt magát, noha nem idevalósi. Ennek alapján ez akár a chardonnay is lehetne, most a leánykáról, erről az Erdélyból származó szőlőről van szó, amely nektáros-illatos borokban él tovább, és ma már dűlőszelektált változatokban is palackozzák. A dűlőknek nagy szerepük van a minőségi bortermelésben, Villány és Tokaj mellett Eger kezdte el dűlők alapján szelektálni borait, felismerve, hogy egyes szőlőfajták bizonyos lankákon jobb bort adnak, mint máshol. Kis tételek ezek, hiszen a dűlők sem nagyok, de a gyűjtők és a borismerők, a connoisseur-ök nagy kedvencei, apró pincék váratlan meglepetései.
A hegyek mellett szüretelt tüzes vörösborokkal szemben Badacsony hűvös, mégis simogató, a nyár illatát árasztó fehérborai olyanok, mint maga a Balaton egy forró vasárnap délután: átölelnek és lehűtenek, megmerítkeznénk, elmerülnénk bennük. Badacsony az elfelejtett borok pantheonja, de a borok képesek a feltámadásra. Egy megbúvó szőlősorból tíz év alatt virágzó ültetvény nő ki, így kelt életre a hegy legrégebbi és egykor híres szőleje, a sokáig csak a nagyapák emlékeiben és apró kiskertekben élő kéknyelű. Ez lassan újra a Badacsony jelképévé érik, méltó is rá, hiszen egykoron császárok itala volt, mégpedig a római császároké: a Pannóniából származó Probus imperátor a III. században olyannyira kedvelte, hogy még hadvezéri teendőit is elhanyagolta a szőlőültetés miatt, nem is maradt sokáig császár. Aki viszont nem főfoglalkozású római császár, bátran áldozhatja életét a badacsonyi boroknak, mert a hegy páratlanul kerek formájú bazalttömbjét körbefonó talaj, a Balaton hatalmas felszínéről felszálló pára, olyan zamatos nedűket képes világra segíteni, amelyektől átmenetileg mindenki császári hangulatba kerül, birodalom híján is.

Feltámadásra vár még a badacsonyi ürmös, amely a mai vermutokhoz hasonlítható, s idehaza, sőt Bécsben is nagyon népszerű volt az 1700-as években, már-már a tokaji aszúhoz fogható hírnévvel, de ez mára elenyészett, talán álomba merülve várja, hogy visszatérjen az ő ideje.

Badacsony éppúgy képes magához édesgetni és átalakítani a szőlőket, mint azt Eger tette a leánykával. A nagy bazalthegy tövében, a filoxéravészt követően, utánpótlási céllal helyi szerzetesek telepítettek francia pinot grist, amely fél évszázad alatt jellegzetes helyi fajtává változott, s megszületett a ma már Badacsony névjegyének számító szürkebarát.

Eger vörösborai kiválóan illenek a vadban gazdag környék őzgerinceihez és vaddisznópecsenyéihez, a környék tölgyeseiben fellehető szarvasgombával ízesített ételekhez, míg Badacsony sziporkázó fehérei szépen kiegészítik a tejföllel megszelídített bakonyi különlegességeket, de legjobban a Balatonból frissen kifogott halakhoz illenek. Egy pohár kéknyelű nem csupán a rangjához leginkább illő fogast teszi még fenségesebbé, de ünnepi étekké varázsolja a kevésbé ismert compót, gardát vagy domolykót is. Sőt, a Badacsony tövében egy pohár harmatosra hűtött kéknyelű önmagában is ünnep.