Cikkek

Orbán Szilvia

2020. május 7.

Egy brit háziasszony különös „kihívás” elé állította magát és családját.

A 39 éves Claud Fullwood négytagú családjának kezdett főzni a britek második világháborús fejadagjai alapján, írja a Mirror. Tapasztalatait szívesen meg is osztotta egy könyvben, amelyben azt is bemutatja, hogy van a boltok felvásárlásán és a „soha nem fogom felhasználni, de azért megveszem” mentalitáson túl is járható út.

Az ötlet

A háziasszony elmondta, hogy egy éhezés elleni kampányban dolgozott, amikor elhatározta, hogy az önkéntes munkán túl, máshogyan is szeretné szolgálni az ügyet. Épp akkoriban kezdett el nézni egy olyan tévéműsort, amely egy farm életét mutatta be a háborús időkben, és a program olyan nagy hatással volt rá, hogy megszületett a döntés: ő is kipróbálja, milyen lehet II. világháborús fejadagokkal gazdálkodni ahelyett, hogy mondjuk, egyszerűen csak felhagyna egyik kedvencével, a csokoládéval.

Az alapélelmiszerek, amikkel egy korabeli háztartás gazdálkodhatott, alapvetően helyi, szezonális zöldségek, gyümölcsök, burgonya és kenyér (már ha épp hozzá lehetett jutni), illetve halfélék voltak (abban az esetben, ha a város, ahol a család élt, közel volt a tengerhez). Húsból 450 g jutott egy hétre. Ezeken felül mindenki szabadon gazdálkodhatott még heti 16 ponttal, amit olyan hozzávalókra fordíthatott, amelyekre a héten még éppen szüksége volt (például paradicsomkonzervre).



Claud elmondta:

tudta, hogy nehéz fába vágja a fejszéjét, de tántoríthatatlan volt.

Az első, amit kitalált, hogy blogot indít, ahová sokakat meghívhat, és ahol másokkal közösen ötletelhet. Felkereste azokat az idős családtagokat is, akik éltek a háború idején, és meghallgatta az ő történeteiket, amelyekből szintén sokat tanult a beosztásról – hiszen ő már egy olyan korban nőtt fel, ahol természetes volt, hogy az ételhez bárhol, bármikor hozzáférhet.

Jól keresett, a fővárosban dolgozott, a reggelit és az ebédet a pár percre található éttermekben, büfékben intézte, és ha este főzött is, amikor kifogyott egy-egy hozzávaló, tudta, hogy csak be kell ugrania érte a közeli üzletek egyikébe.

Krumplikánaán

Mivel a burgonya fejadag elég nagy volt annak idején, a háziasszony tudta, hogy étrendjét biztosan úgy kell alakítania, hogy a krumplit az eddigieknél sokkal jobban beépítse.

Reggelire ezért vagy vízzel készült zabkása volt, vagy krumplitorta. Ebédre házi zöldségleves – persze sok burgonyával vagy kevéske sajttal – és szódás kenyér – ez utóbbi receptjét Claud az egyik nagymamájától kapta. Vacsorára valamilyen pörkölt, tészta, vagy jó sok zöldséggel, kevés hússal és még több krumplival megpakolt pásztorpite készült. A kísérlet idején, február-márciusban bővelkedtek gyökérzöldségekben, de például hazai gyümölcs ilyenkor kevés terem, ezért a család desszertjeként jobbára csak alma szolgált. A háziasszony elmondta: nagyon fontosnak tartotta a szabályok szigorú betartását, ezért ő is csak brit szezonális gyümölcsökben gondolkodott, hiszen a háborús időszakban is csupán ez volt elérhető.

A heti menüterv így nézett ki:

  • Reggeli: ír krumplitorta vagy zabkása
  • Ebéd: szódás kenyér kevés sajttal és/vagy zöldségleves
  • Vacsora: pörkölt vagy pite hússal és zöldségekkel
  • Snack és desszert: alma

Hasznos tippek, hogy a fejadag tovább kitartson:

  • ha szendvics készül, inkább reszeljük bele a sajtot ahelyett, hogy szeleteket vágnánk
  • használjunk tapadásmentes edényeket, így kevesebb olaj fogy
  • egy fogáshoz ne használjunk sajtot és húst is egyszerre
  • tegyük el a csirkecsontot
  • ha nem fogy el a sült krumpli, másnap készítsünk belőle rösztit
  • soha ne dobjuk ki a maradékot – másnap egy friss hozzávalóval új étellé alakítható

Hullámvölgyek

A harmadik hétig minden a fentiek szerint zajlott, de a második hét közepén már kezdett unalmassá, és egyhangúvá válni a menüsor. Az asszony szerint bár az adagok táplálóak voltak, de hétről hétre rendkívül nehéz volt változatossá tenni ugyanazokat a hozzávalókat, így történhetett meg az, amit korábban elképzelni sem tudott: szinte rosszul lett, amikor egy krumplira nézett. Akkor jött rá, hogy gyakorlatilag fogalma sincs a szezonális étkezésről, pedig még télvíz idején is rengeteg hazai alapanyag vár felhasználásra.

A mélypont számára akkor jött el, amikor a heti 16 pontjából 12-t egy löncshús beszerzésére „költött”, de hiába volt az elhatározás a pazarlásmentes háztartás vezetésére, mégis, egyszerűen képtelen volt megenni a konzervet. Szerencsére a maradék pont még épp elég volt némi mazsolára, így ezzel váltotta ki az étkezést, de mondani sem kell, hogy nem volt jóllakva. Voltak más kihívások is: később is

előfordult, hogy nem volt képes napokig ugyanazt az ételt enni, de az is megesett, hogy nem tervezett megfelelően, és teljesen kifogyott valamilyen alapanyagból.

A kísérlet ideje alatt Claud szociális élete is kissé beszűkült: mindössze kétszer hagyta el az otthonát étkezési céllal. Mindkétszer fish and chips-et vett, mert ezzel nem szegte meg a szabályokat. Azért hangsúlyozza, hogy az emberek a vártnál megértőbbek voltak: a munka utáni iszogatás helyett szívesen ültek le vele teázni, és gyakrabban meglátogatták őt az otthonában. Mivel az emberek a háború alatt is fogyasztottak alkoholt, mindkét alkalommal, amikor otthonán kívül étkezett, rendelt egy-egy gin-tonikot is.

Az asszony elmondta, hogy a legjobban a tojás és a narancs hiányzott neki. Mivel fogalma sem volt róla, hogyan készíthetne tojások nélkül desszerteket, ezért ezek készítéséről teljesen lemondott. A lédús gyümölcsök hiánya ugyanilyen kínzó volt számára, szinte sóvárgott a citrusfélékért. Mindezek ellenére nem érezte magát alultápláltnak, inkább kifejezetten egészségesnek. Belátta, hogy a fejadagok kifejezetten táplálóak, írja a cikk.


Ennyi volt

Az 1945-ös brit heti fejadagok (egy átlagos, nem várandós felnőtt részére):

  • 1,4 l tej
  • 450 g hús
  • 75-100 g sajt (vegetáriánusoknak +75 g)
  • 100 g bacon vagy sonka
  • 50 g tea
  • 200 g cukor
  • 50 g vaj
  • 100 g sütőzsír
  • + havonta 1 db tojás

Nem volt fejadag: zöldségekből, kenyérből, zabból (pehely, liszt), árpagyöngyből, búzából, rozsból és halból

Pontrendszerben elérhető élelmiszerek: a fentieken kívül minden elérhető (általában konzerv) étel pontot ért – minél nehezebben volt beszerezhető, annál többet. Egy felnőtt havonta 16 ponttal rendelkezhetett.

  • brit konzerv gyümölcsök: 24 pont/450 g
  • gabonafélék: 4 pont/450 g
  • sós keksz: 2 pont/450 g
  • szárított gyümölcs: 8 pont/450 g
  • rizs/tészta: 8 pont/450 g
  • konzerv paradicsom: 6 pont/450 g

Tanulságok

Furcsa módon az az élelmiszer, amiből a hét végére a legtöbb maradt otthon, az a cukor volt, ugyanis Claude nem sütött süteményeket, így csak a zabkásához használt belőle egy keveset. S bár meglehetősen unalmas volt mindig ugyanazokkal az alapanyagokkal dolgozni és ugyanazokat az ételeket enni, a háziasszony büszke volt magára, hiszen az előre kitűzött 40 napos „kihívást” sikerült végigvinnie, ráadásul még fogyott is valamennyit: az időszak alatt három kilóval lett könnyebb.

Claude Fullwood számára az egész kísérlet rendkívül inspirálónak bizonyult. Egyrészt azért, mert a vállalkozás ideje alatt számos remek emberrel hozta össze a sors, másrészt azért, mert elmondása szerint rengeteget tanult.

Ráébredt például, hogy korábban mennyire pazarlóan élt a család – most már sokkal jobban odafigyel arra, mit dob ki, illetve mit tesz a bevásárlókocsiba.

Arra is ügyel, hogy a hűtőből először a hamarabb lejáró ételek fogyjanak el, mert eddig inkább azt nézte, mit vett meg régebben, ami sok esetben félrevezető lehet.

„Már tudom, hogy a rákkal vagy a csirkével nem lehet viccelni, de a répa vagy a krumpli felhasználhatóságáról elég, ha az érzékszerveimre hagyatkozva döntök, s nem kell feltétlenül hinni a címkének” – ecseteli a háziasszony. „A kihívás óta a család a korábbi élelmiszermennyiség harmadából is vígan megél, és jelenleg is sok olyan trükköt alkalmazok, amit abban a 40 napban tanultam.”

A család rászokott a hétvégi svédasztalos vacsorákra, aminek az a lényege, hogy kiraknak mindent, ami a hétről a hűtőben maradt. A recepteket is ahhoz alakítják, ami épp otthon van, s ha hiányzik valami, mással helyettesítik.

A háziasszony elmondta, hogy a 40 napos kísérlet tapasztalatai most, a koronavírus-járvány idején is nagyon hasznosnak bizonyulnak. A napokban például nem tudott húst venni; az egyetlen, amit be tudott szerezni, egy nagy tyúk volt. Vasárnap ezt megsütötték, hétfőn a maradékból curry készült, kedden pedig az utolsó falatok egy egytálételbe kerültek. A csontok egy részéből Claude alaplevet is főzött, amely majd kiváló szolgálatot tesz a későbbiekben.


A család azóta zöldségeket is ültetett – imádják, hogy a saját kertjük termése kerülhet az asztalra.

„Boldog vagyok, hogy belevágtam. A blogomból és a tapasztalataimból könyv készült, és a jelenlegi helyzettel kapcsolatban

azt tanácsolom mindenkinek, hogy ne kezdjen pánikszerű felvásárlásba.

Nem kell túlaggódni a dolgot; inkább legyünk kreatívak, és bátran kísérletezzünk olyan alapanyagokkal is, amelyeket egyébként nem emelnénk le a polcokról.”
Akit részletesebben is érdekelnek a háziasszony tapasztalatai, Claude Fullwood könyvét megtalálhatja az Amazon oldalán, 5200 forintért megrendelhető.