Cikkek

Orbán Szilvia

2020. április 24.

Szokatlan ötlet egy szokatlan helyről: egy amerikai múzeum internetes kiállítást szervezett az I. világháborúban bevált receptekből. A rég elfeledett módszerekből mindenki meríthet némi inspirációt.

A Kansas városában működő I. Világháborús Nemzeti Múzeum és Emlékhely általában nem az a hely, ahová az ember azért megy, hogy konyhai ügyekben kapjon új ötleteket, pedig ebben az esetben éppen erről van szó. Bár a létesítmény a maga fizikális valójában, a jelenlegi járványhelyzet miatt természetesen zárva tart, új, online kiállításuk sokak érdeklődését felkeltette, írja a FoodAndWine.




A csaknem százéves receptek és módszerek már önmagukban inspirálóak, de a szervezők azt remélik, hogy a tárlat arra is emlékeztet: a történelem, s közelebbről, a jelenkor során is, számos komoly nehézséggel nézett már szembe az emberiség. A rendhagyó, művelődési és praktikus szempontból is hasznos virtuális kiállítás ITT>> megtekinthető.
A „Háborús koszt a hátországban és a frontvonalban” címet viselő, lapozható tárlat az első világháború és az élelmezés kölcsönhatásával foglalkozik, és az érdekes képeket, információkat egy egész szekció korabeli recepttel is kiegészítették.

A kiállítás szervezői a jelenlegi, alapanyagokhoz való nehézkesebb hozzáférés és az első világháborús éra közötti párhuzamokra is rámutatnak.

1917. május 5.-én Woodrow Wilson elnök Herbert Hoovert nevezte ki a nemzeti élelmiszerfelügyelet élére. „Hoover arra kérte az amerikaiakat, hogy önkéntes alapon segítsék az ország háborús erőfeszítéseit és spóroljanak az élelmiszerekkel – mindezt fejadagok kiszabása, szigorú szabályozások nélkül. Elve az volt: ’A demokrácia egésze az emberek egyéni kezdeményező erején alapszik, valamint azon, hogy vészhelyzet idején önnön érdekeiket háttérbe szorítva is hajlandóak a nemzet érdekeit szem előtt tartani’” – olvasható a múzeum oldalán. „A kérés egyik következményeként kialakult a ’húsmentes hétfők’ hagyománya, és az emberek valóban minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy csökkentsék zsír-, cukor-, illetve tejtermék-fogyasztásukat.”

Ez a kreativitás pedig a koronavírus-járvány alatt is jó szolgálatot tehet, mert bár a COVID-19 és az első világháború, de még az 1918-19-es spanyolnátha-járvány között is alapvetőek a különbségek, az azonban vitathatatlan, hogy mindegyik esetben korlátozott a hozzáférés az alapvető cikkekhez, köztük természetesen élelmiszerekhez is.



„Amit tanulságként leszűrhetünk, hogy az adagok racionalizálása már kis léptékben alkalmazva is jelentős javulást eredményezhet” – fogalmaz a múzeum egyik kurátora, Lora Vogt. „Az első világháború ideje alatt világszerte szűkössé váltak az élelmiszerforrások, kimerülőben voltak a tartalékok – 65 millió katona harcolt a világ különböző pontjain. Az amerikai kormány 1918 januárjában kiadott egy szakácskönyvet (Nyerjük meg a háborút a konyhában! címmel), amelynek elsődleges célja az volt, hogy az olyan becses alapanyagok, mint a cukor vagy a hús, felhasználását minél jobban beoszthassák. Ezért aztán az embereket arra bátorították, hogy ezekből a termékekből kevesebbet használjanak, illetve hogy igyekezzenek kreatív módon helyettesíteni azokat.”

„Ha egy személy vagy család otthon úgy döntött, hogy nem használ fel egy evőkanálnyi cukrot, az egyben azt jelentette, hogy ez a cukor – és kalória – a fronton egy katonát ahhoz segített, hogy egy mérfölddel tovább gyalogoljon” – folytatta Vogt. „Most újra megvan a lehetőségünk arra, hogy kollektíven csökkentsük a szűkösen rendelkezésre álló élelmiszerek felhasználását. Ez tágabb értelemben az egész közösség érdeke is, de leginkább most is azoknak segíthetünk, akik a jelenlegi krízis élvonalában tevékenykednek. Az általunk megosztott korabeli receptgyűjtemény ebben hasznos segítség lehet. Már csak azért is, mert néhány olyan kreatív megoldással, helyettesítési változattal is szolgálnak, amire a ma embere sokszor már nem gondol.”

A múzeum honlapján a fent említett háborús szakácskönyv 9 ételét osztják meg a kurátorok, így csaknem százéves, spórolós receptek alapján készíthetjük el a krumplis és a kukoricás kenyeret, a barack- és szilvalekvárt, a csipkés káposztát, a paradicsomos babpörköltet, a borsós csirkét, a zöldséges rizst, a csokis hajdinatortát és a csokoládés-karamellás mázat. Akinek pedig ezek a receptek meghozták a kedvet a továbbiak kipróbálásához is, az intézmény honlapján fellapozhatják az eredeti szakácskönyvet, amelynek minden egyes oldalát digitalizálták.



A múzeum munkatársa azonban figyelmeztetett arra, hogy a receptek meglehetősen kurták, néha elavultak (ki főz mostanában oposszumot?), és sokszor olyan instrukciókat tartalmaznak, amelyek jelentős kulináris ismereteket feltételeznek az olvasóról. A könnyebb követhetőség miatt a kilenc kiemelt recepten is kissé módosítottak.

„A főzési terminológia és néhány alapanyag felhasználása megváltozott az elmúlt 100 év során, ezt figyelembe kellett vennünk” – fogalmazott a kurátor. „A rendkívül ízletes csokimáz általunk megosztott receptje is például alapvetően ugyanaz, mint a korabeli könyvben, csupán a ’zsiradékot’ cseréltük benne vajra, és a Celsiusban megadott hőmérsékletet átváltottuk Fahrenheitre. Ezeket az ételeket az első világháború idején mindenki ismerte és gyakran készítette – és a jó hír az, hogy 100 év távlatából is megállják a helyüket, tökéletesen kiállták az idő próbáját.”