Cikkek

Mészáros Gabriella

2020. szeptember 19.

Ha Budapest felől a 8-as úton utazunk Körmend felé, Ajka után feltűnik a hegy. Sokak szívét melengető, nyugodt tömegével régóta a borkedvelők kedvence. Meglepve tapasztalom, hogy maga a Somló azok számára is kedves, akik nem is isznak bort. A Somló emblematikus hely a Kárpát-medencében.

Nem véletlenül volt egészen 1967-ig a tokaji mellett receptre felírható a Somló bora. Sok helyen olvasható, hogy a somlói bor kemény és savas. Ez a vélemény vélhetően kizárólag a háború utáni nagyüzemi idők boraira lehetett jellemző. Ha nincs érett és egészséges szőlő, túl sok jót nem várhatunk a borától sem. Ma viszont már tudjuk, hogy egészen más lehetett annak idején a filoxéra előtti somlói bor,

más stílust kóstolhatott Márai Sándor vagy akár Hamvas Béla is.


Ami somlói bort annak idején megismertem, nyomokban mutatta a mai kínálat értékeit. Persze mondhatjuk azt is, hogy nagyon jókor voltam nagyon jó helyen. A ’90-es évek legelején ugyanis nem másba botlottunk bele a Somló rusztikus és elegánsnak semmiképpen nem nevezhető borai között, mint Györgykovács Imre olaszrizlingjébe.

Az első Somló-élmények Tornai Endre boraihoz köthetők, aki emlékeim szerint 1986-ban már palackozott saját neve alatt bort. Ezt sokáig kóstoltam és tartogattam is belőle néhány palackot – családi kötődés okán is. Az akkori hazai fehérborkínálatból ezek a tételek igencsak kiemelkedtek, érezni lehetett bennük az egyedi somlói jegyeket. Hiába fedte el ezeket sok kis pince borainál némiképp az oxidáció – és sokszor a nem tiszta hordók –, mégis átütő volt az a karakter, amit még a gyenge technológia sem tudott elrejteni. Györgykovács Imre akkor még nem palackozott, csak néhány évvel később sikerült meggyőzni őt, hogy borai megérdemlik a különleges bánásmódot.

A SZŐLŐ ÉS A BOR

De nézzük, mit is jelent valójában maga a Somló mint borvidék. A legkisebb hazai borvidék, az üzleti célú boreladás szempontjából nem lehet nagyobb területet számításba venni, mint 450 hektárt. A fajtaszerkezet nagyjából kezd használható kereteket ölteni. A legnagyobb mennyiségben ma is az olaszrizling terem, de a furmint, a juhfark és a hárslevelű egyértelműen meghatározzák ma már a borvidék sarokpontjait. Nem is kell ennél több fajta ahhoz, hogy egy ilyen gazdag ásványianyag-tartalommal rendelkező borvidék meghatározhassa saját identitását, és a lehető legjobb borokat töltse palackba.

Természetesen e fajták mellett találunk mást is. Kimondottan szép borokat ad itt a tramini, sokszor a chardonnay is. A kérdés jogosan az: kellenek-e ezek a fajták a borvidék kiemelt és kommunikációra egyértelműen alkalmas borainak elkészítéséhez? Én egyértelműen a „nem” mellett teszem le a voksomat, ami nem azt jelenti, hogy olykor-olykor ne fogyasztanám örömmel Györgykovács Imre traminiját, a Kreinbacher Birtok syrah-ját, vagy éppen Kiss Tamás kabarból készült borát. De talán ezeket a fajtákat érdemesebb a finom és alapösszetevők (olaszrizling, furmint, juhfark, hárslevelű) mellett mintegy fűszerezésként használni.


A hegyet körüljáró lávanyelvek meghatározók a hegy és lakói életében. Jobb kilátást adó pontokról sem tűnik fel, merre haladt az egykori vulkán kürtőjéből lefolyt láva.  Mégis vannak útjának és kiterjedésének olyan bizonyítékai, amelyek a laikus szemlélő számára is könnyen felfedezhetők. Ez a rendszerint cseresznyeméretet meg nem haladó, gömbölyű darabokra mállott bazalt, a helybeliek által csak „srétes” talajnak hívott, úgynevezett kukoricabazalt.

Kisebb területen előfordul, hogy a humusz nem is látszik, csak a felszínt elborító apró kő. A jelenség a képzeletbeli kráter felé haladva kisebb megszakításokkal folyamatosan látható. Erre az irányra merőlegesen – szintvonalon haladva – éles határral szűnik meg. Az ilyen talajon termő szőlők zamatban rendkívül gazdag borokat, ízkoncentrátumokat adnak – feltéve, hogy a szőlő hozama nem túl nagy. Ezt az egyedi karaktert a hegy más részein termő szőlő borában is érezhetjük, ami az adott területre jellemző ásványianyag-tartalomnak köszönhető.


A somlói bor stílusa sokat változott az elmúlt évtizedekben. A filoxéravészt megelőzően sokkal több vörösbor készült a hegyen, de igen nagy keletje volt és sokat fizettek az édes borokért is. Tudjuk jól, hogy a maradékcukorral palackozott tételek alapvetően a borok eltarthatósága miatt voltak a mainál sokkal kelendőbbek, a somlói borok szállíthatóságát azonban azok szerkezete és kitűnő savai alapozták meg. A bevezetésben jelzett „kemény” karakter már csak azért sem lehetett mindig jellemzője a somlói boroknak, mert számos utalást találunk gyógyhatásukra.

NÁSZÉJSZAKA ELŐTT

A néhány évig érlelt „óbor” természetes gyógyborként élt elődeink tudatában. A somlói bor gyógyító hatásával kapcsolatos és a régi gyógyszerkönyvekben sokszor idézett mondások tanúskodnak erről: „Vinum Somlaianum omni tempore sanum” (A somlai bor minden időben gyógyszer); „Vinum Somlaianum lac senum, pueris venenum” (A somlai bor tej az öregeknek, méreg a gyerekeknek).

Antall József orvos történész, Somló szülötte a somlói boroknak tulajdonított jótékony hatást így foglalja össze:

1. A somlait kis adagokban, de rendszeresen kell fogyasztani, hogy az emberi szervezetet (étvágy, kiegyensúlyozott idegállapot, bélműködés) karban tartsa.

2. Aranyér és székrekedés ellen hatásos.

3. Borzongás és meghűlés ellen (forralva is) ajánlatos.

4. Idős korban általános erősítő, vérképző, de hasonlóan erősíti a legyengült, beteg embert is.

5. A savhiányban szenvedőknek, gyomorbántalmakra panaszkodóknak fiatal bort, a sok sav ellen pedig a somlai aszút vagy óbort ajánlanak.

6. Férfiúi potenciál növelésére, a „fiúnemzés” elősegítésére.

7. Étkezésnél az emésztés érdekében gyermekeknek is adtak, de bármilyen rossz közérzet alkalmával itattak somlait.

8. Sebek kimosására is használták a szőlőhegyen.

A Habsburg-házban évszázados hagyomány írta elő valamennyi házasulandó király, főherceg, herceg számára nászéjszakájuk előtt egy-egy pohár somlói felhörpintését, hogy fiú utódaik szülessenek.


Lehet, hogy a Habsburg-ház hosszú története igazolja a bor efféle hatását, de ezeket az adatokat érdemes némi fenntartással kezelni. Amúgy nagy valószínűséggel nem az adott alkalom előtti poharazgatás tűnik észszerűnek, sokkal inkább a somlói borok rendszeres és mértékletes fogyasztása.

Visszatérve a borra: van néhány olyan megállapítás, amit a somlói borra vonatkoztatva szinte tényként kezelhetünk. Ma már mondhatjuk, hogy legtöbbször száraz. Talán igaznak tekinthető az a mondás is, hogy Somlón a talaj legtöbbször fölülírja a fajtát. Ha ez mind igaz, akkor milyen is a jó somlói bor?

Tiszta, határozott, de visszafogott illatú, elsősorban a termőhelyről szól. Szájban többnyire száraz, legfeljebb néhány grammnyi maradékcukor van benne.

Savai lendületesek, szerkezete kifogástalan, kortya betölti a szájüreget. A savak és az alkohol/cukor kiegyensúlyozottan érezhető benne. Ízében tartós és elegáns, nem tolakodó, viszont hosszú.


Általában fehér, de az sem baj, ha éppen vörös. Mondjuk, arányaiban támogatnám, hogy harminc jó somlói száraz fehérborra jusson egy vörös és két édes. Számomra ez jelentené Somlót és a somlói bort.

MIHEZ IGYUK A SOMLAIT?

Egyszerűen azt mondhatnánk, hogy természetesen bármihez ihatunk somlai bort, mert aki egyszer rákapott, azt már semmi nem tudja eltántorítani. Jó szerkezet, határozott karakter. A Somló nem a gyümölcsbombák lelőhelye. A fajtajelleget alátámasztja a talaj, az a különleges Somló-hegyi talaj, ami egyedi ízeket kölcsönöz a boroknak. Az érezhető ásványosság, a néha szinte sósnak tűnő íz nem ritkaság egy-egy szép furmintban, hárslevelűben.


(A somlói bor elsősorban a termőhelyről szól.)

A somlói borok tehát nagyon jó ételkísérők, mert relatíve magas savtartalmuk miatt sok olyan fogással jól párosíthatók, ahol erre szükség is van. Ilyenek a káposztás, savanyított alapanyagból készült, vagy bármely más okból savas ízű fogások. Egy zsírosabb étel szintén követeli, hogy jó savú bort kapjon kísérőül. Ez az oka annak, hogy töltött káposztához minden esetben somlói bort kínálok, általában juhfarkot vagy furmintot. Egy jó tejszínes vagy vajalapú mártás épp így meghálálja a jó savakat, ne féljünk tőlük.

Halételekhez mindig fiatalabb évjáratú bort keressünk, mert egy erőteljesebb ászkolási íz már ronthat a hal és a bor ízeinek összecsengésén.

Van két olyan, világszerte fogyasztott étel, ami egyszerűen imádja a somlói borokat: az egyik az osztriga.


Tudom, hogy a Dunántúl közepén nem feltétlenül osztrigáról szoktunk álmodni, de ha épp nincs kéznél egy palack Muscadet vagy Champagne, hát ne habozzunk elővenni egy érleltebb somlói bort.

A másik étel pedig a nyers, ázsiai módon elkészített hal: a somlói borok az osztrigához hasonlóan jól élvezhetők az egyre népszerűbb szusi-, szasimifélékkel is.


Ne gondoljuk, hogy a nyers hal könnyű, szinte légies borokat kér. Sőt! Szükség van komolyabb testre és komplexitásra ahhoz, hogy a hal, a szójaszósz, a gyömbér és a vaszabi egysége kellő alátámasztást kapjon.

Érdekes módon a sajtokkal jóval kevésbé van jó viszonyban a somlói bor, mint a húsfélékkel vagy a zöldségekkel. Markánsabb ízű sajtok csak a legömbölyödött, bársonyos borokat kedvelik, a somlói viszont érdesnek tűnik egyik-másik sajtféléhez. Az érlelt kecske- és juhsajtok között találni időnként olyanokat, amelyek Somlón is megállják a helyüket.

Fontos tudnivaló a somlói borokról: mindig adjunk hosszabb-rövidebb időt a levegőzésre. A bor sokkal inkább meg tud mutatkozni, ha fogyasztás előtt 10-15 percig akár a poharunkban, akár a palackban levegővel érintkezhet. Szintén lényeges: ezeket a borokat mindig valamivel magasabb hőfokon fogyasszuk, mint ahogy tennénk azt más száraz fehérborokkal: 14-15 °C az optimális fogyasztási hőfok.


S hogy a sok dicsérő szó után mi lehet ellensége az ételek és a somlói borok megfelelő találkozásának? A gyenge minőségű bor. Az alapfeltételezés ugyanis mindig az, hogy jó borokkal van dolgunk.