Áprilisi számunkban többek között olvashat a húsvét jelképrendszeréről és a vegán étrendről. Megtudhatja, szerette-e Kodály Zoltán a hasát és azt is, hogyan hódította meg az étel-házhozszállítás a világot. Beszélgettünk Jankovics Marcell-lel, aki a keresztény húsvét ételeiről éppúgy mesél, mint készülő műveiről, vagy a családjuk kedvenc húsvéti ételéről, a sárgatúróról. Legfrissebb számunkban csirkét rántunk, vaníliás kalácsot sütünk, könnyű krémeket készítünk. Jártunk a pásztói Júlia Bio Malomban, és bemutatjuk, hogyan készíti el öt séf ötféleképp a fasírozottat.

„Megdöbbentem, amikor a plébános úr sonkaszeleteket rakott az imakönyvébe a fejezetek közé.”
(Madame de Sévigné francia írónő)

KI MERRE FORDUL, aszerint. Kinek komatál, kinek kötözött sonka. Van, aki megelégszik a sztaniolba csomagolt báránnyal, más Isten bárányát keresi, átélni, megérteni szeretné a húsvéti ünnepkör rejtélyes üzenetét. Mit jelképez a piros tojás? Miért aggatták régen a sonka csontját gyümölcsfákra? Mit jelent a kókonya? Miért nyúl hozza a tojásokat? Miért nem szegény kotlós? Ha kíváncsiak a húsvét jelképrendszerére, lapozzanak a 14. oldalra.

Vagy olvassanak bele rögtön a lap elején (a 8. oldalon) a Jankovics Marcell-lel készült beszélgetésbe. „Minden nagy krízis idején előjön a szimbólumok keresésének igénye” – állítja a rajzfilmrendező-író, aki a keresztény húsvét ételeiről éppúgy beszél, mint készülő műveiről, vagy a családjuk kedvenc húsvéti ételéről, a sárgatúróról, amelynek természetesen a készítésmódját is elárulja.

Volt kedvenc receptje Kodály Zoltánnak is. A kelkáposztás rizspuding! Átlapoztuk a zeneszerző első feleségének, Emma asszonynak a háztartási naplóit, és kiderült, hogy Kodály vegetáriánus életmódot folytatott (rábeszélte erre Bartók Bélát is), többnyire aludttejen, salátán, Graham-kenyéren élt. Hogy szerette-e annyira a magyar konyhát, mint a magyar népzenét, kiderül a 38. oldalon.

A vegán étrend persze nem egyenlő a legeléssel. Elég szétnézni az indiai, kínai, mediterrán szakácskönyvekben. Ezt tettük a 74. oldalon. Nyilván Emma asszony is csemegézett volna a receptek
közül, ha ismerte volna őket. De akkoriban legfeljebb Bicsérdy Béla nyerskoszt-étrendje volt divatban, arról meg ugye már Karinthy Frigyes elmondta a véleményét: „Ha nem iszom, nem dohányzom, nem eszem húst, nem biztos, hogy tovább fogok élni, de kétségtelenül hosszabbnak fog tűnni.”



Úgyhogy legfrissebb számunkban mi is inkább csirkét rántunk (combját, mellét, zúzáját, ahogy illik), sütünk vaníliás kalácsot, készítünk könnyű krémeket. A rántott hús és a paprikás krumpli után folytatjuk Variációk egy témára című rovatunkat, ezúttal

öt séf ötféleképp készít fasírozottat.

Még lisztet is őrlünk a pásztói Júlia Bio Malomban, hiszen nem lenne pékforradalom, ha néhány molnár nem készítene békebeli, jó minőségű lisztet.

Áprilisi számunk egyik legérdekesebb írása a Futárforradalom címet viseli. Laky Zoltán azt elemzi,

hogyan hódította meg az étel-házhozszállítás a világot.

Különös, hogy ami az 1950-es évek Amerikájában a mirelit tévékoszt volt, amiből aztán az internetes házhoz szállítás milliárdos üzletet teremtett, az lett most a járvány idején életmentő szolgáltatás. És az innováció – feltehetően – velünk marad a járvány után is.



Az új trendekből pedig erőt meríthetünk. Még soha ennyi időt nem töltöttünk odahaza. Az otthon iroda lett, iskola, fitneszstúdió és étterem. A közös étkezés a nap fénypontja. Kenyeret sütünk, bazsalikomot nevelünk az erkélyen, lekvárokkal és savanyúságokkal kísérletezünk:

lehet, hogy új gasztrokultúra van kialakulóban,

és a történelemkönyvekben egyszer majd az áll, hogy a vírus előtt, és a vírus után? Bárcsak így lenne.
A húsvét a remény ünnepe.

Vinkó József, főszerkesztő