E hónapban is lapunk főszerkesztője, Vinkó József ajánlja figyelmükbe magazinunkat.

Ó, evés gyönyörűsége! Amikor a villánk hegyére tűzött ­falatot – szemünket egy pillanatra lehunyva – bekapjuk, s delejes öröm árad szét tagjainkban, a töltött káposzta, a szilvás gombóc íze, illata, igen, ezt vártam, ezt a bizsergető érzést, aki ezt nem ismeri, nem tudja, mi a különbség éhség és étvágy között, ne is tudja meg soha, maradjon ez a kettőnk titka, hogyan lehet ennyire örülni az aranyló húslevesnek, egy majoránnás véres hurkának, a főzésnek, az evésnek, a főzésről és az evésről való beszédnek. Egy gasztronómiai újságnak.

(Fapados homár, Grafika: Sajdik Ferenc)

És ennek semmi köze a nagyképű luxuséttermek konyhái­hoz, Krúdy egyszerű kültelki ételeket emelt éteri magasságokba, akár Mikszáth vagy Berda József, de hát ők élet- és ételművészek voltak, a szív és a gyomor lovagjai. Az utolsó hedonisták egyike Stumpf István is. Róla csak fennkölt komolysággal illenék beszélni, hiszen jogász, szociológus, egyetemi tanár, volt alkotmánybíró és miniszter, ki tudja hány alapítványnak az elnöke, de ez csak az érem egyik oldala, a másikon egy igazi életművész portréja látható, egy jókedélyű és nagyvonalú hedonistáé, aki soha nem nézte le a konyha örömeit. A róla szóló írásunkból kiderül, hogy nem kell mindig ka­viár, sokszor a legegyszerűbb alapanyagokból is lehet ínyencfogást ­készíteni. Ilyenek a gyökérzöldségek, répa, cékla, pasztinák, a hányattatott sorsú kolompér, amit pityókának is neveznek, a tök, amiből koktélt készítettünk, és természetesen a szalonna, amely nélkül nem élet a magyar élet, hiszen mint Gárdonyi Gézát oktatja idősebb testvére: „A szalonna az ételek királya, nemzeti ételünk, öcsém.”

Akinek disznaja (szalonnája) van, annak szerencséje van. Mondják úgy is, „mákja van”. Aztán hamar kiderül, hogy a mákgubó kényes növény, a háromgenerációs ­Gyenis család Somogyban talán már meg is bánta a máktermesztést. Igaz, nem olyan fából faragták őket.

Októberi számunkban szó kerül még boldog kendermagosokról a szentesi Kurca-­parton, sütünk-főzünk Jahni Lacival, a Kis­tücsök séfjével, bemutatjuk a kurkumát és a tama­rindot, a Bodrog-parti Dereszla bisztrót, Schäffer Erzsi Konyhamesék című soro­za­tában báránybordát készített ­aszúborral, ­Nábelek Zsófia pedig krémeket sütött a Cukrász­iskola rovatban. Új sorozatot is indítunk Korok, borok címmel. Az első rész az egyiptomi szőlőskertekről szól. Majd sorra kerül Róma is, ám addig is adunk néhány tippet az örök városba utazóknak, hiszen Róma tényleg a hedonisták hazája. És hogy mi volt Karinthy Frigyes véleménye a hedonistákról? Irigyelte őket. „Ti pedig, hedonisták, epikureusok, a szépség és a pogány örömök rajongói, ti titáni dilettánsok, ­Wilde és D’Annunzio, kik fölényes élet­imádattal minden bűnt kikacagtok, ne féljetek, eljön az idő, amikor találkozik majd a szépség rajongója a kínok rajongójával, és akkor szépség és összhang lesz, ami ma rútság és diszharmónia.” De ez már filozófia. ­Illetve konyhafilozófia. Elvégre minden út a konyhába vezet.

A Magyar Konyha októberi lapszámát keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő rá az elofizetes@magyarkonyhakiado.hu címen.