Cikkek

Vinkó József

2020. június 17.

A világ legmenőbb éttermei is hamburgerrel kezdik az újranyitást, ami fenséges csemege, ha frissen sült buciból, minőségi húspogácsából, finom szószokból és salátából készül. Nyitnak a koktélbárok is, és az uborkaszezon sem úgy köszönt ránk, hogy ne lenne sok tartalmas olvasnivaló: megnézhetik mit csinál egy magyar főnök egy norvég étteremben a víz alatt. Lackfi János egy legendáról rántja le a leplet. Beszélgettünk a Kapitány házaspárral, a társadalom túlélési stratégiájáról. Azoknak pedig, akik mégis Horvátország felé veszik az irányt, készítettünk egy listát a tíz legjobb adriai célpontról.

Amitől a szellem is jóllakik

„Ami a hinduk szemében szent tehén, az emberek többségének csak óriási hamburger.”

(Eduardo Galeano uruguayi író)

MAGA A MEGTESTESÜLT amerikai álom. Ezt kedveli II. Erzsébet, ezt eszi az ovális irodában Trump elnök, ezt öleli magához Charlie Chaplin, ezen ücsörög anyaszült meztelenül Virna Lisi, az olasz szexbomba. A hamburger nem étel, hanem jelkép. Mint a Szabadság-szobor, az amerikai lobogó, George Washington, Thomas Edison vagy Henry Ford.


A burger filmekben, irodalmi művek tucatjában szerepel, rajongói szerint nem az uniformizmus, hanem ellenkezőleg, a sokszínűség szimbóluma, a Happy Meal, amely nemzedékeket kísér el a bölcsőtől a koporsóig. Nincs demokratikusabb és egyszerűbb étel, a legtöbb, mi adható, pótolja a vasárnapi ebédet, elfedi a főzni tudás hiányát, életérzést ad, még akkor is, ha fél lábbal már a zsírban vagyunk, és ha Amerika ereiben már nem is vér folyik, hanem ketchup.

Elvégre napi több száz millió ember nem tévedhet, ez már vallás, ezért állítják ki Walter Anderson wichitai szakács spatuláját vitrinben, mint valami ereklyét, ezért látható a manhattani modern művészetek múzeumában Claes Oldenburg dupla sajtburgere, ezért van Big Macmúzeum, jóságos bohócfigura, filléres ajándék a gyerekeknek – ez mindmind a mítoszépítés része: a McDonald’s egy nagy család, ahová tartozol és nem kell érte tenned semmit, csak enned és fizetned.


Akkor miért van a mi címlapunkon is hamburger? Mert ez nem az a hembörger. Mert a szendvics ötletét (két kenyér között egy szelet hús) nem sajátíthatja ki senki. Mert épp a magyar burgerforradalom bizonyította a műfaj sokszínűségét és korszerűségét. És mert nem kell hozzá sem pontokat gyűjtened, sem brownie-kockákat rendelni málnás öntettel, nem kell itt ünnepelned a kislányod születésnapját, hanem a nagyinál, nincsenek kuponok és akciók, semmi nem extra és szenzációs, épp csak egy finom buciban egy jó húspogácsa igazi marhából, friss paradicsom, mellé egy pohár sör.

A maradék időben meg betérhetsz a Wekerlén Willmann Fábián boltjába. Ami egészen más világ. Egy olyan hely, ahol amit nem Vinkó József tudnak eladni, azt maguk megeszik. Vagy főznek belőle valami finomat. Csak kopogj be A Másik Boltba, és mindent megértesz!


Legfrissebb számunk már nem hadiszám. Bár hazudnánk, ha nem vallanánk be az itt-ott még ólálkodó félelmet. A karantén lélekre gyakorolt hatásairól, a nemzedékeken átívelő közös családi főzésekről, a valódi (nem marketingeszközökkel létrehozott) lélekkörökről szól a Kapitány házaspárral készült interjú.


Aztán van itt még bőven olvasnivaló. Például Lackfi János írása a mondvacsinált gasztrofesztiválokról. Révai Miklós története, aki a híres norvégiai víz alatti étterem, a Michelin-csillagos Under üzletvezetője. Vagy az az összeállítás, amelyben koktéltervezők és márkanagykövetek mesélik el, hogyan nyitnak újra a bárok a vesztegzár után.


Júniusi számunkban az uborka kerül terítékre, de készítünk magaságyást is, piknikezünk a szabadban, elmondjuk, milyen zselésítő az agaragar, hogyan lehet megkülönböztetni az álvaszabit a valóditól. Étlapunkon többek között kovászosuborka-krémleves, spenótos túrókrém, frankfurti leves, resztelt őzmáj, számos burger és koktél szerepel. Nem is szólva néhány édességről, köztük a kedvencem a sárgabarackkrém.


Azoknak pedig, akik mégis Horvátország felé veszik az irányt, készítettünk egy listát a tíz legjobb adriai célpontról. Csábítóak, elismerem. De az idén a legtöbben, azt hiszem, a magyar tengert választjuk.