Cikkek

Vinkó József

2020. július 14.

Legújabb számunkban Gryllus Dorka és Simon Kornél mesél kulináris kalandjairól. Olvashatnak Ambrus Lajos szenvedélyes kutatásairól. Ültetünk gyümölcsfát, gasztronómiai utazásra csábítjuk az olvasót Miskolcra és a Tisza partjára, grillezünk faszénen halakat és bárányhátszínt, sütünk buktát és készítünk nyári koktélokat. Terítékre kerül a paradicsom és az őszibarack. Étlapunkon számtalan halétel szerepel. A Magyar Konyha nyári számával együtt kezükben tarthatják az idei balatoni gasztrokalauzunkat is.

„Minden tál étel egy szerelmi vallomás, vagy ellenkezője: egy csöndes válóper.” (Jókai Mór)

A NAGY mesemondó nem a hasára ütve beszél, hanem tapasztalatból. Laborfalvi Róza, a felesége róbára tette türelmét. A híres díva paradicsomot érlelt a selyemdíványon, a zongorán ecetesüvegeket tárolt, az író dolgozószobájában szabadon mászkáltak a libák, az asszony este még a hálószobába is bevitte a malacot és tejeskávéba mártogatott zsemlével etette. Az író meg angyali nyugalommal viselte. Hogy megérte-e az évtizedes béketűrés? Lehet olyan fantasztikusan főzni, hogy az ember mindezt zokszó nélkül elviselje? Ha kíváncsiak a válaszra, lapozzanak a 40. oldalra. Róza mama tudta, hogyan kell etetni a bestiát.

Az Ízig-vérig televíziós sorozat rivális séfjeiként (no meg otthon, a karantén időszakában) megtapasztalta a tűzhely bugyrait Gryllus Dorka és Simon Kornél is. Tudják, miért szakrális gesztus a másoknak való főzés, és hogyan lehetséges, hogy a konyha egyszerre cirkusz és szentély. Kulináris kalandjuk a 8. oldalon kezdődik.


Szenvedéllyel kutatja egy híres festő régi szőlőfajtákat ábrázoló akvarelljeit Ambrus Lajos. Az 53 csodálatos festményből ma mindössze 12 fellelhető, a kérdés: hol lappang a többi? Ha van kedvük Maigret felügyelőt játszani a szőlőben, és képek után nyomozni, akkor üssék fel a magazint a 34. oldalon.


Nyári számunkban ültetünk még gyümölcsfát, gasztronómiai utazásra csábítjuk az olvasót Miskolcra és a Tisza partjára, grillezünk faszénen halakat és bárányhátszínt, sütünk buktát és készítünk nyári koktélokat. Terítékre kerül emellett az ezerarcú paradicsom, valamint az őszibarack, amely nevével ellentétben akár már júliusban is megjelenhet a piacon.


Étlapunkon számtalan halétel szerepel. Marinált pisztráng és pisztrángtatár, grillezett garnéla és fogas töksalátával, tiszai halászlé, pontytöpörtyű, tésztában sült harcsa és karikakeszeg, elvégre a július – gasztronómiai értelemben legalábbis – a halak hava, de kínálunk őszibarackos vargányát, kacsamájat, angol desszerteket, sőt még habcsókot is.


Bevallom, legfrissebb számunkban kicsit belecsavarodtam a dugóhúzóba. Ártatlan cikkecskének indult, komoly oknyomozás lett belőle. Gondolta a fene, hogy ennyi kreativitás kellett, amíg az egyszerű furdancstól eljutott az emberiség a szárnyas dugóhúzóig. És nem gondoltuk azt sem, hogy a nyitónak ekkora (és ilyen szenvedélyes) gyűjtőköre van, legutóbb egy londoni árverésen több millió forintot fizettek egy 17. századi példányért. Szóval mostantól más szemmel nézek a dugaszhúzóra. És egyetértek Jean Carmet francia színésszel: ez az egyetlen fegyver, amit szívesen magammal hordok.


Ha pedig idáig eljutottak az olvasásban, akkor bizalmat szavaztak a Magyar Konyha nyári számának, és már kezükben tartják idei balatoni gasztrokalauzunkat is. Áprilisban még gondolni sem mertük, hogy nyolcadszor is megjelenhet. Ehhez képest most 55 új helyet találtunk a tó körül, és újra 333 azoknak a vendéglátó-helyeknek a száma, amelyeket nyugodt szívvel ajánlunk. Úgy látszik, a Balaton agyoncsaphatatlan. Szerezzenek be tehát egy jó drékót, és válasszanak ki egy borászatot. Nem fognak csalódni!