Cikkek

Orbán Szilvia

2020. augusztus 19.

Egy brit felmérés eredményei azt mutatják, hogy az adományozó kedv tavasszal ugyan megnőtt, azóta azonban folyamatos a csökkenés.

Egy kenti egyetemi professzor, Peter Taylor-Gooby és oktatótársa, Tomas Petricek azt vizsgálta, hogy az utóbbi hónapokban mennyire voltak segítő szándékúak az emberek, illetve hogy történt-e valamilyen változás az adományozó kedv tekintetében. Az eredményeket először a The Conversationban megjelent cikkben részletezték.

Új utakat keresve

A brit élelmiszerbankok jelentéséből az derül ki, hogy

márciusban megtriplázódtak a hozzájuk befutó segélykérések, amely főként azzal indokolható, hogy a – koronavírus elleni védekezési stratégia részeként –bevezetett kijárási korlátozás életbe lépésével milliók váltak munkanélkülivé.


Számos élelmiszerbanknak kellett szembenéznie a hirtelen fellépő készlethiánnyal, azonban a többletigények kielégítéséhez, extra mennyiségű élelmiszer beszerzéséhez nem állt a rendelkezésükre megfelelő anyagi forrás, így több szervezet is közösségi finanszírozó weboldalakon tett közzé felhívásokat.

A válaszreakció egyszerre volt megkapó és imponáló: az ország egészségügyi szolgálatánál (NHS), illetve a helyi segélyközpontokban közel egymillió önkéntes jelentkezett és ajánlotta fel segítségét.

A közösség egy emberként állt ki a nélkülözőkért, és sok híresség is az ügy mögé állt. A focista Mark Rashford nyilvános felhívása például szintén hozzájárulhatott ahhoz a döntéshez, hogy a kormány – eredeti döntését felülbírálva – végül mégsem hagyott fel a nyári szünet alatt a szegény gyerekeknek biztosított ebédszállítással.

A nagyvonalúság hulláma mindenkiben felkeltette a reményt, hogy a járvány lecsengése után egy egymás iránt figyelmesebb, humánusabb társadalomban élhetünk.

Megbecsült munkát végeznek

Hogy valóban így történik-e, ezt vizsgálta a kenti professzor és csapata, akik kifejlesztettek egy adatelemző szoftvert, amely az élelmiszerbankok felhívásaira adott közösségi válaszreakciókat térképezte fel, írja az Independent.Taylor-Gooby és Petricek azt vizsgálta, mennyit adományoztak az emberek a koronavírus-járvány alatt, illetve, hogy az adományozó kedv töretlen maradt-e.

Az élelmiszerbankok munkáját alapvetően nagy becsben tartják a britek. Egy nemrég készült Trussell Trust kutatás arra jutott, hogy a megkérdezettek közel 90 százaléka támogatja a működésüket, és a válaszadók 35 százaléka nyilatkozott úgy, hogy adományoz is élelmiszereket. Az ország élelmiszerbankjai alapesetben főként azokat az élelmiszereket osztják tovább, amelyek beérkeznek hozzájuk, azonban némi tőkére is szükségük van, hiszen a raktárakat, a szállító járműveket is fizetniük kell.

Ezeknek a költségeknek a fedezete nagy részben támogatói adományokból, különböző alapok, illetve a helyi önkormányzatok pénzbeli juttatásaiból történik. A közösségi finanszírozó (crowdfunding) honlapokon közzétett felhívásokból befolyó összeg normál esetben az élelmiszerbankok bevételének csak egy elenyésző hányadát képezi.

A koronavírus megjelenése óta azonban a hagyományos támogatói források óriási nyomás alá kerültek, ráadásul sokkal több élelmiszerre is van szükség – az extra mennyiséget pedig ezeknek a szervezeteknek is meg kell vásárolniuk.

Példás összefogás

A kenti vizsgálat a legnépszerűbb közösségi finanszírozó honlapokon (GoFundMe, Just Giving, Virgin Giving), a március óta közzétett felhívások sikerességét elemezte.


A kutatók azt találták, hogy a koronavírus esetek, illetve a munka nélkül maradtak számának emelkedésével együtt növekedett a befolyt összeg mennyisége. A mutatók várakozáson felüli közösségi nagyvonalúságot, segítő szándékot mutattak: az emberek segíteni akartak – akár konkrét adományokról, akár önkéntes munkáról volt szó.

Ahogyan az egészségügyi krízis tetőzött az Egyesült Királyságban, ugyanez volt megfigyelhető az adományok tekintetében is. Nyugtalanító viszont, hogy

a fertőzéses esetek számának csökkenésével az adományozó kedv is jelentősen megcsappant, annak ellenére, hogy a szükséghelyzetbe került emberek száma azután is tovább emelkedett.

Mindez arra enged következtetni, hogy a közösség nagylelkűsége elsősorban a járvány megjelenésének szólt, annak az élménynek, hogy „ebben most mindannyian együtt vagyunk”, és kevésbé annak, hogy az emberek együttéreznének azokkal, akik elveszítették a munkájukat.

Nyugtalanító folyamatok

A fertőzések számának csökkenése sajnos nem járt kéz a kézben a szükséget szenvedők számának alakulásával is. Sőt, valójában, ahogyan egyre kevesebb lett a beérkező adomány, az élelmiszerbankokra szoruló emberek száma megemelkedett.

A kényszerszabadságokat nem lehet a végtelenségig fenntartani, egyre több a munkanélküli, s elindult egy recessziós folyamat is – mindezek eredményeképpen pedig az élelmiszerbankokhoz továbbra is irtózatos mennyiségű megkeresés érkezik.

A problémát tovább súlyosbítja a tény, hogy az emberek természetesen ott adakoznak többet, ahol ezt megtehetik, vagyis az ország gazdagabb térségeiben: a fővárosban, Londonban, illetve Kelet-Angilában és Yorkshire-ben. Ezeken a területeken arányaiban kevesebb a munkanélküli, illetve kevesebben folyamodnak segélyekért, mint mondjuk a West Midlands térségben, vagy az ország északi részén. A tendencia az, hogy a végletekig nem fenntartható kényszerszabadságolások helyét lassan átveszi a munkanélküliség, ez pedig még több családot fordít az élelmiszerbankok felé.


Nem született új norma

A járványra az emberek úgy tekintenek, mint az egész közösséget fenyegető jelenségre, amelyre az első, ösztönös reakció az egymás kölcsönös segítsége, a jószomszédság szorosabbra fűzése, és a segítőkészség kifejezése volt. Mindezek pedig sokakban felvetették a kérdést: talán egy sokkal összetartóbb társadalom előjeleit tapasztalhatjuk meg éppen?

Az élelmiszerbankoktól beérkezett adatok azt mutatják, hogy az úgynevezett élelmiszerszegénység, a gyengébb minőségű élelmiszerek fogyasztása a továbbiakban is sújtja a sebezhető brit családokat, azonban a – COVID-19 vírus által okozott – krízishelyzet alatt megtapasztalt nagylelkűség egy kivételes, rendkívüli jelenség volt, amely azonban nem vált új normává, összegzik véleményüket a vizsgálatot végző szakemberek.