A motorozás a szenvedélye? Alig várta a jó időt, hogy végre elindulhasson, mert hajtja a kalandvágy, hogy új tájakat fedezzen fel? Mindig vonzotta a Michelin-ellenőrök titokzatos ténykedése? Akkor ez az ajánlat nem fogja hidegen hagyni.

A Michelin új kiadványához ugyanis motoros tesztelőket keres. Még nem késő jelentkezni az álommelóra, melynek keretében júliustól szeptemberig keresztül-kasul kell motorozni Franciaországot és a hozzá tartozó Korzikát. A leendő „szakértők” feladata érdekes tengerparti, vidéki, hegyi, erdei és egyéb célpontok keresése, jól vagy épp alig ismert helyi látnivalók és különlegességek felkutatása, a motoros turisták igényeihez legjobban alkalmazkodó szálláshelyek, hotelek, vendégházak, kempingek felderítése. Ugyancsak tesztelniük kell 52 megadott túraútvonalat és fel kell jegyezniük a motorosok által különösen kedvelt címeket. A Michelin név kötelez, nem lenne teljes a kiadvány az éttermek, bisztrók, bárok értékelése nélkül, a jelentkezőknek erre a hálátlan feladatra is vállalkozniuk kell. A leendő inspektorok közreműködésével elkészülő motoros road book megjelenése jövő tavasszal várható.

A keresett személy gyakorlott motoros, imád utazni, ráér szeptember végéig,

épp egy rövidtávú álommunkát keres és kedve van megosztani tapasztalatait a motoros közösség tagjaival. Nem utolsósorban jó franciasággal, olvasmányosan fogalmaz. Ez utóbbi kitétel okozhat némi nehézséget a magyar érdeklődőknek, de ki tudja, nálunk is egyre többen beszélik már Voltaire nyelvét… Egyetemisták, nyugdíjas nyelvtanárok, a kiégést megelőzendő sabbatical évüket töltő menedzserek számára például remek alkalom lehet a kellemes és a hasznos összekötésére. Esetleg lehet keresni egy francia útitársat, és vele megosztani a feladatokat, hisz a hirdetés nem említi, de nem is zárja ki ezt az opciót.

Amennyiben a lehetőség felkeltette az érdeklődését, jelentkezni csak és kizárólag a Michelinvoyage Instagram oldalon lehet június 19-ig egy eredeti, #guidemotoMichelin megjelöléssel ellátott motoros fotóval vagy videóval és egy történettel, anekdotával, amely kedvet csinál a szerkesztőknek. A 2-3 szerencsés kiválasztottnak a Michelin szerzői megbízást ajánl. A szolgálati jármű sajnos nem része a csomagnak.
A fenti kampány szándékosan a motoros közösség tagjaihoz szól, az eddigi gyakorlattól eltérően nem profi útikönyvírókat alkalmaznak. A tervezett kiadvány, bár izgalmas új koncepció, csak egy a gumigyár számtalan útikönyve közül. A zászlóshajó, a híres-nevezetes Michelin-kalauz inspektorainak toborzása másképp zajlik.

A Michelin Guide hivatalos oldala elárul néhány kulisszatitkot az ellenőrök kiválasztásáról, betanításáról. Követelmény a vendéglátós háttér, lehetőség szerint séfként vagy étteremvezetőként szerzett többéves gyakorlat, az alapanyagok, terroir-ok és konyhai technológiák magasfokú ismerete, a terhelhetőség és természetesen a diszkréció. Emellett nem árt egy hatodik érzék, amelynek segítségével az ellenőr képes felismerni a rendkívüli kulináris élményt a sok-sok kiváló szakácsteljesítmény között. Az okostelefonoknak hála a fotografikus memória ma már nem elvárás. A többlépcsős kiválasztási folyamat során alaposan tesztelik a jelölt ízlését, biztos ízérzékelését, próbatesztelésre küldik, és megfigyeléseiről beszámolót kell írnia. Ha megfelelt, hat hónapon keresztül egy gyakorlott kolléga mellé beosztva tanul be, mielőtt elkezdhet egyedül dolgozni.


Első ránézésre a külső szemlélő hajlamos csak a kiváltságokat látni ebben a munkában, a valóságban azonban nagyon sok kompromisszummal is jár ez a hivatás. Egy ellenőr átlagos napja a következőképpen néz ki: délelőtt a számára kijelölt földrajzi terület éttermeiről frissíti a rendelkezésére álló információkat, a közösségi médiában kutat új címek után, követi az aktualitásokat, délben és este tesztel, majd napját a részletes jelentések megírásával fejezi be.

Az inspektorok rengeteget utaznak, évente mintegy 30 ezer kilométert, havi három héten keresztül járják a szektorukat,

amely rendszeresen változik, hogy ne “unják” meg egy-egy régió ízeit, mert az veszélyeztetné objektivitásukat. Akár naponta kétszer, évente körülbelül 250 alkalommal esznek étteremben és átlagosan 160 éjszakát töltenek szállodában. A sok távollét miatt még ma is a férfiak vannak többségben, de a szakma egyre inkább demokratizálódik. Nem fenékig tejfel tehát a Michelin-ellenőrök élete, de azért lássuk be, van ennél nehezebb kenyér is.

A közhiedelemmel ellentétben viszonylag ritkán kerül sor csillagos éttermekre, hiszen ezek a kalauz kevesebb, mint 10 százalékát teszik ki, de ha kivételes gasztronómiai élményben van is részük, az inspektorok úgysem beszélhetnek róla a környezetükben. Havonta egy hetet a párizsi központban töltenek, ahol beszámolnak a főszerkesztőnek, tapasztalatokat cserélnek más ellenőrökkel és a szerkesztőség tagjaival, előkészítik következő útjaikat. A csillagok odaítélésének külön szeánszokat szentelnek, a főszerkesztő, az érintett ellenőrök és a Michelin-kalauzok nemzetközi igazgatójának részvételével. Ha nincs teljes egyetértés, újabb tesztekre kerül sor, amíg meg nem születik a konszenzus.

Sok séf állítja, hogy messziről kiszagolja az inspektorokat, és néhányuknak lehet, hogy tényleg csalhatatlan a szimata.

A két személyre foglaló, de végül egyedül érkező, sokat kérdező férfi vendég mindig gyanús.

Ugyanakkor a filmekből ismert sötét öltönyös, egymagában vacsorázó, kis füzetébe bőszen jegyzetelő szigorú ellenőr klisé ma már nagyon messze van a valóságtól.

Külön tréningeken képezik a leendő inspektorokat, hogy minél természetesebben viselkedjenek, hiszen a cél az, hogy azt az ételt és kiszolgálást kapják, mint bárki más, értékelésük csak így lehet objektív és hiteles. Előfordul azonban, hogy az étkezés végén felfedik kilétüket, és immár nyíltan kérdezősködnek. Ilyen esetben az éttermek természetesen leadják egymásnak a drótot, de egy csillagesélyes hely úgyis több vizitre számíthat és nem engedheti meg magának, hogy különbséget tegyen a vendégek között. Elméletben.

Az ellenőrök személyét övező misztikum nélkül a Michelin-csillag sem lenne ugyanaz. Soha nem tudhatjuk tehát, hogy egy-egy jobb helyen a szomszédos asztalnál ülő nagymama kinézetű hölgy vagy az egymás tányérját lelkesen fotózgató pár nem szolgálatot teljesít-e éppen. És lehet, hogy pont a nyakkendős, magányos úr csak egy hétköznapi ínyenc. A játék kedvéért letesztelhetjük, hogy figyelmesebb szervizt kapunk-e, ha kétszemélyes foglalásra egyedül érkezve, diszkréten, de azért észrevehetően végigfotózzuk, jegyzeteljük a menüt és felteszünk néhány kérdést például az alapanyagok beszerzését illetően. Ha pedig szakértelmünkre a Michelin mégsem tartana igényt, van elég fórum, ahol megoszthatjuk tapasztalatainkat a nyilvánossággal.