A múlt homályába vész, 15, mások szerint 17 éve lehetett, amikor Jásdi István, Csopak közösségteremtő borásza először meghívta a régió olaszrizling-termelő borászait, hogy beszélgessenek a borról és a lehetőségeiről. A program aztán egyre gazdagodott. Most már kétnapos. Első este a borászok zárt körű vacsorát tartanak, amelyen megosztják egymással szakmai tapasztalataikat, és igyekeznek közösen megoldásokat találni a felmerülő új problémákra. Másnap délelőtt sajtótájékoztatót prezentálnak, majd egész délutánon át tartó sétálókóstolót tartanak a nagyközönség számára. Az „Olaszrizling Szerintünk” egy önerőből megvalósított, jól szervezett program, ritka és tisztelendő a szakemberek „senkire sem váró” hozzáállása.

A kóstoló két helyszínen, a Jásdi Borteraszon és a Szt. Donát Birtok borteraszán zajlik. A két helyszín között buszjáratot működtetnek a résztvevők számára. A rendezvény minden évben „teltházas”. Idén pár nappal később keltek el a jegyek – ez mutatja a nehéz gazdasági környezetet – , az viszont örvendetes, hogy mivel nem a leggyorsabbaké lettek a jegyek, sok új arc is megjelent a sétálókóstolón.

Az olaszrizling hosszú utat járt be az utóbbi évtizedekben. Lesajnált fajta volt, nehéz volt eladni. Azt mondták rá: fröccsbor. A szakemberek azonban megtalálták a fajta helyét a magyar borpiacon, ennek köszönhetően mára a boltokban ez a legkeresettebb fajta. Jásdi István, a rendezvény kitalálója is jónak látja az irányt. „A 20 borász a szakmai kóstolón megmutatta a többieknek a legjobb borát. Megítélésem szerint a 20 borból, amit kóstoltam, 12 nem is jó, hanem „nagy” bor volt.”

Az olaszrizlingben az a csodálatos, hogy nincs egy mindent uraló, erős karaktere. Nem túl illatos, ezért a termőhelyi karaktereket könnyedén befogadja. Egy jó szakember kezében, egy jó dűlőből, csodálatos egyedi műalkotásokat kerülhetnek a fogyasztók polcaira. A bort nem is úgy hívják, hogy olaszrizling, hanem úgy: csopaki, füredi, Nivegy-völgyi.

A szakmai rendezvény két nagy témával foglalkozott. A balatoni szőlők helyzetével, valamint az olaszrizling további népszerűsítésének lehetőségeivel.

Ingatlanpiaci nyomás alatt van a Balaton-felvidék azon része, ahonnan jól látszik a víztükör. Rengetegen akarnak itt élni, a nyugalom, a szépen művelt szőlők, a közelben csillogó víztükör társaságában. Pihenni akarnak, nem bort termelni. A terület földjei egyre magasabb áron kerülnek új tulajdonoshoz, a telkeken azonban tőkék helyett nyaralók emelkednek ki a földből.

A nívós borászatokat nem fenyegeti közvetlen veszély. A presztízsdűlőket sikerült megmenteni. A kisebb termelők azonban veszélyben vannak. Ők vagy már nem palackoznak, vagy soha nem is akartak palackos bort előállítani. A szőlő felvásárlási ára pedig nagyon alacsony. Ennek több oka is van. A támogatások következtében sok új pincészet jelent meg. A borárak lejjebb mentek, ennek vesztesei pedig a szőlőtermelők lettek. A szőlőtermelő területek egyre fogynak.

A marketing jövőjéről is hosszan értekeztek a borászok. Abban egyetértettek, hogy cselekedni kell. Meg kell tanulniuk a borokat eladni. Ha másképpen kell palackozni, másképpen fognak. Ha új piacokat kell találni, megkeresik azokat.

A bor, ami készül, minőségi és egyedi. Az olaszrizling, a kéknyelű, a juhfark, a kékfrankos izgalmas fajták, amelyeknek helyük van a borok polcain. Ahogy fogalmaztak: „Nem lehet az államra várni. Ebben a harcban magunk vagyunk.”

Az állam borstratégiája nem az olaszrizlingre figyel, nincsenek rá támogatások. Viszont a borfajta kereskedelmileg értelmezhető. A kereskedők tudják, hogy a rizlinget el fogják adni.

A feladat tehát egyértelmű. Sokoldalú, tisztességes borokat kell készíteni. Széles termékskálát felépíteni. Alapborokat, dűlő- és parcellaválogatásokat, amelyek nem a szőlőfajtát mutatják meg elsősorban, hanem a terroirt. Ebben az esetben nem maradhat el a siker, hiszen ahogy a borászok optimistán mondják: ez a szőlőfajta nem teszi tönkre a gazdáját.

Kiállító borászatok: 2HA Szőlőbirtok és Pincészet, Borbély Családi Pincészet, Bussay Pincészet, Csendes Dűlő Szőlőbirtok, Csetvei Pince, Dobosi Birtok, Figula Pincészet, Gál Lajos Pincészete, Guden Kisbirtok, Homola Pincészet, Istvándy Birtok, Jásdi Pince, Káli Kövek Borászat, Pálffy Pince, Petrányi Pince, Skrabski Pince, Somlói Vándor, Szent Donát Borkúria, Villa Gyetvai Borbirtok, Villa Tolnay, Zelna Borászat.

Fotók: Szabó Miklós