Egy liverpooli kávézó felújítása során a mennyezet alól egyszer csak előbukkant egy teljes, XX. század eleji étlap.

A helyi történelem és a kulináris világ egy izgalmas kis darabjára bukkantak azok az építőmunkások, akik fejére egy kávézó mennyezetének bontásakor, teljesen váratlanul, érdekes tárgyak potyogtak.

amit a jelenleg Leaf Café néven üzemelő vendéglátóhely korabeli elődje, a Yamen Café and Tea Rooms jegyzett. A Liverpool Bold streetjén található épület tetőgerendái között azonban további érdekességekre is bukkantak a renoválást végző munkások, adta hírül a BBC. Ilyen volt például egy „Yamen” hímzéssel ellátott pincérsapka, néhány üvegpalack, illetve az angol, kártyajáték, a whist egy részletes szabályleírása.

A Leaf Café alapító-tulajdonosa, Natalie Haywood észbontónak és szinte hátborzongatónak titulálta a váratlan felfedezést, lévén, hogy a Leafben ők is foglalkoznak teakülönlegességekkel, csakúgy, mint egykori elődjük. Haywood a CNN-nek elmondta: a most megtalált tárgyakra a magasföldszint szarufái között bukkantak, amit ő korábban irodaként használt, de a felújítás után privát rendezvényszobaként hasznosítanak majd.

„1913-ban, az első világháború előtt vagyunk, mégis, az étlapon található fogások minősége, és a kiszolgálás színvonala annyira előremutató és haladó szemléletű, hogy biztos vagyok abban, a Yamen a korabeli Liverpool egyik kulináris központja lehetett” – szögezi le Haywood.

A mai Bold streetnek inkább bohém a hangulata, de az 1900-as évek elején ez a városrész – hasonlóan a londoni Bond streethez – kifejezetten exkluzív környéknek számított, mutat rá a BBC.

„Ebben az időszakban Liverpool kifejezetten gazdag városnak számított, amit leginkább annak köszönhetett, hogy a világ tengeri közlekedésének nagy hányada a város kikötőjén keresztül bonyolódott. Ez volt észak Bond streetje.” – ecseteli tovább Haywood.

„Rendkívül dekandens és jeles múlttal rendelkezünk, és ez megmutatkozott a helyi gasztronómiában is.”

A kávézótulajdonos most a helytörténészek segítségét kérte a leletek minél átfogóbb elemzésében, és egy művészeti galériával is felvette a kapcsolatot, hogy szakértő tanácsokat kapjon a tárgyak minél jobb kondícióban történő megőrzését illetően. Tekintve, hogy a hátrahagyott tárgyak ennyire remek állapotban maradtak fent, Haywood úgy gondolja, hogy azokat szándékosan hagyhatták hátra az utókor „felfedezőinek”.

A vendéglátóhely tulajdonosa reméli, hogy a most megtalált tárgyakat kiállíthatja majd a felújított kávézóban, és azt tervezi, hogy az 1913-as étlap két fogását – az ír gulyást és a walesi sajtos pirítóst – felveszi a Leaf állandó kínálatába.

Haywood további tervei között szerepel az is, hogy a brit járványügyi korlátozások enyhülésével, illetve a felújítási munkák befejezése után külön eseményt szentelnek majd az érdekes leleteknek, ahol a 108 éves étlap több más fogását is felszolgálják majd a vendégeknek.