Életmód

Aradvári-Szabolcs Mariann, kép: Wikipedia, Pixabay.com

2020. augusztus 17.

Előbb voltam dietetikus és csak jóval később születtek a gyerekeim: most már 12, 10 és 6 évesek. Születésüktől fogva igyekeztem lege artis etetni őket - bevallom szakmám legnagyobb kihívása egészségesen táplálni saját, válogatós gyerekeimet. Úgy érzem többé-kevésbé sikeres is a ténykedésem, de minden évben jön a nyár, az ottalvós táborok.

Ilyenkor az ember bárhogy is szeretne, nem tud beavatkozni a napi étkezésekbe. Van, aki ennek van, aki örül, mert ilyenkor a gyerekek a csordaszellemben több mindent megesznek, mint otthon;

a másik véglet a kétségbeesés, mert jóformán semmit nem esznek meg.

Idén is e két lehetőség között tipródva rágtam a körmöm, míg a két nagy ottalvós táborba járt Reziben.

Rezi egy nem is olyan kicsi Zala megyei település a maga másfélezer lakosával. Sok család foglalkozik falusi vendéglátással, de működik egy civil szerveződés, a Várbarátok Köre Egyesület, ők működtetik a turistaházat, gondozzák a faluoldalban, a Meleg-hegyen álló Rezi várat és szervezik idén már 24. alkalommal a Vártábort. Ez az erdőben, a Rezi vár tőszomszédságában elterülő ligetes részben felépített nomád tábor. A helyszín 4 kilométer járásra van a civilizációtól. Autóval igen girbe-gurba úton és terepjáró nélkül csak száraz időben közelíthető meg.

A gyerekeim ezt választották idén ottalvós élménynek. Családunk szeret közösségi munkákban részt venni, ezért a tábor építésének is aktív részesei voltunk. A férfiak alakították ki a konyha-, étkező- és raktár helységeket, az asszonyok pedig rendezték a heti kondérba valót. Ilyent én még nem láttam: nevetségesen hangzik, de mosolyogtak rám a zöldségek. A nagy cipekedés közben szóba elegyedtem az egyik szervezővel és kiderült, hogy helyi termény mindegyik, de annyira, hogy a turistaház tövében kialakított konyhakertből származnak.

Míg a gyerekek táboroztak, addig én utánajártam a szakmai kérdéseknek. Kiderült, hogy a Várbarátok Köre Egyesület számtalan hasznos tevékenysége mellett egészségmegőrzés célzattal működteti ezt a mintakertet. A turistaház több mint egy hektár területen fekszik, igen jó mezőgazdasági adottságokkal.

Az önkormányzat segítségével hozták létre a mintakertet, melyet a közfoglalkoztatottak gondoznak, vegyszermentesen és ahogy nagyon kedvesen leírták, a helyi idős emberek útmutatásai alapján.

A végterméket a gyermek közétkeztetés használja fel. Az erdei bogyókból, kiskertben megtermelt gyümölcsökből helyben feldolgozva gyümölcslekvárok, szörpök is készülnek, ebből is jutott a táborozóknak. Mottójuk „a falu a város éléskamrája”. Nagyszerű példa!

A hét folyamán a napi öt étkezés biztosítva volt, sőt napi friss gyümölcs, bőséges folyadék (víz, helyi szörpök), mint ahogy ezt a MDOSZ Okostányér 6-17 éveseknek ajánlja. Minden nap volt gyümölcs, és főtt étel is – hangsúlyoznám, a hegy tetején! A főtt étel nagy részét Rezi faluban működő konyha készítette, a többi helyben, szívvel-lélekkel készült: a fiam még a paradicsomos káposztát is evett, pedig a menzán ilyenkor kenyérrel lakik jól.

Ugyan a étkeztetés szigorú szabályozás alapján működik, de ez a fajta gondosság és szeretet ott is elkelne. Biztos, hogy kevesebb lenne a válogatós gyerek.