A cikk a honlapuk tartalmi és képi megújulása előtt készült.


Főzőiskola

Konyhafőnök: Segal Viktor - Szerkesztő: Madary Orsolya

2017. február 7.

Régen kényszerből tették el és tartósították az élelmiszereket, manapság viszont új ízeket keresünk a sóban, ecetben, olajban vagy mézben eltett ételek készítésekor. Mégis, a korszerű konzerválási eljárások között megtalálható valamennyi ősi módszer.

A konzervtől a besugárzásig

Nicolas Appert francia tudósnak köszönhetjük a hőkezeléssel tartósított konzerveket. A napóleoni háborúk idején a francia hadsereg élelmezését segítette a találmány. Appert üvegbe tette az élelmiszereket, parafa dugóval jól lezárta, majd vízfürdőben, 100 ºC körüli hőmérsékleten felforralta. Az ételek jellegzetessége, illata, íze nem változott. Tudományosan később Louis Pasteur francia természettudós bizonyította be, hogy az ételek megromlását mikroorganizmusok okozzák, amelyek hő hatására elpusztulnak, az edény lezárása pedig megakadályozza, hogy új szennyeződések jussanak az ételbe. Az ő nevéhez fűződik a pasztőrözés fogalma, az élelmiszerek hosszabb eltarthatóságát segítő eljárás. A XIX. század végén jelennek meg az első hűtőszekrények, a XX. században pedig a tartósítószerek, amelyek száma ma már meghaladja az ötezret. A legújabb tartósítási eljárások az élelmiszeriparban: besugárzás, és a géntechnológia alkalmazása. Ezek helyett ajánljuk a következő, hagyományos, de a mai konyhában is divatos tartósítási módszereket.

Szárítás, aszalás: A nap és a szél szárító ereje ősidők óta ismert. Húst, zöldséget, gyümölcsöt egyaránt száríthatunk, ilyenkor az élelmiszer víztartalma olyan mértékben csökken, hogy a mikroorganizmusok már nem tudnak fejlődni, így az étel nem romlik meg. Ahol nincs elég napsütés, ott tűz segítségével gyorsítják a folyamatot. Erre jó példák a göcseji aszalókemencék, ahol alulról fűtik a szilvával megrakott cserényeket. Ma már persze kaphatók elektromos aszalógépek is, de kemencében és sütőben is lehet szárítani. Az aszalt gyümölcsök és zöldségek tápértéke rendkívül magas.

Sózás: Már a korai kultúrákban alkalmazták a sót húsok és halak kiszárítására. A só megköti a vizet, a mikroorganizmusokat elpusztítja, így a hús nem romlik meg, és az íze is intenzívebb lesz. A szalonnát besózással a legegyszerűbb eltenni. A leghíresebb sonkák mind sóban érlelve készülnek. A halakat is tartósíthatjuk sózással, ilyenkor az ízek fokozódnak. Az egyik legismertebb sózott hal a gravlax, amikor a lazacot só és cukor keverékével pácolják. Az Ibériai-félszigeten a sózott, levegőn szárított tonhalfajták a legismertebbek. Ezek az ételek a mai napig a nemzeti konyhák megbecsült fogásai. A sóban elrakott balatoni és tiszai halak is nagyon ízletesek.

Füstölés: A füstölés szintén vizet von el az alapanyagból. A füstös aroma új ízt ad a húsnak, halnak, sajtnak. Magyarországon nagy hagyománya van a füstölt ételeknek, a paraszti háztartásokban ez a hagyományos hústartósítási eljárás. Disznóvágás után majdnem minden húst füstölnek. A tiszai halászok pedig hagyományosan füstölték a halakat is. Ma is ínyencfalat egy füstölt angolna vagy füstölt harcsa. Az utóbbi időben divat lett a házi füstölés, például a füstölt kacsamell készítése.

Erjesztés, savanyítás:
A természetes savanyítás ősidők óta ismert eljárás. Ha sóoldatba kevés cukrot teszünk, és ebbe helyezzük a zöldséget, elszaporodnak a tejsavképző baktériumok. A savak pusztítják a mikroorganizmusokat, így a zöldségek és a gyümölcsök hosszan elállnak. Az ecetben vagy más savas folyadékban eltett ételek nemcsak ízletesek, hanem biológiailag értékes anyagokat, vitaminokat is tartalmaznak. Gondoljunk csak a téli savanyú káposztára vagy a kovászos uborkára. A savanyítás persze sokszor nem is az eltevésről, hanem a kellemes fűszeres-ecetes ízekről szól. A magyar konyha kifejezetten híres a savanyúságairól.

Eltevés zsiradékban:
A forró zsír vagy olaj is elpusztítja a mikroorganizmusokat. Évszázadok óta alkalmazzák ezt az eljárást, kacsát és libát, később disznót tettek el saját zsírjában. A konfitálás lényege, hogy a húst saját zsírjában megsütjük, és ugyanazzal a zsírral befedjük úgy, hogy ellepje. A modern konyha egyik legismertebb eljárása a confit, és bár maga a szó tartósított ételt jelent, mégis az alacsony hőmérsékleten hosszú idő alatt sült hús ízének köszönhető a divat. Hasonló az alapja az olajos halaknak is, vagy bármely ételnek, amelyet olajjal öntünk fel.

Tartósítás cukorral, mézzel: Már a görögök mézben tették el a gyümölcsöket, az egyik legismertebb édesség a mézes birsalma volt. Amerika felfedezése után megjelent a cukornád, és ezzel a lekvárok aranykora. Ha a gyümölcshöz 55 százalék cukrot adunk, az minden egyéb tartósítás nélkül eláll. Mégis jobb, ha a gyümölcs mennyiségét növeljük, és az eltevés módját változtatjuk. A hőkezelés, csírátlanítás elpusztítja az üvegbe zárt baktériumokat, élesztőgombákat és penészgombákat.

Sült kacsamáj zsírban eltéve

 1. A kacsamájat 2-3 rozmaringággal és fokhagymával egy éjszakára jeges tejbe áztatjuk. Másnap letöröljük.

 2. Egy lábosban felolvasztjuk a kacsa- vagy libahájat, esetleg libazsírt, és beletesszük a májat úgy, hogy teljesen ellepje.

3. Tűzhelyen vagy sütőben a legalacsonyabb hőfokon kb. 1 órán át konfitáljuk (a máj hőmérséklete kb. 60 °C). Amikor kész, óvatosan kiemeljük, a zsírt leszűrjük, és újra a zsírba helyezzük a májat.

4. Hűvös helyen több hétig is eláll.