Magyar Konyha
2017. január 24.Kevés olyan történelmi csapás volt a XX. században, amit Bálint György ne élt volna át, ennek ellenére derűje és munkakedve 98 évesen is töretlen. Blogol, előadásokat tart, cikkeket ír, Bálint gazda néven futó Facebook-oldalának több követője van, mint megannyi hazai tévésztárnak. Kevés beszélgetőtárssal nevettem ennyit, mint vele: Gyuri bácsinak már arra is van terve, mit csinál majd, ha az öregség előre haladt...
- Hogyan nézett ki gyerekkorában egy családi vacsora?
- Szigorúan neveltek, ahogy abban az időben egy polgári családban megszokott volt. Fél nyolckor volt a vacsora, akkorra mindenkinek haza kellett érnie. Az apám mindig azt mondta: az evést akkor kell abbahagyni, amikor a legjobban ízlik. Ez az egészséges étkezés alaptétele, hiszen nem szabad nagyon éhesnek lenni, de az sem jó, ha tele van az ember, hiszen az a munka és a teljesítmény rovására megy.
- Gondolom, nem lehetett pazarolni az ételt.
- Nem volt válogatás. Mindenki annyit szedhetett, amennyit akart, de ami a tányéron volt, azt meg kellett enni. Nem lehetett egy falat kenyeret sem otthagyni az asztalon. Unokákkal, dédunokákkal vagyok körülvéve, és mindig csodálkozom, mert amikor a gyerekek úgy gondolják, akkor fölugranak és elmennek az asztaltól: ők már befejezték. Nálunk ilyen nem volt. Addig nem lehetett az asztalhoz ülni, amíg apám el nem foglalta a helyét az asztalfőn, és nem lehetett fölkelni addig, amíg azt nem mondta, hogy egészségünkre.
- Sashalmi házukban eddig hogyhogy nem kertészkedett?
- Húsz éve lakunk itt, és a feleségemnek az volt a kívánsága, hogy csak virágok legyenek. Kicsi a kert, gyümölcsfáink vannak, de zöldséget nem engedett termelni. Persze, ezt nem tudta teljesen betartani, mert én a virágok közé mindig becsempésztem egy-egy paprikapalántát, egy kis hagymát vagy valami fűszernövényt. Az ablakokban lévő muskátlis ládákba is mindig ültettem egy-egy fokhagymát, petrezselymet vagy snidlinget. Nem lett az úgy csúnya - ahogy minden nő, úgy minden növény is szép.
