Gasztrotörténet

Szöveg: Pákozdi Judit

2021. április 17.

Egy márciusi reggelen, szívroham következtében halt meg Kodály Zoltán. Magas kort ért meg, és ebben szerepet játszott az is, hogy egészséges életet élt. Tartotta-e olyan nagyra a magyar konyhát, mint a szép magyar népdalt? Nos, a zeneköltő nem volt sem nagyevő, sem gourmet. Míg a zenében a hagyományoknak, az életmódban és a táplálkozásban a reformoknak hódolt – erről tanúskodnak első felesége, Emma asszony háztartási naplói, amelyekbe a Magyar Konyha munkatársa betekintést nyert.

A nagy pályatárs és barát, Bartók Béla visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy „A század elején a legkülönfélébb apostolai támadtak az egészséges életmódnak. Kodály az elsők között igyekezett jónak látszó javaslataikat megvalósítani… Vegetáriánus életmódot folytattak, lehetőleg nyers koszton, aludttejen és salátán éltek, és másokat is igyekeztek erre rábeszélni… Így én, Kodály hatására húsevés nélkül nőttem fel, a nap- és levegőkúra azonban mindnyájunknak bevált, és Kodály megmutatta a modern testedzés módszereit is...”

Kodály Zoltán alig 25 éves, amikor beleveti magát az életmód és a táplálkozás megreformálásáról szóló hazai és külföldi szakkönyvekbe.

Gondosan kijegyzeteli mindegyiket, s azzal a biztos ítélőképességgel, amely a magyar népdalok világában is vezérelte, kiválasztja a számára legmegfelelőbb módszereket. Megváltoztatja életmódját, evési szokásait, s ezeket egy életen át, a rá olyannyira jellemző, rendíthetetlen következetességgel be is tartja.


JOGHURT ÉS GRAHAM-KENYÉR

Mindebből arra következtethetnénk, hogy Kodály Zoltán kemény, szigorú emberként élt. Pedig ahogy második felesége, Kodály Zoltánné Péczely Sarolta lapunknak mesélte, a zeneszerző nagyon barátságos, nyugodt természetű volt. Minden feszültségtől mentesen élt és dolgozott. 

Kodályéknál a nap nyitott ablaknál, tornával kezdődött.

A reggeli egy pohár joghurt és néhány szelet megvajazott Graham-kenyér volt. Azután tusolás következett és – a Müller-féle szisztéma szerint – az egész test módszeres ledörzsölése. Aki megfázott, annak először vizes harisnyát, arra száraz gyapjúharisnyát kellett húznia, és meleg kabátkát öltve pokrócok közé az ágyba bújnia. A zeneszerző a Kneipp-kúrát egyébként is nagyra tartotta, epefájdalmait is így enyhítette.

A Kodály-házban a főétkezések többnyire zöldségből álltak. Kodály általában keveset evett, húst pedig igazán ritkán. A csont nélkül pirított, párolt karajt kedvelte, héjában sült burgonyával, amit teljes egészében elfogyasztott, hiszen ő már tudta, hogy a héj alatt bújnak meg a legértékesebb tápanyagok. Hetente háromszor tálaltak tésztafélét: darás metéltet, kiflikochot, csodálatos, remegős túrós csuszát jól megtejfölözve, sütőben átsütve. Tésztáját a szakácsnő gyúrta.



Gyakran került zöldségpüréleves, zöldséges krumplileves, zellerkrémleves az asztalra, vagy helyettük előételként főtt, reszelt cékla, kissé megcitromozva. Szerették a gombával rakott kelt (ami sosem készült paprikás sült hagymával), a félig párolt karfiolt főtt, tisztított gesztenyeszemekkel körülrakva és tejföllel meglocsolva.

A salátákat ecet helyett citrommal ízesítették, és az ebédet mindig sajt meg néhány szelet alma zárta. Sosem más gyümölcs, mert mint egy széljegyzetből kiderül, Kodály hitte, hogy a többi gyümölcs közvetlenül az étkezés után fogyasztva erjedést okoz. Az ital csipkeszörp volt Parádi vízzel. A mester nem ivott alkoholt, legfeljebb néha egy-egy pohár tokaji bort.

Kodály Zoltán első feleségével, Emma asszonnyal
Első felesége, Sándor Emma negyvenkilenc éven át volt jóban-rosszban társa: sokoldalú ember, egy személyben komponista, műfordító és gondos háziasszony. Kodály legkedvesebb fogásainak egyike talán Emma asszony sajtpudingja volt – receptjét felesége saját kézzel írott receptfüzete őrzi ma is a Kodály-archívumban, ahová a Magyar Konyha bebocsátást nyert.

SAJTOS PUDING
5 d vaj, 4 evőkanál vagyis 11 és fél dk liszt 0,5 l tej, 10 d parmezán sajt 4 tojásnak sárgája, 4 tojásnak fehérje, a formát kiprézlizni.
A vajat felolvasztani, a 4 kanál lisztet beletenni, egy kicsit pirítani, a 1/2 liter tejjel lassan felereszteni, levenni, a 10 deka sajtot belekeverni, de csak akkor, ha már kicsit megsűrűsödött és már kihűlt. Akkor a tojássárgáját belekeverni, egy kevés sót, a 4 tojás habját hozzákeverni. Formába tenni, megsütni nem túl meleg sütőben.
(Az itt közölt recept a máig tökéletesen használható, eredeti ételleírás pontos másolata.)


A sajtpuding elé mindig paradicsomleves járt, amivel a házigazda, bármennyire szokatlanul hangzik is, a felfújtat alaposan megöntözte. Ugyanígy készült a másik kedvenc, a sonkás puding is, csak „sajt helyett 10 deka apróra vágott sonkát teszünk bele, melynek a zsírosát előbb kivágjuk” – olvashatjuk a kézzel írt receptben.

SONKÁS KELKÁPOSZTÁS RIZSPUDING
„20-30 deka rizst puhára főzünk. (Nem szét!) 6-8 deka vajat habosra kavarunk 6 tojássárgájával, hozzátesszük a rizst, 25 deka apróra vágott vagy darált sonkát (vagy egyéb alkalmas füstölt húst), egy kisebb, sós vízben főtt és szintén összevagdalt kelkáposztát, 8 deka reszelt parmezán sajtot, szükség szerint sót, kevés borsot, és végül 6 tojáshabbá vert fehérjét. Aki akarja, apróra vágott külön párolt gombát is keverhet bele. Jól kikent morzsával behintett formában sütjük.”


Emma asszony azonban nemcsak írta, hanem gyűjtötte is a recepteket, s a jónak tartottakat beragasztotta a gyűjteményébe. A közkedvelt pudingok között például szerepel egy korabeli újságból kivágott kelkáposztás változat is. 

TOROKSZORÍTÓ OLVASMÁNY

Emma asszony házasságkötésüktől, 1910-től kezdve kézzel írt háztartási naplót is vezetett, 27 darabot őriz ezekből ma is a Kodály-archívum. A maga nemében páratlan naplók sora nemcsak a Kodály család mindennapjainak tükre, hanem egy kornak, a múlt század első felének napra pontos dokumentuma. Emma asszony nemcsak a háztartási kiadásokat jegyezte fel napról napra, hanem a családi eseményeket, a hangversenyeket, bemutatókat, sőt a világ történéseit is. Kitűnik belőlük, hogy figyelmes háziasszony, rendkívül alapos, precíz ember volt. A kiadások és vásárlások listáiból például következtetni lehet a korabeli élelmiszerek választékára, az árakra, a háztartás fenntartásának módjára.

Kodályékhoz sok vendég járt, művészek, zenészek, írók, tudósok. A naplókból nemcsak az tudható meg, kik voltak ők és mit szolgáltak fel nekik, hanem hogy kinek mi volt a „gyengéje”, mivel kellett vagy mivel nem volt szabad kínálni. Egyes dátumoknál „széljegyzetként” szerepel, hogy aznap hol és milyen Kodály-művet mutattak be. 1938. december 1-jén például a Mátyás-templomban tartott Kodály-esten a mester maga dirigálta a Te Deumot. A feljegyzés mellé Emma még egy kis templomot is odaskiccelt.
A naplókban jól megférnek egymás mellett a mindennapok és a történelem eseményei. A számlák, receptek, látogatók, hangversenyek, a megtett séták útvonala mellett Berlin elfoglalása és a vicének kifizetett bér…

Egy polgári háztartás, egy kivételes művészpálya és egy kor – amiről mi, utódok már tudjuk, micsoda történelmi idő volt! – naprakész lenyomata.

Torokszorító olvasmány. Kodály Zoltán fiatal korától hódolt a sportoknak. Járta a természetet, sziklát mászott, síelt, korcsolyázott, evezett. Kevesen tudják, hogy a háromszoros Kossuth-díjas zeneszerző, zenepedagógus és népdalkutató, miközben életét a magyar nemzet és zene értékmegőrzésének szentelte, a keleti kultúra iránt is érdeklődött, például a jóga is belefért az életébe. Mindenféle testmozgást az egészség részeként értékelt. Amellett, hogy jógázott, a természetes életmód híveként nagyokat sétált.

Második feleségével, Péczely Saroltával – a napi sétához élete végéig ragaszkodott

LILI ÉS A BEFŐZÉS

A mindennapi sétákhoz élete végéig ragaszkodott, utána délutánonként citromdzsemmel ízesített fodormentateát ivott, és ezzel kínálta köröndi otthonába betérő látogatóit is. A család 1924 októberétől élt a kör alakjáról elnevezett téren, ami a zeneszerző 1967-es halála után, 1971-ben kapta a Kodály előnevet. Emma asszony öreg barátnéja, Szent Györgyi Imréné Krohnberger Lili, aki mellesleg négyszeres korcsolya-világbajnok volt, a Városligeti Műjégpályáról jövet gyakran betért hozzájuk. Ebben a házban ugyan nem volt divat a befőzés, éppen a természetes táplálkozásra való törekvés okán, Lili vezényletével azonban mégis minden évben megfőzték specialitását, az utánozhatatlanul áttetsző, felejthetetlen ízű citromdzsemet. Kodály Zoltán ugyanis ezzel és csakis ezzel édesítette a fodormentateáját.



A zeneszerző-tudós-nevelő nagyon értett a munkatársak és a tanítványok nyelvén. Egész életében készült rá, hogy egyszer egy nagyszabású előadáson elmondja zenész kollégáinak, hogyan kellene élniük, magukat táplálni és erősíteni, hogy a gyönyörűségesen szép, ám testet-lelket próbáló muzsikusi pálya egészségromboló hatásait ellensúlyozzák.



Tudta, hogy egész nap zárt térben, kényszerű tartásban, feszültségben élő pályatársainak az átlagosnál is nagyobb szükségük lenne az egészséges életmód áldásaira. Tudta, hiszen saját magán tapasztalta, és minden erejével azon volt, hogy tudását mindenkinek átadja. Így vall erről Visszatekintés címmel összegyűjtött írásainak előszavában:

„Voltam félkézzel lantos, másikkal néptanító, kubikus, téglahordó, pallér, orvos, ami csak kellett, és szerettem volna minden egyéb lenni, amire szükség volt.”

A tervezett nagyszabású életmód-előadásra sajnos soha nem került sor, de a 84 évesen elhunyt Kodály Zoltán hosszú, alkotóerőben megélt élete a bizonyíték a tiszta levegő, a testmozgás és a jó táplálkozás megtartó erejére.