„Egy gyertyáról ezer másikat meggyújthatsz, a fénye mégsem halványul.”

Karácsonykor kicsit mindenki hisz a csodában, az egész emberiség, hiszen a nagy ünnepi kiárusításban még azokat is megérinti a csodavárás, akiknek a lelke már kiszáradt, akik nem hisznek semmiben, akik legyintenek az olyan elavult fogalmak hallatán, mint szeretet, remény, megbocsátás. Ilyenkor még ők is megállnak egy pillanatra, és ráeszmélnek, hogy csoda nélkül nem lehet élni. Illetve nem érdemes.

A borleves, a rántott ponty, a bejgli, az újévi malac és a lencse nem ételsor, hanem egy gazdag szimbólumrendszer. Összetartó erő. A bab, borsó, mák a bőséget jelképezi, a fokhagyma az életerőt, a méz az élet édességét. A rétes a hosszú életet szimbolizálja, a diót rontás ellen kínálják, de jósolnak is belőle. Ilyen volt régen a hagymakalendárium, a lucapogácsa. Könnyű volt persze a régi embernek ünnepelni – mondhatnánk –, hiszen a hagyományos társadalmi normák összetartották a családot. Meg a lelkeket is. Márton napján libator, Szent Andráskor disznóvágás, első ádventvasárnap gyertyagyújtás, és készülődés az ünnepre. Gasztronómiai értelemben is. Mi lett ebből? Csak a szorongás.

Ha lemondunk hagyományainkról, nem marad más, csak a mikrohullámú sütők csengetése.

A konyha a ház lelke – mondja Jókai Mór. Ahol nincs konyha, nincs otthon. A főzés örömeiről, a receptírás titkairól, meghitt karácsonyokról mesél Szabó T. Anna költő. Az ünnepek összetartó erejéről ír – egy disznóvágás ürügyén – Schäffer Erzsébet is. Ha nincs béke a tűzhely körül, akkor a lelkekben sincs. Minden tál étel egy szerelmi vallomás, vagy ellenkezője: egy csöndes válóper, ahogy ezt Móra Ferencről írott gasztroportrénk is példázza, hiszen az író felesége bánatában addig főzött, amíg elzsúrozott egy teljes írói életművet, és ezt a férfiember nehezen viseli.

Ünnepi számunkból kiderül továbbá, hogyan kell okosan konyakmeggyet enni, és készíteni, hogy ne robbanjon fel benne a meggy. Hozunk titkos tippeket a bejglikészítéshez, nyakunkba vesszük a fővárost, hogy karácsonyi vásárokat ajánljunk, de inkább csak a hangulat és a forralt bor miatt. Az ajándékokat ne itt szerezzük be – készítsük el mi magunk! Mert mi jobb történhet egy ajándékkal, mint hogy megesszük?

Étlapunkon ezúttal 33 étel szerepel. Többek között knédlileves, gránátalmás céklasaláta, spenótos Spätzle, szarvasfilé, gyöngytyúk, almás rétes, karácsonyi Stollen, bejgli, flódni és mákos guba, meg nyolcféle ehető ajándék, nem is szólva a koktélokról, a gyümölcskenyérről és a dél-tiroli gulyásról, melyet Gianni kínál olaszországi sorozatában. Természetesen utazunk is, ezúttal a Kis Bécsnek hívott Temesvárra, az emlékek szárnyán pedig a Banán-szigetre, amely Budapesten állt a hiánygazdaság idején, amikor egy banán még valóságos ünnepi kuriózumnak számított.

A karácsonyi őrülethez pedig egy jó tanács: ha a lelkedben nincs béke, akkor a fa alatt sem találod meg. 

További jó hírünk, hogy magazinunk decemberi számához ezúttal is ajándékot csomagoltunk. Gasztroséták Budapesten című kidványunk Budapest gasztronómiai értelemben legizgalmasabb utcáit mutatja be. Forgassák haszonnal, sétáljanak és egyenek jókat az előttünk álló ünnepi időszakban!