Hírek

Orbán Szilvia

2020. július 1.

A borkedvelők többsége még mindig azt gondolja, hogy a legszebb borok az európai kontinensről származnak.

A bor igazi szerelmesei közül – legyenek azok akár fogyasztók, akár termelők – még mindig nagyon sokan osztják azt a nézetet, hogy ha a legjobb borok otthonát keressük, akkor Európában a helyünk. De egyáltalán nem érdemes a földrész borait egy kalap alá venni, mert igenis vannak egyes országokra jellemző fajták, amelyek készítését mesteri szintre emelték a helyi gazdák. Ezzel a témával foglalkozott korábban a The Guardian szerzője is, aki szerint nem véletlen, hogy a borlapok gerincét a mai napig a bordeaux-ik, burgundik, barolók, brunellók, sauternes-ek és tokajik alkotják, ahogyan Chablis, Champagne vagy Chateauneuf-du-pape borvidékét sem csak azért ismerik világszerte, mert ügyesek a borászatok reklámszakemberei.

De ezeken az ismert neveken túl is számos a felfedeznivaló. Olaszországban például több mint 377 borfajtával dolgoznak a gazdák, míg Portugáliában 77-tel – és ezek többségéből is igazán remek tételek készülnek, ráadásul az ismert fajtákból készültek árának töredékéért.


Érdemes például próbát tenni Baszkföld enyhén gyöngyöző, száraz fehérborával a txakolival (ejtsd: csakoli), amely

igazi modern kori sikertörténet: a már i.sz. 864-ben említett ősi borfajta a 20. század végére csaknem eltűnt

– 1988-ban már csupán 2 hektárnyi művelt szőlőről lehetett tudni –, azonban a következő 25 évben áldozatos munkával a baszk gasztronómia egyik legismertebb és legelismertebb elemévé vált. Velencében járva sem muszáj csak proseccóval és pinot grigióval próbálkozni, legközelebb rendeljünk inkább kevésbé felkapott, ám annál kellemesebb friulanót vagy refoscót. Ugyanígy nagyszerűek az osztrák zweigeltek és a magyar kékfrankosok is – ha a térségben utazgatunk, mindig kóstoljuk meg a helyi borokat, ajánlja a brit napilap.

Jó, ha azt is észben tartjuk, hogy bár egyes borvidékek mereven ragaszkodnak az őket híressé tevő ősi hagyományokhoz,

a borvilág alapvetően mégis folyamatosan változik.

Ebben élen jár a kontinensen a francia Languedoc borrégió, és Szicília egy része, ahol a borkészítés és marketing innovatív megközelítése egy egészen új világba kalauzolja az érdeklődőket.


Ha pedig mindehhez hozzávesszük, mennyi változásra kényszerülnek a gazdák az éghajlat megváltozása miatt is, ráébredünk, hogy saját kontinensünkön is bőven akad még feltérképeznivaló. Ahogyan az éghajlat melegszik, egyre több olyan régió bizonyítja, hogy képes nagyszerű borok előállítására, amelyeket hideg klímájuk miatt korábban leírt a szakma. Tény, hogy a borosgazdák a legjobb területeket keresve az északi földtekén egyre északabbra, míg a délin egyre délebbre vándorolnak.

Igaz tehát, hogy a klímaváltozás az egyik oldalon elvesz, de a másik oldalon egyben új lehetőségeket is kínál:

nagyszerű példa erre Anglia, amely néhány évtizeddel ezelőtt még említésre sem lett volna érdemes egy boros cikkben, mára azonban az ország világszínvonalú gyöngyöző bor ágazattal büszkélkedhet, de sorra születnek a szőlősbirtokok Belgiumban, Dániában, Norvégiában és Svédországban is; ez utóbbi Skane borvidékén ma már 40 új borászat működik – és vár a felfedezésre.



Kapcsolódó cikkek