„A diéta lényege: annyit ehetsz, amennyit akarsz, csak ne nyeld le!”

Az evés a legigazságtalanabb dolog a világon: egy jó falat két percig marad a szánkban, két óráig a gyomrunkban és két hónapig a derekunkon. Fel nem foghatom, hogy a pleisztocén korból itt maradt szervezetem miért nem képes elhinni, hogy holnap is lesz kaja, és miért raktározza el (zsír formájában) a Balaton-szeletet.

Úgyhogy fogyókúráztam egész életemben. Robert Atkins diétájával kezdtem, aki azt állította, hogy a hízásért nem a zsír felel. Eleinte működött is a dolog, de aztán kezembe került a Wall Street Journal, s megtudtam, hogy Atkins infarktusban hunyt el, és halálakor 116 kilogrammot nyomott. Bánatomban megettem két kakaós csigát. Következett a Max Planck-diéta. Fehérjedús koszt, csökkentett szénhidrátbevitel. Bár a rengeteg feketekávé (tej és cukor nélkül) kimarta a gyomromat, a „két hét alatt kilenc kiló” csábítóan hangzott. Aztán kiderült, hogy egyetlen Max Planck Intézet sem fejlesztett ki ilyen diétát, sőt német tudósok ezt a fogyókúrát kifejezetten károsnak ítélik. Ijedtségemben rendeltem néhány krémest.

Nem akarok senkit untatni a folytatással, ezért csak a legutóbbi fogyókúrámról szólók, hiszen a manapság divatos Mounjaro injekcióval is tettem egy próbát. „Heti szuri a combon, túlsúlyod megoldom!” Vettem egy nagy levegőt és belevágtam. Az első hónapban (heti 2,5 mg) nem történt semmi. Szúrtam, koplaltam, gyalogoltam. De se fogyás, se mellékhatás. A második hónapban (heti 5 mg) fogyni kezdett a bankszámlám. A harmadik hónapban (heti 7,5 mg) hirtelen megnövekedett az étvágyam. Szabályos bulimiás rohamok törtek rám, épp hogy csak az injekciós tollat nem faltam fel. Aztán elolvastam a betegtájékoztatót, ahol ez állt: „Ritka esetekben súlynövekedést okozhat.” Úgyhogy kidobtam a méregdrága tűt. Hízni egyedül is tudok.

Legfrissebb számunkban nem biztatunk senkit fogyókúrára. Sőt! Inkább térjenek be a debreceni Nagyerdőben Fejes Tamás Csinibaba nevű kultkertjébe. A Tank­csapda dobosa a rock világából ismert lendülettel nyitotta meg romkocsmáját.

Vagy menjenek Tiszalökre, a Horgonyzó nevű, hamisítatlan kisvendéglőbe. A fine dining útvesztőit megjárt Pataky Péter családias hangulatot, házias ételeket kínál. Legújabb gasztrosétánk a Római-partra vezet. Egy itt eltöltött nap – a szerzőnk szerint – felér egy minivakációval. Utazhatnak Giannival is, ezúttal a szicíliai konyha rejtelmeibe, de horgászhatnak velünk Izlandon is.

Szeptemberi étlapunkon többféle lecsó (és lecsótörténet) szerepel, terítékre kerül a csillagtök (más néven patisszon), az elfelejtett birsalma, bemutatunk egy szederfarmot, szót ejtünk a hajdani iskolatejről (elvégre kezdődik a suli), miközben Szabi, a pék szilvalekváros papucsot, Sütis Móni meg mézes krémest készít.

Bemutatjuk a filmtörténet leghíresebb koktéljait, és Nagy Zoltán elárulja a recepteket is. Amikor a halálos ágyán a pap megkérdezte Humphrey Bogartot, a Casablanca sztárját: „Mi az, fiam, amit megbántál az életben?” – a színész így felelt: „Nem kellett volna whisky­ről Martinire váltanom, atyám!”

Keresse a lapot az újságárusoknál vagy fizessen elő rá ide kattintva.