Ínyencek

Zirig Árpád, kép: Kaunitz Tamás, Cookbooks.hu

2020. július 28.

cookbooks , designfood , szakácskönyv , gasztrofotó , ételfotó , fekete antonio

Fekete Antoniót sokan fotósként ismerik, mások számára pedig ő az az ember, aki a legjobb nemzetközi szakácskönyveket és gasztronómiai szakmunkákat szerzi be a magyar vevők számára. A Cookbooks már tíz éve jelen van a piacon – most egy új, jóval tágasabb boltba költözött, ahol a könyvek mellett már a fotónyomatok is megvásárolhatók.

Szakmai szempontból kettős életet él, de mindkettő kompromisszummentes.

Két vállalkozást viszek egyben – a könyvkereskedés és a fotózás külön-külön fut, önálló tevékenységek, de mégis egymásra épülnek, összeköti őket a gasztronómia.

Előny vagy hátrány ez?

Mindkettő én vagyok, szétszakadni pedig nem tudok, így előny is meg hátrány is. Fontos az egyensúly megtalálása. Mindenképpen negatív, hogy egyszemélyes vállalkozás ez, az energiákat nem tudom megosztani, így azzal, hogy igyekszem maximalista lenni, képes a magánélet rovására menni a munka.



Séfként ismertük meg, de már 2011 óta foglalkozik könyvekkel, 2017-ben pedig a webshop mellett az igazi, utcáról nyíló üzletet is megnyitotta. A 13 négyzetméteres Páva utcai bolt után most egy nagyobb teret talált a szakácskönyveknek.

Tavaly meghoztam egy döntést, hogy ha jobb kondíciókkal tudok tovább lépni, akkor folytatom, nem kurtítom meg a tevékenységeimet. Az új, kicsivel nagyobb Tompa utcai bolt segít ebben, igaz, a munka nem lett kevesebb – a szakkönyvek piaca a készletezés, a költségek, a logisztika miatt nem könnyű, de itt legalább már van helye annak is, hogy megmutassam az étel- és gasztrofotóim sorszámozott, megvásárolható nyomatait. Ez már nem csak a Cookbooks-ról, hanem a Designfoodról is szól.

Néhány hete készült el az új bolt: a koronavírus alatt sikerült utolérni magam, de ha a másik oldalról nézzük, ez egyáltalán nem jó hír.

A karantén időszaka hogyan érintette a szakkönyvek piacát?

Sokan nem engedhették meg az új kiadványok megvásárlását, de voltak olyan vendéglátók, akik ezt időszakot a fejlődésre fordították, befektettek a tudásba – arányaiban ők voltak a kevesebben, de nagyra becsülöm őket szakmai hozzáállásukért. Ami jó hír a gasztronómia egészét tekintve, hogy megjöttek a fejlődni vágyó amatőrök, az otthon hobbiból főzők, akik tanulnának, előre mennének, akik nyitottak az újra.


137 kiadóval dolgozom együtt – igyekszem lereagálni a világ változását a kínálattal, de nagyon nehéz. A kiadók felé nem bizományban dolgozom, a költségek magasak. Arra eddig is figyeltem, hogy olyan tételeket tartsak, amelyekkel több vásárlói csoport igényeit kielégíthetem, a kőkemény profiktól a tudatos és fejlődni akaró otthoni főzőkig mindenki talál nálam valamit.

Igyekszem folyamatosan növelni a választékot, annak spektrumát: már a bártenderek és a borok szakértői is fordulhatnak hozzám. Legújabb büszkeségem a tudományos vonal – nemrég egy olyan kiadóval szerződtem le, ahol a gasztronómiát a mikrobiológiai oldaláról vizsgálják. Szerintem nagyon izgalmas, nem csak a hogyanra, hanem a miértekre is keresik a választ.

Az új szakmai generáció fogékony erre?

Annak örülök a legjobban, hogy jönnek a fiatalok és fejlődni akarnak. Van olyan, aki rám bízza magát, hogy ajánljak neki szakkönyveket, hogy egy célt elérhessen – így én is ki tudom élni magamat. Ez visz előre és a tudat, hogy kialakult egy stabil vásárlói kör, szakácsok, műkedvelők és top séfek, akik már tíz éve visszatérnek és nálam vásárolnak.

Szakácskönyv és szakácskönyv között óriási különbség lehet, az itteni portfólió tartalmilag sokkal komolyabb az átlagos boltok receptkönyvi kínálatánál. Az új vásárlók hogyan találtak rá a boltra?

Legtöbbjük az interneten csodálkozott rá arra, hogy a Cookbooksban a nemzetközi szakkönyvpiac aktuális kiadványai találhatók meg. Nekik mindez új volt, hiszen idáig leginkább a gasztroszakma érdeklődését szolgáltam ki – nem hirdetek magazinokban, nincsenek reklámjaim, eddig a kapcsolatrendszerre támaszkodtam. Most már látom, hogy ideje új kommunikációs csatornákat is kihasználnom.
A koronavírus viszont belerondított a kiadványok rendszerébe, szétzilálta a struktúráját a piacnak – a nagyon fine dining kiadványok, az exkluzív könyvek közül - 80000-100000 forintos tételek – idén talán csak kettő fog megjelenni, minden megcsúszott.

A karantén időszaka nagyon kiemelt néhány témát, ilyen volt a kenyér is. A bolt kínálata mindig is erős volt ebben - meglátszott a keresletben, hogy reflektorfénybe került a kovászolás, a liszt és az otthoni sütés?

Igen, valóban megerősödött ez a szegmens. Ennek nem csak a forgalom miatt örülök: fontos, hogy mind többen belelássanak a pékszakma szépségeibe és nehézségeibe. Néhány hónap alatt sokan megértették, miért drágább egy igazi kovászos, a saját konyhájukban jöttek rá arra, hogy mennyi munka, odafigyelés és fegyelem kell a jó kenyérhez. Tudatosabbá váltak az emberek – ez nagyon jó.

A legtöbben máig gasztrofotósként ismerik, Bocuse d’Or képei bejárták a világot, a sokak által követett csúcséttermek közösségei oldalain a fotói csalogatnak. Az elmúlt hónapok pangása itt is éreztette hatását?

Partnereim egy része megmaradt, de sajnos sok olyan van, aki csődöt jelentett. Nagyon pozitív változásokat azóta sem látok, hisz aki nem tud vagy nem akar kinyitni, annak nem fotózhatok, aki pedig fogad vendégeket, az sokkal jobban ügyel a költséghatékonyságra. A társterületeken is be kell húzni a nadrágszíjat – mindezekkel együtt úgy gondolom, hogy most az az időszak van, az az éra jön, amikor a szakmaiság felértékelődik.

Amíg az éttermekben nincs fizető vendég, addig csak keressük a megoldást; letagadhatatlan, hogy van az a minőség kategória, ahonnan nagyon hiányoznak a jól fizető külföldiek. Nem könnyű ilyenkor konyhát üzemeltetni: fizetik a rezsit, az embert, az alapanyagot, csak ember nincs, akinek a kész tányért kivihetnék. Azt viszont jó jelnek látom, hogy volt olyan éttermi üzletfelem, aki már most, előre fotókat rendelt, hogy ha visszatér az élet a normális kerékvágásba, neki már ott állhason a startvonalon.