Míg Hamvas Béla borfilozófiája közhellyé váló kötelező irodalom, a sör valahogy mindig a kulturális periférián mozgott Magyarországon. Az antik borkultúra áthatja a költészetet, de a „barbár” sör nem kerülhetett előtérbe, pedig „van valami rejtély a sör körül, amely rejtélyre voltaképpen sohasem jő rá emberfia.”- elmélkedik Krúdy egyik novellahőse. Lesz ebben változás? Bart Danival a magyar „sörforradalom” egyik elindítójával beszélgettünk új könyvéről, Az arany folyamról, a közelgő Főzdefesztről és mindenekelőtt sörről.

2011-től sok éven át egyike voltál azoknak, akik a hazai sör trendjeit meghatározták, az utóbbi pár évben kicsit eltűntél.

A Folyékony kenyér bloggal indult sok minden, de úgy látom, ma már egyre kevésbé olvasnak blogot az emberek, és egyre többen ismerik a jó söröket. 2011-ben még nagyon kezdők voltunk, minden újdonságnak számított. Amikor Kővári Gergővel kitaláltuk és meg is rendeztük az első Főzdefesztet a Palotanegyedben, az robbanó siker volt a közönség körében. Elindult valami, ami az elmúlt tíz évben a régi és új szereplőkkel óriásit fejlődött.

A Covid alatt is tartottam on-line sörkóstolókat, de végre volt időm sok engem foglalkoztató sörrel kapcsolatos kérdésnek utánaolvasni. Ismertem persze több mozaikot és a sörpiacot, de elsősorban az az út érdekelt, ahogy eljutottunk a sör mai állapotáig, megítéléséig. Rengeteget munkán átrágtam magam, így egyre inkább

megfogalmazódott bennem, hogy az eddigi magyar sörös könyvek egész más oldalról fogták meg ezt a sztorit. Nem írom le, mi a komló, mi a maláta,

klasszikusan az sem szerepel a könyvben, hogyan készül a sör, sokkal inkább az emberiség sörrel való kapcsolatának a története jelenik meg a könyvben.

Mit várjunk akkor a könyvtől?

BD: A régészeti munkák és feltárások eredményei mellett, ami igazán megragadott sok szerzőnél, a Fernand Braudel-féle történelemfelfogás, a mindennapok története, ami sokkal szuggesztívebben leírja az egyes korokat, mint a csaták, politikai események vagy évszámok. Ha belegondolunk az átlagember történelemről alkotott képét is jobban meghatározzák a történelmi regények, filmek által közvetített valóság, sokkal inkább bele tudják képzelni magukat egy-egy ilyen szituációba, és ezek a képek mélyebben meg is maradnak. A sör és a többi alkoholos ital a kultúra egyik alapja. Amikor elkezdtem írni a könyvet, volt egy olyan koncepcióm, hogy minden fejezet elején egy kis sörös novellát írok, ami az adott korban játszódik. Az írás későbbi szakaszában letettem erről, de a novellák megvannak, lehet, hogy egy következő könyvbe belekerülhetnek…

Több olyan művet olvastam el volt, ami nem is szorosan a témához kapcsolódott, de annyira lebilincselően, irodalmi igényességgel írt le egy-egy tevékenységet, hogy még akkor is izgalmas volt, ha abszolút nem értettem hozzá, mint például egy 18. századi hajóépítés részletes és számomra lenyűgöző leírása. Ezt a megközelítést éreztem magaménak, és egyébként is

igyekeztem kerülni a száraz, tankönyvi stílust,

nem akartam egy sokadik wikipédia-cikket írni a sörről, ami szinte bárhol a neten részletesen elérhető.

Említetted, hogy a novellák a fiókba kerültek, mégis a könyv egy kitalált, így-is-megtörténhetett-volna-sztorival kezdődik. Érdekes a nyitófejezetedben a sör meghatározása is.

Igen, valahogy így képzelem el az „ősember” első közös berúgását. Ma a sörre a gabonamalátával, komlóval készített italként gondolunk, de a sör ennél egy jóval tágabb fogalmi kör. Tulajdonképpen minden olyan alkoholos ital sörnek tekinthető, ami nem szőlőből vagy más gyümölcsből készül, illetve nem lepárlás útján állítják elő. Ezek a különböző cukortartalmú leerjedt nedűk voltak az emberiség első bódító italai. Mindenekelőtt a mézsör, ami nagyon sok helyen még ma is meghatározó ital, gondoljunk a skandináv és a balti népekre.

Nagyon izgalmas kultúrtörténeti és felfogásbeli megközelítés is kapcsolódik ehhez. A gabona és a hozzá szorosan köthető sör megjelenését a letelepedett folyamvölgyi kultúrák társadalmaihoz, a sumérekhez és egyiptomiakhoz köti sok régész még ma is. De számtalan lelet és elmélet azt bizonyítja, hogy a tyúk előbb volt, mint az a bizonyos tojás, az ember már jóval előbb használta a méz mellett az ősgabonákat – ősbúzát, rizst, cirokot – és a gabonák keményítőjéből kinyert cukrot, hogy elkészítse saját bódító alkoholos italát, a sört. Aztán persze a következő fejezetekben sorra veszem a sörtörténet fontos állomásait és eljutok a mai ipari sörök mellett a sörforradalomig.

Nem akarom a könyv minden poénját lelőni, beszéljünk egy kicsit a közelgő, Főzdefesztről. Miben lesz más, szerinted, mint az elsők?

A 2011-es elsőn, a Palotanegyedben még csak 4-5 igazán új és izgalmas sör volt, többek közt a Kővári Gergő által főzött Grabanc, az első magyar igazi American IPA. A kezdetben szkeptikus sörözők, kocsmák a hihetetlen siker hatására rámozdultak a „kézműves” sörökre. Sok kis sörfőzdének kitörési pontot, nagyközönség előtti bemutatkozást jelentett a Főzdefeszt.

Ma már évente több sörfesztivál van Budapesten és vidéken, rengeteg söröző és webshop kínálatában lehet válogatni, megváltozott, kinyílt a sörös világ. A legutolsó Főzdefeszt 2017-ben, öt éve volt, most ugyanerre a helyszínre, a Városligetbe sikerült helyet kapnia a fesztiválnak a június 17-19. hétvégére. Talán lesz egy kis nosztalgia is benne. Én a kommunikációban veszek idén részt, a fesztiválon inkább vendég szeretnék lenni, ami sokkal kényelmesebb és jó lesz beszélgetni, ellazulni a régi ismerősökkel.