Ha van búzasör miért ne lehetne köleses sör. Így gondolkodott Szilágyi András és laboratóriumban kikísérletezte az új magyar sörkülönlegességet.

A kisüzemi sörfőzés fellendülése még várat magára, de különlegességeket már most találni a piacon. Van gesztenyés sör, banán ízesítésű sör, csalános sör, gyömbéres sör és köleses sör. A köleses sör feltalálója Szilágyi András, aki sör és szeszipari technológusként végzett és laboratóriumban kísérletezte ki a köleses sör elkészítésének technikáját. Eddig körülbelül 5000 liter fogyott el belőle. A jászdózsai sörfőzdében főzik a megadott recept szerint, ami nem más mint: ivóvíz, köles, maláta, komló, sörélesztő.

Szilágyi András elmondása szerint múltja is van a köleses sörnek, ugyanis az ősmagyarok bozának nevezték a gyenge alkoholtartalmú, sörre emlékeztető italukat. A bozát köles, árpa, később kukorica erjesztésével nyerték. Magyar specialitás a"kun ser"vagy más néven  "kenyérser" is. Ez a kenyérsütés mellékterméke volt. A gabonamagvakat (köles, árpa, búza) megõrölték, víz és kovász hozzáadásával kenyeret készítettek, majd a kelesztett tésztát lapos, megforrósított köveken sütötték meg. Az  egyenlőtlen melegedés következtében a kenyér külseje sült meg, közepe nyers maradt. A félig sült kenyértésztát megtörték, vízzel telt edénybe tették. A kovásztól ez megerjedt, és néhány nap után savanykás, enyhén szeszes italt kaptak. Hogy bódító erejét növeljék, a gabona közé kender magját keverték. Megjegyzendő, hogy a boza a kábulat jelképe volt, "tiszta lelkű ember" nem ivott belőle.

Magyarországon a sörfogyasztás évi 70-71 liter körül alakul, amelynek a legkevesebb 90 százalékát a kőbányai Dreher, a soproni és a bécsi gyár állítja elő.