Magyar Konyha
2012. február 14.Erdélyben enni kell. A legjobb, ha megadja magát az ember a töltött káposztának, ludaská-sának, igazi nagy falusi traktáknak, ami a kedves vendégnek jár. A háziasszonynak meg az jár, hogy a kedves vendég végigegye mindazt, amivel a háziak kínálják, a gazda saját pálinkájától kezdve a kemencében sült kalácsig.
Aki csak egyszer is végigette Erdélyt, annak ugyanazok az ízek és illatok jutnak eszébe. A faszénen sült miccs (mititei), a vinetével és zakuszkával vastagon megkent pityókás kenyér illata, a csorbák savanykás, meg a juhsajttal megrakott puliszka íze. De hányan gondolnak rá, hogy ezek bizony mind román ételek? Ami jó, hamar teret nyer magának. De hát mit ettek a magyarok Erdélyben, ha a csorbát s a puliszkát mind csak később tanultuk el román testvéreinktől?
Ugron Zsolna könyvében (Úrilányok Erdélyben) ezekre a kérdésekre is választ kapunk. Zsolna erdélyi úrilány: összegyűjtötte főnemesi retyerutyája legjobb anekdotáit, ezeket szellemes, szórakoztató, életszagú, romantikus történetté fűzte, s mivel az anekdotákban (többnyire) mindig esznek, megtoldotta a kötetet a nagymamája szakácskönyvéből vett százéves receptekkel is. Ezekből aztán kiderül, hogy az őzgerincet fel lehet adni ribizlizselével, de hecsedlilekvárral töltött, borban párolt almával is. S hogy a ma méltatlanul mellőzött pástétomok igen jól megállják a helyüket uzsonnára, legyenek akár borjúból vagy nyúlból.
Ha pedig meg akarjuk tudni, hogyan válnak az erdélyi történelmi családok ünnepnapi fogásai egy ízig-vérig XXI. századi fiatalasszony hétköznapjainak alkotóelemeivé, el kell olvasnunk a könyvet. A legtöbbünk számára csak iskolai tananyagként ismert súlyos (és könyvszagú) erdélyi történelem hirtelen életszerű és szórakoztató valósággá válik, s meghökkenve tapasztaljuk, hogy bár mi soha nem éltünk kastélyokban, múltunkban több közös vonás található, mint valaha is gondoltuk.
Abban meg csak bizakodhatunk, hogy a könyv lapjain olyan szerethetően valóságos erdélyi főnemesek, illetve kései utódaik nem haragszanak nagyon unokatestvérükre, amiért minket titkos családi történetekkel szórakoztat.
