A cikk a honlapuk tartalmi és képi megújulása előtt készült.


Cikkek

Kenyér és bűn

Magyar Konyha

2013. december 11.

„A világ erőforrásai elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit, de nem elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki mohóságát.” Mahatma Ghandi hajdan bölcs szavai egy az egyben tükrözik a mai fogyasztói társadalom tipikus tünetét. Igaz, egyre többen vagyunk, akik odafigyelve, tudatosan kezdenek alább adni ebből a mohóságból – de még mindig nem elegen.

Elcsábítanak az akciós áruk, fölös nejlonszatyrokat veszünk, a sok kicsiből több kerül a kosarunkba, fel sem tűnik a termékek csomagolása, nem gondolunk arra, hogy a helyi termelőket is támogathatnánk a pénzünkkel, és csak kevesen vesszük a fáradtságot arra, hogy például az üres műanyagflakonokat mi mindenre használhatjuk még fel.

Csak pár példa arra, hogy honnan jön össze évente az a 2,5 milliárd tonna csomagolási hulladék, amelyet Európa „termel”, benne mintegy 3,5 millió tonnával (fejenként 500 kilogrammal) mi, magyarok. Az európai és magyar zöldek ezekre az adatokra reagálva mind ugyanazt mondják: lassan az emberek többsége nem tudja magát ellátni, növényt termeszteni, állatokat tartani, megvarrni vagy megjavítani valamit, és kényelmesen a boltok adta kínálatra támaszkodva él, de ne hagyjuk magunkat az orrunknál fogva vezetni a pénz és a fogyasztás világában, amely ekkora szeméthegyekhez vezet. A „ne hagyd magad” szemléletében pedig az első lépés: környezettudatosan kell vásárolni.

Bevásárlólista, bevásárlótáska, nagyobb kiszerelésű termék, kevésbé csomagolt termék, helyi idénytermék, újrahasznosítható csomagolás – az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft. (OHÜ) ezen „Zöldlista – vásárlóprogram” mentén igyekszik felhívni a magyar emberek figyelmét arra, hogy milyen apróságokon múlik a környezettudatosabb gondolkodás a vásárlásainknál.

Hulladékpiramis

„A világhírű amerikai professzor, Dennis Meadows gyakorlatát tudnám példaként felhozni arra, hogy hol kezdődik az odafigyelés, a »megmutatom, hogy meg tudom csinálni« gondolat – mondja dr. Wégner Krisztina, az OHÜ főosztályvezetője. – Ő egy egyszerű gyakorlatot ajánl. Fonjuk karba a két kezünket a mellkasunk előtt úgy, ahogy mindig is szoktuk. Nézzük meg, hogy melyik kezünk van felül, majd csináljuk meg fordított kézzel. Amikor egy-egy előadásán gyakoroltatja ezt a hallgatósággal először nevetni valóan bénán próbálják a cserét megcsinálni az emberek, ám minél többször csinálják, annál könnyebben sikerül. A professzor három következtésre hívja fel mindezzel a figyelmet. 1. A szokatlan dolgokat sem lehetetlen megcsinálni. 2. Ha kezdetben egy kicsit ügyetlenkedünk is, a végén elérjük az eredményt. 3. Ha ötször-tízszer megcsinálsz valamit, egy idő után már szinte nem kell odafigyelned rá, menni fog magától is. Ugyanez igaz a saját »hulladékgazdálkodásunkra« is. Csak az első pár alkalommal kell átgondolnunk, utána már szokásunkká válik, hogy bevásárlólistát készítsünk, hogy vigyünk magaddal szatyrot, vagy hogy ne több apró, hanem egy nagyobb kiszerelésű terméket vegyünk.”

A Zöldlista – vásárlóprogram ötlete és koncepciója részben az OHÜ saját „kútfőjéből” származik, részben az uniós direktíva hulladékhierarchiája alapján készült. Ezen piramis csúcsán a hulladék elkerülése áll, azon egyszerű logikából fakadóan, hogy ami nem keletkezik, az nem okoz problémát. Megelőzés, újrahasználat, újrahasznosítás, energetikai hasznosítás, ártalmatlanítás – ez a fontossági sorrend a hulladékpiramis hierarchiájában a csúcstól lefelé menet.

Ha például bevásárlólistát készítünk, és nem vásárolunk olyan terméket, amelyet a boltba indulás előtti eredetileg nem akartunk, azzal is teszünk valamit a jó ügyért – és mellesleg csökkentjük a saját kiadásainkat. „Nálam már bevett szokás a cetli, de egyszer, amikor siettemben nem készítettem el, a vásárlás után otthon arra kellett rádöbbennem, hogy húsz százalékkal több olyan dolgot vettem, mint amit eredetileg akartam. Listával a kezedben két dolgot kerülsz el: nem veszel fölösleges badarságot, és nem léped túl azt a vásárlási  összeget, amire felkészültél. A harmadik dolog, amit még nyersz rajta, az egy gasztroenterológus által megfogalmazott igazság: a szezonalitást is figyelembe véve egészségesebben tudsz étkezni, ha átgondolod, hogy mit veszel meg.”

Élelmiszer a kukában

Persze a kísértés nagy, ha egy bevásárlóközpontban sorra jönnek szembe az „akció” feliratú táblák, és annak is külön pszichológiája van, hogy úgy rendezzék be a polcokat, hogy minél könnyebben elcsábulj a kínálat láttán, és inkább a szemmagasságban lévő, drágább termékre figyelj fel, mintsem az alul elhelyezett olcsóbbra. A főosztályvezető felhívja a figyelmet arra a mellbevágó tényre, hogy a megvásárolt élelmiszerek igen magas százaléka a kukában végzi, sokszor bontatlanul. A legpazarlóbb (angol, német, francia) háztartásokban keletkező élelmiszerhulladék mennyisége éves szinten akár a fejenkénti 70 kilót is elérheti, szemben a mi 40 kilós „bűnünkkel”. Ennek elkerülése végett több, lakossági szemléletformáló kampányt is indítottak Európa szerte az elmúlt években.

Az élelmiszer-pazarlás ugyanis nemcsak pénzügyi kérdés, hanem komoly környezetkárosító hatása is van, onnantól kezdve, hogy a kidobott élelmiszerek megtermeléséhez felhasznált energia és víz is kárba vész. Miután a fejlettebb országokban több fogy a tejből, a húsból, a zöldségből és a gyümölcsből, s elsősorban ezek – a legnagyobb víztartalommal bíró – élelmek kerülnek a szemetesbe. Egy számítás szerint, az évente kidobott élelmiszer termeléséhez felhasznált öntözővíz elegendő lenne 9 milliárd ember háztartási vízigényének fedezésére. Néhány ország már odáig jutott, hogy komolyan tervbe vették az „élelmiszer-pazarlás elleni oktatás” tantervbe vételét az iskolákban. Magyar szakértők a hazai viszonyokat elemezve azt látják, hogy az idősebb korosztály kevésbé dobja ki az ételt, a kenyér szemétben landolását pedig – főként hagyományos neveltetésükből fakadóan – egyenesen bűnnek tartják. (A Magyar Élelmiszerbank Egyesület internetes oldalán számos praktikát és receptet kínálnak a megmaradt, de még fogyasztható ételek feldolgozására.)

Gyakran kerül a bevásárlókosarunkba „kettőt fizet, hármat kap” típusú áru is (főként tisztítószerek vagy nem létfontosságú kütyük), s bár a magyar emberek egy része odáig már eljutott, hogy megnézi az élelmiszerek E-számát, lehetőleg kerülve a túl sok adalékanyagot tartalmazó termékeket, de a nagytöbbség még mindig nem gondol bele: a megvásárolt áru mennyisége felett is ő dönt. Mint ahogy arról is, hogy szeret-e pénzt kidobni a nejlonzacskókra, vagy otthonról visz magával saját, jól bejáratott, akár a válltáskában hordható, összehajtogatható szatyrot.

„A nyugati társadalmakban élelmiszerből egy évben összesen mintegy 400 eurónyi ételt dobnak ki, a drága anyagból készült csomagolásról nem is beszélve. Ha ezek a csomagolások szelektálva visszakerülnének, akkor az egy pozitív spirált generálna, hisz akár magántőkét is érdemes volna integrálni a hulladék, mint érték újrahasznosításába, és ez munkahelyeket teremtene. Az Európai Unió kimutatta, hogy ha valamennyi tagállama a lehető legjobb technológiát használná az újrahasznosításra, és elegendő anyag kerülne vissza a lakosság, illetve az áruházak kötelező hulladékgyűjtéséből, akkor 400 ezer új munkahelyet lehetne teremteni az unióban, ebből hazánkra is jutna jó pár ezer munkalehetőség” – mutat rá az OHÜ munkatársa.

A csomagolóanyagok mennyiségének csökkentéséért történtek olyan állami intézkedések (lásd termékdíj), amelyek pénzügyileg arra ösztönzik a cégeket, hogy megfontolják, mibe teszik a termékeiket. Dr. Wégner Krisztina elmondása szerint ennek köszönhetően a zacskókibocsátásban nagy a visszaesés, és a PET palackok is azért lettek vékonyabbak, mert azzal is spórolnak a gyártók a termékdíjon.

Nyomásgyakorlás

A „kereslet határozza meg a kínálatot” elv mentén mi magunk is tehetünk azért, hogy például kevesebb (papír vagy műanyag) tojásdobozt gyártsanak, ha eltesszük és újrahasználjuk a régebben vásároltakat. A műszaki termékeket gyártóknak már fel kell tüntetniük, hogy egy termékük mennyi energiát fogyaszt, vagy hogy egy mosogatógép hány liter vizet használ el egy-egy alkalommal. De az már rajtunk, vevőkön múlik, hogy az energiatakarékosabb áruból vásárolunk-e többet, a gyártókat ezek előállítására ösztökélve, vagy sem. „Merjünk élni a vásárlók adta jogainkkal” – mondja az OHÜ főosztályvezetője, aki szerint az sem tudatosult sokakban idehaza, hogy ha a bevásárlóközpontokban a hazai termékeket keressük, akkor a – többnyire külföldi – multinacionális cégek is ehhez az igényhez fognak igazodni. Ők a profitért dolgoznak, s ha mi az idényjellegűt keressük, vagy számon kérjük az adott élelmiszeráruházon, hogy nincs kiírva, mi a magyar termék, akkor előbb-utóbb elérjük a célunkat.

Az ötletességünket élhetjük ki, ha kitaláljuk, milyen módon hasznosíthatjuk újra az olyan hulladékokat, mint a tejtermékek műanyagpoharai (virág- vagy fűszernövény-ültetés), az öblítős palackok (asztali ceruza- és tolltartó), az italos pet-palackok (madáretető, kerti virágtartó, játék, háziállatok tálkája). Ehhez hasznos tippeket, trükköket, praktikákat találunk az interneten, böngésszünk bátran.

„Jön a karácsony, az év legnagyobb bevásárlásának időszaka, amit szintén meg lehet élni környezettudatosabban – vallja dr. Wégner Krisztina. – Ahelyett, hogy az utolsó pillanatban, Aranyvasárnap egymást agyontaposva járjuk a boltokat, inkább jól átgondoltan készüljünk arra, hogy kit mivel akarunk megajándékozni. Gondoljuk át, mennyivel szebb és kreatívabb például egy talán otthon is fellelhető, organza függönydarabba csomagolni az ajándékunkat, mint a tucatáru csomagolópapírokba. A mértéktelen terülj-terülj asztalkámnál többet ér a kevesebb étel, a magunk készítette szép asztali díszekkel. Ajándékozzuk meg magát a karácsonyt is a környezetet óvó odafigyelésünkkel. A komfortzónánkból kissé kilépve, de jó szokásokkal teli karácsonyt kívánok mindenkinek!”

Ünnepeljünk békében a természettel

Százezer tonna. Ekkora mennyiségű karácsonyi csomagolópapír fogy Európában évente – az év vége felé. Pedig a karácsonyi nagybevásárlás, vendéglátás és ajándékozás során csak egy kicsivel kell több a tervezésben ahhoz, hogy a természetet is megajándékozzuk egy aprósággal: az odafigyeléssel.

A brit kormány megunta a pazarlást. Miután egy két évvel ezelőtti felmérésből kiderült, hogy a britek 365 ezer kilométernyi csomagolópapírt, 125 ezer tonna műanyag- és tízmillió pulykacsomagolást, valamint 25 millió karácsonyi pudingdobozt dobnak ki az ünnepek alatt és utána. A szigetország kormánya úgy döntött, hogy a jövőben elejét veszi a háztartások mértéktelen karácsonyi szeméttermelésének. Mivel komoly milliókat kell áldozni a közpénzekből az ünnep alatt termelődött szemét elszállítására és tárolására, a brit kormány a „zéró pazarlás gazdaságának” jegyében arról akarja meggyőzni a kiskereskedőket és a gyártókat, hogy csökkentsék az ünnep alatt felhasznált csomagolóanyag mennyiségét, s ebben a svéd példát követnék. A skandináv országban ugyanis törvény teszi lehetővé, hogy a vásárlók visszavigyék a használt csomagolást abba az üzletbe, ahol az árukat vásárolták.

Bár mi még nem tartunk ott, ahol a svédek, de az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft. (OHÜ) a Zöldlista – vásárlóprogramja keretében már több lépést tett a karácsonyi hulladékhegyek csökkentéséért. Tavaly, az ünnepek alatt majd hétezer vásárlót kérdeztek meg a vásárlási szokásairól, advent szombatjain és aranyvasárnap, tizenöt Tesco hipermarketben szólították meg az áruházba látogatókat. Az áruházak bejáratánál minden érdeklődő hűtőmágnest kapott, amely a környezettudatos vásárlás hat pontjára hívta fel a figyelmet. Aki ezen szempontok szerint töltötte meg a kosarát, bevásárlókocsiját, az egy kis ajándékban részesült az üzletsoron felállított hoszteszpultnál.

A kérdőívek összesítéséből kitűnt, hogy egyre többen vannak, akik környezettudatosan vásárolnak, és többé-kevésbé alkalmazzák a környezetbarát megoldásokat, fortélyokat, de az is látható volt, hogy a környezettudatosság kicsit háttérbe szorul, ha az ajándékok csomagolásáról van szó. A legtöbben (42 százalék) még mindig a hagyományos karácsonyi csomagolást használják, ugyanakkor vannak, akik keresik az újrapapírból készült csomagolókat (29 százalék) és a többször is felhasználható papírtasakokat (36 százalék).

A karácsonyi nagybevásárlás, vendéglátás és ajándékozás során csak egy kicsivel kell több a tervezésben ahhoz, hogy a természetet is megajándékozzuk egy aprósággal: az odafigyeléssel. Az ünnepi bevásárlólista elkészítése átgondoltságra készteti az embert, érdemes az előző évek tanulságai alapján összeállítani a menüt (például: ha mindenki jól lakik a székelykáposztával, felesleges mellé még két fogást főzni). Ajándékozás előtt óvatosan puhatoljuk ki, vagy kölcsönösen írjuk le egymásnak egy cetlire, hogy mire vágyunk igazán, így elkerülhető a karácsonyfa körüli feszengés is, amikor kiderül, hogy nem azt kaptuk, amire számítottunk.

A díszítésnél használjunk olyan természetes díszeket, amelyek feleslegessé válva nem terhelik a környezetet (pl. alma gyertyatartó, fából és szalmából készült karácsonyfadísz). Bár a műfenyő valóban nem túl szép és kicsit megtörheti az ünnep varázsát, mégis sokáig használható és nagyon sok fa megkímélhető a kivágástól. Ha ragaszkodunk az igazi fenyőhöz, éljünk a földlabdával árusított fenyők vásárlási és visszaváltási lehetőségével. Ha mégis a hagyományos vágott fa mellett döntünk, akkor tájékozódjunk a városunkban az ünnepek utáni elszállításról (az ablakon kidobott fenyő nem vet kedvező fényt a lakóközösség tagjaira).

Ébresszük fel és hagyjuk kibontakozni a bennünk élő kreatív gyermeket: barátainkkal, gyerekeinkkel bátran vegyünk részt a karácsonyi kézműves foglalkozásokon, ahol csinos díszek és ajándékok készíthetők. Az ajándékcsomagolásnál gondoljuk végig, tényleg szükséges-e a papír és a szalag? Környezettudatos megoldást jelenthet, ha környezetbarát, újrahasznosított papírba rejtjük a meglepetést és természetes anyagból készült (például len) szalaggal kötjük át. Hasznos alternatíva az ajándéktáska is, amiből „vándortáska” is válhat, akár évekig oda-vissza használva. Ha pedig nagyon elhavazódtunk az ünnepi előkészületekben, akár egy szép szalag is megteszi jelképes csomagolásként.

Akik csatlakozni kívánnak a tudatos vásárlók mind népesebb táborához, azok sok hasznos információt találnak a www.szelektalok.hu/zoldlista oldalon.