Az érsekcsanádi Rév csárda egyedülálló Magyarországon, ugyanis igazi halászlevet kínál. Tinusz Gábor tulajdonos és Kocsis Ferenc halfőzőmester „halászos halászlének” nevezi, hogy megkülönböztessék a mai magyar halászlé-realitástól.

Azért adták a „halászos halászlé” nevet a halászlevüknek az érsekcsanádi Rév csárda mesterei, mert így főzték (főzik) ezt a halászok minden magyar halászterület környékén, másrészt pedig a „halászlé” kifejezést az éttermi köznyelv másra használja. (Kedvezőtlen, de gyakori esetben az alaplevet összeturmixolják a kifőtt haldarabokkal, és ebbe a sárszerű, jó előre elkészített halfőzelékbe főzik bele a friss vagy nem friss haldarabokat. A módszer lobbija azért száll síkra, hogy ebből a készítményből „szegedi halászlé” néven hungarikum legyen.)

A Rév csárdában rendeléskor teszik fel a bográcsot nyílt tűzre. Ezután lobogva forrva főzik mindvégig, mintegy 30-35 percig. A vendég vár az ételre, nem fordítva. Bár nem akarnak részt venni a „bajai kontra szegedi” vitában, adnak hozzá friss házi gyufatésztát is, ahogy a bajaiak szokták. Nagyon fontos a tűzifa minősége: hacsak lehet, vörös fűz usza dékfát használnak a Dunából. A folyóba került faágakat a folyó forgatja, kiáztatja, néha kiteszi a partra kicsit száradni, aztán megint továbbviszi, megint partra teszi. Alacsony vízálláskor a fa kint marad, csontszerűre szárad. Ez azután könnyen lángra kap, gyorsan ad le nagyon erős hőt, biztosítja azt, hogy a lé a bográcsban hamar felforrjon, végig zubogva lobogjon, s végül sűrű, selymes, homogén lé alakuljon ki. Ennek a fának ugyanakkor „a füstje sem csíp”. (Ha nincs elég usza dék fa, akkor is vörös füzet vagy nyárfát használnak, más módon szárítva.)

A teljes cikket és az "igazi" halászlé hozzávalóit magtalálja a Magyar Konyha szeptemberi számában!