Bár Csapody Balázs, a szemesi Kistücsök tulajdonosa most nyilván megorrol rám, mert déli meg északi partról beszélek, holott a tó körül szerinte csak régiókban szabad gondolkodni. Mégis azt mondom, az ő szűkebb pátriáját, a boglári, szemesi régiót leszámítva a déli part békésen szunyókál, elaludt még az 1980-as években. A füredi–csopaki borvidék pedig dübörög.

A magyar tengert körbejárva az izgalmas új helyek szinte kivétel nélkül mind a Balaton-felvidéken találhatók. Feltűnő már a nyitvatartási idő is. Az északi parton minden jobb hely működik már május közepétől, Siófok környékén viszont továbbra is az „egynyaras” szemlélet uralkodó. Csapody Balázs mondja is, nem adna működési engedélyt azoknak, akik nem hajlandók nyitva tartani legalább október elsejéig. Meghökkentő a kínálat is. Az aranypart olyan, mint valami retro érettségi találkozó, a levegőben a fáradt olaj, a fokhagyma átható illata érződik („Két forint a forró lángos, éljen soká Kádár János!”), itt még mindig lubickolnak a vízben olyanok, akik szentül hiszik, hogy a hekk balatoni hal, és szemük se rebben, ha a lángos kínai porból készül. Zánkán vagy a fövenyesi strandon, Badacsonytomajban, a Kishableány bisztróban (ahol a régi balatoni életérzésből gasztronómiai tréfát csinálnak) már a modern beach food lehetőségein gondolkodnak: a lángos-hekk-palacsinta szentháromságát akarják lecserélni harcsakolbászos, busás hamburgerre, valamilyen eredeti tóparti street food létrehozásán törik a fejüket. Ez az újító szándék jellemzi azt a néhány helyet is, amelyet most bemutatunk.

Márga bisztró

Új hely, de régi ismerős: a Szent Donát pincészet étterme a csopaki hegyoldalon, a borászat tulajdonosa, Kovács Tamás és a Mák bisztróból jól ismert Deli János közös vállalkozása. Nevét a dűlőkre jellemző agyagos, mészköves kőzetről kapta. A pompás balatoni panorámával rendelkező, elegáns helyet sokak szerint étteremnek kellene hívni, nem pedig bisztrónak, ám az elnevezés nem véletlen: a Márga „laza és családias hangulatú, regionális bisztrókonyha” akar lenni, könynyed, ám ínyencfogásokkal. Ilyen a máris sikeres tökmagos nyúlterrine narancsos répasalátával, a vaddisznószűz feketegyökérrel, laskagombával és puliszkával, valamint a meghökkentő (és izgalmas) mákos guba. Környékbeli alapanyagok: tapolcai pisztráng, a szentgáli Élő Bolygó Alapítvány tehénsajtjai, saját fűszerkert, házi levendulaszörp és -fagylalt, még mandulát is szüretelnek. Deli udvariasan azt mondja, mint sokan mások: ő is Csapody Balázs köpönyegéből bújt elő. A Kistücsök tulajdonosa azonban – Jahni László séffel – több mint húsz éve bűvészkedik, együtt nőttek fel a törzsvendégekkel, ma már senkit sem zavar, ha felteszik az étlapra a harcsafi lét mangalicafüllel. A Márgában viszont még most is sokan keresik a rántott húst rizsával...

Pura Vida

A Pura Vida bisztrót Tapolca Fő terén találjuk. A név szó szerint azt jelenti: „teljes élet”. Spanyol életérzés, ne habozzunk, mondjuk ki: az élet szeretete. Ez egy mediterrán stílusú családi bisztró, az Árkosi család vállalkozása, ahol a családfő üzletvezetőként, pincérként dolgozik, az aszszony, Erika kilencéves kora óta főz, Alexandra pedig, a nagylány a pult mögött áll. Bár többnyire egyáltalán nem áll. Kedvencük a fehérboros feketekagyló-leves, a tejesbárány vörös lencsével, a házi mangós panna cotta. A menü naponta változik, hol rozmaringos újkrumplilevest, hol cukkinis rizottót, máskor rókagombás tagliatellét kínálnak.

Az alapanyagok frissek, az elkészítési mód hagyományos, de hibátlan. A Pura Vida a most divatos vintage stílust ötvözi a „káliság” (a Káli-medencére jellemző) életérzéssel: réginek látszó art deco, modern klasszikus berendezés, egységes színharmóniában, könnyed és elegáns, megbolondítva egy kis bisztróhangulattal. A sous-chef Nagy László, aki Ausztriában tanult. Belle boutique, mondhatnánk a reklám szövegével: jó hely.

Sparhelt bisztró

Az év balatoni meglepetése a füredi Sparhelt bisztró a város régi szívében, a városháza melletti üzletházban. Nem nehéz megtalálni, mert egy kiszuperált sparhelt áll a járdán, a falon meg egy modern design tűzhely, az étterem jelképe. Az öreg sparheltre ültettük Elek Balázs séfet, remélve, nem égeti meg magát ezzel az újabb kalanddal, amibe, egyelőre úgy tűnik, testestől-lelkestől belevetette magát. Vannak tapasztalatai, hiszen dolgozott a budapesti Kempinski Hotelben, majd a budakeszi Veritas Borbisztróban volt konyhafőnök.

Ez a hely is a vintage stílus bűvöletében él, bár játékosabb, mint a tapolcai Pura Vida.Mindkettő fő ékessége ugyan a kékre festett régi présház kapu, ám a Sparhelt egyértelműen a mediterrán színeket részesíti előnyben, levendulakék szalvéták keverednek a régi jégszekrény türkizkék árnyalatával. Látványkonyha, laza, remek hangulat, a környék válogatott borkínálata és friss, válogatott alapanyagokra építő, modern európai bisztrókonyha. Havonta változó étlap. Főszezonban nyolc órától reggelit is kínálnak.