Magyar ízek

Salamon Csaba

2020. június 5.

A kényszerű bezártság idején egyre nagyobb figyelem irányul az otthon megtermelhető konyhakerti növényekre. Jobb, ha nem kell minden apróságért boltba szaladni, és a home office mellett talán több idő is jut ilyesmire. Finomabb a saját termés, öröm is van benne, és így a gyerekek a tananyag mellett élőben ismerkedhetnek meg a minket körülvevő világgal. Ez a hobbi ráadásul megmaradhat a vírus utáni időkre is.

Szép az, ami érdek nélkül tetszik. Immanuel Kant alaposan kifejti, példákkal is megvilágítja közismert definíciójának hátterét. „A virágok szabad természeti szépségek. Hogy egy virágnak miféle dolognak kell lennie, ezt a botanikuson kívül aligha tudja más; és ismerje bár fel a virágban a növényi ivarszerveket, ezt a természeti célt maga a botanikus sem veszi tekintetbe akkor, amikor ízlésével ítél a virágról.”

Ennek fordítva is igaznak kell lennie: egy növény akkor is lehet szép, ha egyébként meglehetősen profán érdekből, emberi elfogyasztás céljából ültetjük. A konyhaablakba fűszernövényeket ültető háziasszonynak, a konyhakertet kerítő, gyümölcsfákat nevelgető kertésznek sem kell a „dísznövényi” szépségről lemondania,

egy virágzó padlizsán, egy finom levélzetű paprikanövény, vagy akár egy cserépnyi bazsalikom is szemet gyönyörködtető lehet.

Egy városi lakás és egy kertes ház természetesen különböző lehetőségeket kínál az önellátás mértékére. A lakások ablakaiban, cserepekben vagy balkonládákban fűszernövényeket, kisebb levélzetű salátaféléket, csili- vagy paradicsombokrocskákat tarthatunk.


Fűszernövényekből szaporítóanyagként a boltban, fogyasztási célra árult cserepes növények is megteszik, egy bazsalikom például hónapokig elél az eredeti cserépben, ha rendszeresen locsoljuk. Pesztónyi mennyiséget persze nem fog teremni, de néhány levelet mindig szüretelhetünk róla. Ha kezd termetesebbé válni, átültethetjük nagyobb cserépbe. Cserépre termett, kompakt fűszernövény a metélőhagyma, avagy snidling is, amelyet ha ollóval rendszeresen tövig nyírunk, mindig újra növekedésnek indul.

BALKONLÁDA

Ha balkonládára is van hely, magvetéssel is próbálkozhatunk. Különleges salátaféléket, például rukkolát, mustárlevelet, vagy akár levélpetrezselymet termelhetünk: a finoman elmunkált földbe, sekély barázdába szórt magokat leheletnyi földdel takarjuk, és ha folyamatosan nedvesen tartjuk, előbb-utóbb szüretelhetjük a friss, gyenge leveleket. A nagyobb szemű vetőmagok könnyebben kikelnek, ezért

aki biztosra akar menni, spenótot, mángoldot vagy céklát is vethet.

Bár a mángold vagy a cékla termetesre tud nőni, korai szürettel megakadályozhatjuk, a hónapos retek méretű cékla pedig különleges, levelestül fogyasztható csemege.

A vetéssel, tőtávolsággal kapcsolatos tudnivalók a vetőmag tasakján megtalálhatók, de mivel bébinövénynek szánjuk őket, a megadottnál sűrűbben vethetjük a magokat. Kerti föld hiányában az ültetőközeget is meg kell vásárolnunk. A sima virágföld helyett, ha kapunk, inkább a kifejezetten zöldségtermesztésre szánt földkeverékeket válasszuk.

A piacokon, barkácsáruházakban törpeméretű csili- és paradicsomfajták palántáit is megvásárolhatjuk. Ezek is elférnek bárhol, de ha egy növénynek nem a „zöld” részeit, hanem a virágokból fejlődő termését szeretnénk élvezni, beporzásra, a szél és a rovarok munkájára – tehát szabad levegőre, legalább egy nyúlfarknyi erkélyre – is szükségünk van. Egy erkély, terasz vagy gang nagymértékben növeli a lakás zöldségtermelő kapacitását. Vödör méretű cserepekbe akár karós paradicsomot is ültethetünk – kezdőknek a koktélparadicsomfajták ajánlhatók, mert ezeket nem kell metszeni, korán és sokáig teremnek.


Ha kitesszük őket, nagyobbra is nőnek, és a napon aromásabbak lesznek. A cserepes fűszernövények kiszabadításakor legyünk óvatosak, az életüket üveg mögött eltöltő növények leveleinek idő kell, hogy hozzászokjanak a közvetlen napsütés UV-sugaraihoz, ezért eleinte csak napi 1-2 órára, szórt árnyékba rakjuk ki őket, különben megperzselődnek, leszáradnak. A piacokon vett palántákkal nincs ilyen probléma, mivel azokat az UV-fényt kevésbé megszűrő fóliasátor alatt termesztik.

Amennyiben a társasház udvarral is rendelkezik, vagy van saját kertünk, egy napsütötte területen (napi néhány óra szórt árnyék nem akadály) zöldségnövények termesztésébe is foghatunk. Ha csak egy négyzetmétert kapunk, azon egy tökbokor pont elfér.

Cukkini, patisszon, indátlan főzőtök talán a legalkalmasabb arra, hogy az első saját zöldségünket megtermeljük: nem igényel különösebb ápolást,

és a bukolikus hangulatú, hatalmas levelek alól sokáig szedhetjük az ízletes terméseket. A tökfélék vetése az év 100. napja, azaz április 10. körül esedékes, de májusban sem késő; a piacon kész palántákat is vásárolhatunk. Először a növény helyét kell elkészíteni: az 1x1 méteres területet megtisztítjuk, a közepén kapával egy lavórnyi mélyedést (fészket) készítünk, amelybe valami nagyon tápanyagdús ültetőközeget: kerti komposztot, gombatrágyával dúsított földet teszünk. Ezek hiányában kihasználhatjuk, hogy a tök nagyon jól hasznosítja a bomló szerves anyagot is, így komposztra való, friss konyhai zöldhulladékot (növényhéjat, csutkát, tojáshéjat, kávézaccot stb.) is tehetünk a fészekbe, majd 5-10 centi földdel betakarjuk.

Vetés előtt alaposan locsoljuk be a növények helyét.

Ha magot vetünk, egy fészek közepébe öt-hat szemet tegyünk, és a kikelő növénykékből hármat tartsunk majd meg; palántából két-három darabot ültessünk. A nyár első felében megjelennek az első sárga virágok, majd az első tökbucik. Jobb őket „bébi” méretben szedni – ekkor sokkal finomabbak, és minél gyakrabban szedjük, annál több virágot és újabb termést hoznak.


Ha a levelek alatt elbújva valamelyik termés kicsit megnő, jó lesz főzeléknek. Különleges ételeket lehet készíteni a nagyméretű virágokból – inkább a növény szárán vagy külön száron ülő hímvirágokból szüreteljünk, így termésről sem kell lemondanunk. A tököket jellemzően töltve készítik el, vagy valamilyen tésztába mártva egyszerűen kisütik.

Komposzt: A kerti hulladék újrahasznosításának kézenfekvő módja a komposztálás. Sokféle módszert lehet olvasni, de ha semmi mást nem teszünk, csak a faleveleket, vékonyabb gallyakat, konyhai  zöldhulladékot, még nem virágzó gyomokat, kávézaccot, tojáshéjat, lenyírt gyepet vegyesen egy kupacba gyűjtjük, nagy valószínűséggel tavaszra már lesz érett komposztunk. A könnyen tömörödő fűnyesedéket terítsük szét, mert berothadhat.

Összeállíthatunk faanyagból egy szellős tárolót, kb. 2 m3-es térfogat még egy kisebb társasháznak is elegendő lehet. Érdemes az egyik oldalát könnyen eltávolíthatóan rögzíteni, így tavasszal könnyebb a kupac tetejéről a még éretlen maradványokat félretenni, mindaddig, amíg a fekete, virágföldszerű, érett komposztrétegig jutunk.

A kitermelt komposztot felhasználás előtt meg kell rostálni (pl. egy kicsi műanyag rekesszel, a zöldségestől biztos kapunk).  A rostán a vessző- vagy kavicsdarabok mellett kövér, roppanós, fehér pajorok tömkelege is fennakadhat – ne pusztítsuk el őket, ők rózsabogarak lesznek, a korhadékot morzsolják nekünk, szóval a  barátaink. A komposztálás további előnye, hogy így legkésőbb egy éven belül előkerülnek az elveszettnek hitt hámozókések is.

VETEMÉNYES

Ha igazi veteményes kialakítására is helyet kapunk, lehetőségeink tovább bővülnek. A zöldségágyás praktikusan 3-6 méter hosszú, és tetszőleges szélességű lehet; vízszintesnek kell lennie, ezért ha kicsit lejt, inkább szabdaljuk több, vízszintes táblára. Alakítsuk ki a megfelelő, tápanyagdús, minél inkább víztartó talajt: terítsünk rá kb. 10 cm vastagon gombatrágyát vagy kerti komposztot (persze érett istállótrágya is „megfelel”), és ássuk bele. Kis területet feltölthetünk készen kapható termőközeggel is.


A növényeket meghatározott időszakban kell vetni: más-más a hőigényük, különböző idő alatt válnak fogyaszthatóvá – például a bab esetén nyilván tovább tart, ha a babszemeket szeretnénk fogyasztani, mintha csak a biológiailag éretlen, zöld hüvelyeket. Valamelyik növény a fejlődéshez a tavaszi, nyár eleji hosszú nappalokat igényli, ezért későbbi vetéssel nem adnak sok termést. Májusban vethetünk még babot, uborkát, és ilyenkor van a palánták (paradicsom, paprika, padlizsán, zeller) kiültetésének fő időszaka is. A nyár vége felé érdemes spenótot, salátaféléket vetni, a friss leveleket még ősszel „lelegelhetjük”.

A nagymama konyhakertjének alapját jelentő sárgarépa, petrezselyem, zöldborsó vetése kora tavasszal esedékes. Június közepéig vethető a sárga hüvelyű zöldbab: könnyen kikel, nem kényes, s szüret után idővel a növény újra virágzik, és újabb hüvelyeket hoz, így őszig folyamatos a termés.


Magvetésnél a vetőmagok csomagolásán ajánlott sor- és tőtávolságból érdemes kiindulni, de vonalzót azért nem kell használnunk. A vetés mélysége is növénytől függ: az egészen apró magokat (pl. répa, petrezselyem, saláták) csak egészen sekélyen, a szerszám nyelével húzott 1-2 cm mély nyomba kell szórni, és nagyon kevés laza földdel betakarni. A nagyobb magokat – borsó, bámia (okra), bab stb. – legalább 5 cm mélyre lehet vetni. Általánosságban:

minél mélyebbre kerül a mag, annál kevésbé szárad ki a talaj körülötte,

viszont a kis magokból kinövő gyenge hajtások nem bírnak a több cm vastag föld alól kinőni. A magok soron belüli távolsága is a magok méretével arányos: a nagyobbakat már a végleges tőtávolságra, az apró magokat sűrűn vetjük, majd a kikelt növényeket egyeljük.

A palánták közül minden bizonnyal paradicsomból fogy a legtöbb. A saját munka gyümölcsét jelentő paradicsom íze eleve édesebb, de ha a nagyüzemi célra nemesítettek helyett hagyományos fajtákat választunk, még szembetűnőbb lesz a különbség. A nagyméretű ökörszívek, a friss, savas karakterű sárga paradicsomok, a különféle színű-alakú koktélparadicsomok – különösen, ha a szabad levegőn érnek – a tápoldatos vízkultúrában termesztett bolti minőséghez képest a paradicsomok új világát jelentik.


Ültetéskor a palánták helyét (paradicsom esetén 60 cm sor és tőtávolságot tartva) iszaposra öntözzük, és ebbe tesszük a növényeket. A paradicsomokat mélyebbre is ültethetjük ahhoz képest, ahogy a cserépben voltak, az alsó levélig is földbe kerülhetnek, mivel a szárukról is gyökerek nőnek. A hagyományos paradicsomfajták mellé támaszték, azaz egy embermagasságú karó is kell.

Növényorvoslás: Esős időben növényeinket megtámadhatják a gombás betegségek, elsősorban a tökfélék és a paradicsom szenvedhetnek tőlük. Egy kis kézi permetezővel és némi „barátságos” növényvédő szerrel megelőzhetjük a nagyobb károkat.

A töknél a lisztharmat a fő veszélyforrás, ami ellen egyszerű kéntartalmú szereket vethetünk be.

A hagyományos paradicsomfajták több veszélyes betegséget is elkaphatnak, ellenük a biotermesztésben is használt réz (pl. bordóilé) általában hatásos ellen-, pontosabban megelőző szer.

A kén vagy a réz ugyanis a leveleken található spórákat pusztítja el – ha a pára vagy az esővíz hatására már kifejlődnek és a növény szöveteibe hatolnak, a gyógyítás sokkal nehezebb. Ezért a  permetezést várható eső előtt, vagy párás, fülledt idő esetén érdemes elvégezni.


INDIÁNSÁTOR

Vetés, palántázás után a növényeinket már csak locsolni, a gyomoktól megszabadítani, esetleg permetezni, majd szüretelni kell. A karós paradicsomok kicsit bonyolultabbak: ahogy nőnek, szárukat a karóhoz kell kötözni. Fontos tennivaló a levelek töve és a szár között 45 fokban felfelé törő, úgynevezett hónaljhajtások folyamatos eltávolítása. A trópusi paradicsom ugyanis először szép, nagy, terebélyes bokrot növesztene, és csak utána hozná a virágokat, de a mi klímánkon erre nincs ideje.

A legjobb, ha hetente átnézzük a növényeket, így a mellékhajtásokat fiatal korban, a növény gyengítése nélkül eltávolíthatjuk. A koktélparadicsomok hamar virágoznak és gyorsan beérlelik terméseiket, ezeket nem szükséges különösebben ritkítani.


Vízigényüket tekintve a mennyiség és az időbeli eloszlás is fontos: a kabakosok ugyan sok vizet igényelnek, de gyökerük nagy földet sző át, így nem kell gyakran öntözni őket: heti 1-2 kanna vizet jól beosztanak. A paradicsom betegségeinek elkerülése szempontjából jobb, ha a levele nem kap vizet, csak a tövét locsoljuk.

A gyomok és a talaj gyors kiszáradása ellen is hasznos a mulcsolás,

a kikelt növények közötti talaj takarása. A lenyírt gyepet is használhatjuk erre: kb. 10 cm vastagon leterítve, néhány nap alatt szőnyegszerűvé összeszárad, a legtöbb gyom nem tud alóla kikelni – és persze a talajnedvesség sem párolog olyan gyorsan. Emellett a felette lévő termés is tisztább marad, nedves időben kevésbé rothad.

A veteményes nemcsak egyszerűen a díszkert része, de akár szó szerint gyerekjáték is lehet.

Készíthetünk igazi indián növénnyel, azaz babbal fedett sátrat: néhány méter hosszú karókat (mogyoróvesszőket, bambuszrudakat) sátorszerűen összeállítunk, olyan módon, hogy a földön lévő végük között legalább 40 cm távolság legyen (és legyen a sátornak bejárata is). Felül alaposan összekötözzük őket, hogy a leendő növények súlyát is elbírják.

A karók mellett kistálnyi mélyedést készítünk, belocsoljuk, és mindegyikbe néhány szem karósbab-magot ültetünk. A támasztékra felkúszó növények idővel kellemes árnyékot biztosítanak a sátorban hűsölő indiánoknak, és a bableves alapanyaga is megterem rajtuk.