Magyar ízek

Szöveg és kép: Zirig Árpád

2020. szeptember 24.

Háromszázmillió kukoricakonzerv készült idén csak a piacvezetőnél Magyarországon - ha valamiben, akkor ebben tényleg nagyok vagyunk. A tekintélyes mennyiségből Európa több mint 20 országának lakosai fogyasztanak: muszáj volt végre megnéznünk, hogyan készül ez a szinte mindenki által használt élelmiszer.

Békéscsaba felé zötyögünk: az út mellett már legtöbb helyen lecsupaszított, őszi szántóföldeket látunk, de pár helyen zöldell a kukorica. A szuperédes csemegekukoricát még aratják, hogy teherautókkal a megyeszékhelyre, a Bonduelle három hazai üzeméből az egyikbe vigyék.

Speciális fajtákkal dolgoznak a gazdák, akik az üzem agronómusával együttműködve ültetnek, termesztenek és takarítanak be. A GMO-mentes magból fejlődő magas cukortartalmú kukoricát 120 magyar gazda szállítja a Bonduelle-nek, összesen közel tízezer hektár területről.

A kukorica már önmagában is elképesztően édes, ezért ezekhez a prémium fajtákhoz nem is kell cukrot adni, csupán enyhén sós víz kerül a szemek mellé a konzervbe.

Nincs tartósítószer, nincsenek adalékok sem - a mintavétel már a beszállítás közben is folyamatos, elképesztően szigorú,

komplett labor vadássza a szermaradványokat, de ha kell, még a francia központot is bevetik, tudtuk meg a helyszínen.

Folyamatosan érkeznek a teherautók: az idei mennyiség a három magyar üzemben 156 ezer tonna konzerv, tehát nincs lazsálás,

a gépek csak perceket töltenek a rámpán, billentenek és már jön is a következő.

Naponta körülbelül 50, ami a teljes szezont tekintve összesen 3 500 szállítmányt jelent. A csövek egy garatba kerülnek, ahonnan a szállítószalagok segítségével egy csarnoknyi gépóriásba jutnak.

A kukoricáról első körben eltávolítják a csuhét, amelyet külön kezelnek. A folyamat elképesztően végiggondolt, látszik, hogy a családi tulajdonú cég generációk óta ezzel foglalkozik. A szezon legforgalmasabb napján 5 millió kukoricakonzerv készült a három magyar üzemben együttvéve.

Számos folyamat automatizáltak, de az első válogatást emberre bízzák - állításuk szerint

a szemünknél még nincs hatékonyabb szenzor.

A folyamatosan mozgó szalagról kézzel emelik ki a rosszul lehántott vagy hibás csöveket.

Egy kamion hozzávetőlegesen 65-70 ezer cső kukoricát szállít, melyek java a betakarítástól számított mindössze fél napon belül a lezárt konzervbe kerül. A kukorica csuhéja és letisztított csutkája a gazdáké, akik miután leborítottak a rámpán, átparkolnak a túloldalra, hogy a platót megtöltsék a maradékkal, ami többek között értékes, silózható alapanyag. Sajnos nem derült ki, hány kilométernyi szalag van a békéscsabai üzemben, de elképesztő távolságokat tudnánk áthidalni velük.

Nem tűnik titkos űrbázisnak, de mégis ez a békéscsabai üzem leginkább vigyázott része, fotózni se nagyon tudtunk, hogy a speciális gépek részletei, amelyekkel a kukoricacsövekről levágják a szemeket, ne látszódjanak. Ha azt hinnénk, hogy mindegy, hogyan történik az eltávolítás, tévedünk - hogy ne zúzza össze, és ne a csutka szúrós kis darabkáival keverje össze a sárga szemeket, komoly konstrukciós feladat. Csak, hogy ne maradjunk számok nélkül:

a teljes termelés körülbelül 95 százalékát exportálják,

az országhatárokon belül csak 5 százalék fogy el.

Megkezdik utazásukat az önálló kukoricaszemek: a letisztított üres csövek mennek a kinti teherautóra, ezek a kis sárga drágaságok pedig egy újabb szalagon átvándorolnak a szomszéd üzemcsarnokba, hogy tisztítás, válogatás és egyéb rafinált procedúrák után a dobozba kerüljenek. A cégcsoport által előállított kukoricakonzerv 36 százaléka Magyarországon készül!

A víz mindenütt jelen van. Érdekes, hogy a kukoricából kiváló keményítő és a gép mozgása együtt milyen látványos, masszív habot képez helyenként. A Bonduelle egyébként szeszfőzéssel kezdte 1853-ban, de már 1926 óta készítenek konzerveket.

Zörögnek a gépek, szaladnak a szalagok, utazik a kukorica: aki elsőre benéz a gyárba, bizony megzavarodik, olyan kaotikusnak tűnik a logikusan felépített rendszer. A cég első magyar üzemüket, 1992-ben hozták létre Nagykőrösön, a békéscsabai 2003, a nyírszőlősi 2012 óta tartozik hozzájuk.

Sorakozik a kukorica, hogy betöltsék a konzervdobozokba. A Bonduelle számára a magyar termőföld komoly alapot jelent:

világszerte 500 féle zöldséget vásárolnak fel 120 ezer hektárról, amiből 14500 Magyarországon van!


Most már dobozban, ami fontos: gép tölti be a kukoricát, ahonnan a szalagon egy újabb masina felé szalad, amelyik a tetőt zárja rá. 980 embert alkalmaznak Magyarországon, de a nyári szezonra idénymunkásokat is felvesznek. A tél nyugisabb, olyankor leginkább a kiszállítások, a címkézés és a kevésbé időhöz között folyamatok zajlanak.

A konzervdobozokat és a tetőket is nagyrészt helyben készítik. A békéscsabai gyárat egyébként 1962-ben alapították, az első kukoricaszezonjuk 1987-ben volt. A képen a gép szájához előkészített konzervtetőket láthatjuk.

Itt még papírcsomagban a tetők, amelyből egy év alatt százmilliók fogynak el:

áprilisban és májusban a hüvelyesekkel kezdenek, majd utána júniusban jön a borsó.

A kukoricaszezon júliustól októberig tart, utána ismét következik egy hüvelyes időszak.

Amit csak lehet, automatizálnak, számítógép irányít szinte mindent. A csabai üzem 55 ezer tonna kukoricát tölt konzervbe idén, de 20 ezer tonna zöldborsó és 10 ezer tonna bab- és csicseriborsó konzerv is készül náluk.

Amerre lépünk, szalagok mozognak: ahol másként nem megy, ott magasban, a fejünk fölött utaznak, hogy a csomagolóba jussanak, ahol palettára kerülnek s a raktárba szállítják őket.A gyors feldolgozás a lényeg: a kukoricát hőkezeléssel tartósítják, zár térben 115-130°C közé emelik a hőmérsékletet, hogy a belső is elérje a kívánt maghőt. Ennek köszönhetően nincs szükség tartósítószerre és adalékanyagokra, a zöldség remekül megőrzi a színét, ízét és minőségét. Hogy mellékíz és oxidáció se alakulhasson ki,

a konzervdobozok légmentesek, belső felületüket pedig festékréteg védi annak érdekében, hogy a zöldség közvetlenül ne érintkezzen a fémmel.

Kicsit úgy éreztem magam, mit a régi videójátékok korában, amikor csöveket, szalagokat és rámpákat kellett összeépíteni, hogy teljesítsünk egy-egy feladatot. Ilyen szempontból a konzervgyár egy hatalmas, átgondolt játéktér - Békéscsabán az üzemben ügyelnek a részletekre, többek között évi 400 ezer köbméter biogázt is előállítanak, amit fűtésre használnak fel.

A jelölések nem csak a minőségmegőrzési idő miatt fontosak: számos egyéb adatot rejt a felirat, amiből a hozzáértők akár a termelési területet is vissza tudják keresni.

Egy kis része az óriási raktárnak - amikor a gépek télire elcsendesednek, itt akkor is folyik a munka: címkéznek, logisztikai feladatokat látnak el. A Magyarországi Bonduelle-nél előállított összes konzervet egymás mellé rakva 25 ezer kilométeres láncot alkothatnánk, azaz Budapestről elérnénk velük egészen Hawaii-ig és vissza. A konzervekből alkotott láncolat súlya pedig több mint 30 ezer elefánténak felelne meg.